Kiszemelve

Part 2.

Mire hazaértem, sajnos elillant a jó kedvem. Eszembe jutott Lisa és Kenneth ügye. A "lakosztályunkhoz" érve, nevetést hallottam bentről. Szem forgatva halásztam elő belépő kártyámat, és benyitottam. A parkban lévő társaság volt bent, és még pluszban egy-két... nos igen dekoratív lány.

"Na már csak ez hiányzott. Itt üvegeznek." - mérgelődtem magamban, és bevágtam magam mögött az ajtót.

-Sziasztok! - köszöntem unottan rájuk. 

-Szia Nova!! De jó, hogy jössz! - áll fel bután röhögcsélve Alison, és magához ölel. Az alkohol szag csak úgy áradt belőle.

-Ezt most elveszem. - kapom ki kezéből a műanyag poharat. Valami sárga folyadék lötyögött az alján. Bosszúsan vonultam át a konyhába.

-Undorító dolog, az értelmetlen dologban. - beszéltem hangosan magamhoz, miközben beléptem a konyhába.

-Miért? - kérdezett vissza egy hang. Annyira váratlanul ért, hogy kicsit megugrottam, majd megfordultam. A sebhelyes arcú fiú nézett vissza rám. Pár másodpercig csak bámultam, majd magamhoz térve (hogy mondani kéne valamit) válaszoltam neki.

-Undorító ez a sárga izé. És értelmetlen a pohár. Egyszer használatos. Szerintem lett volna annyi bögre nálunk, ami elég lett volna erre a kemény tíz főre. - lendülök bele mondandómba. A srác szélesen elmosolyodik. 

-Egyetértek veled. - támaszkodik lazán a pultnak.

-Az...jó. - jelentem ki magabiztosan. Egy kisebb csend állt be közénk, és mivel a srác folyamatosan engem bámult, jobbnak láttam visszavonulni.

-Na én most megyek. - mutatok a szobám felé.

-Várj! Segítenél egy kicsit. Az az igazság, hogy tök éhes vagyok, de nem akartam kutakodni... - vakarja meg tarkóját kínosan.

-Ó...persze. Mit szeretnél enni?

-Mit lehet?

-Mihez lenne kedved?

-Ami van.

-Na jó. - nevetem el magamat - Mit szólsz a mogyoróvajas-lekváros szendvicshez?

-Tökéletes. - mutatja fel hüvelykujját.

Elővettem két tányért, és egy kést. Majd a hűtőhöz lépve kivettem a szükséges hozzávalókat és a fiú kezeibe nyomtam őket.

-Kend meg őket, én addig csinálok valami innivalót. Hacsak nem furcsa sárga löttyre szomjazol. - húztam fel viccesen szemöldökömet.

-Ami szerinted furcsa sárga lötty, az Whiskey. És nem köszönöm. Nem igazán vágyom rá. - rázza meg fejét látványosan.

-Epres banános turmix? 

-Jöhet. - bólint nagyot. Mosolyogva látok hozzá. A turmixból sosem elég. A bárban (ahol most Isak vette át a helyemet) megtanultam a turmix készítés csínját-bínját. Körülbelül egyszerre lettünk kész.

-Hű! Te aztán éhes lehetsz. - fordultam felé meglepetten, mikor megláttam kezében a tányért, legalább tíz szendviccsel. 

-Ó. Azt hittem csatlakozol. - néz le a tányérra aranyosan. Gondolom azt mérlegelte, hogy hogy a túróba fog megenni ennyi kaját.

-Tanulnom kell. De neked jó étvágyat. - mosolygok rá halványan, majd a szobám felé veszem az irányt. 

Az este folyamán semmi érdemleges nem történt. Próbáltam tanulni, de a kinti hangzavar nem igazán segített benne. Még egyszer kiszagoltam, hogy megnézzem, ott van-e még a furcsa sebhelyes arcú srác, de úgy tűnt már elment.