Kiszemelve

Part. 4

Tátott szájjal bámultam a körülöttem történő eseményeket. Egyszerűen hihetetlen volt!

Amit csináltak... azt szinte fizikai képtelenségnek volt mondható leginkább.

-Na tetszett? - lök vállba viccesen Bella miután visszatér közénk a versenyzőtérről.

-Ez valami eszméletlen volt! Bárcsak én is tudnék ilyeneket csinálni! - lelkesedem határtalanul, majd figyelmemet ismét az "előadás" felé irányítom. Másfél órán keresztül végig álltam és szurkoltam olyan embereknek, akiket még életemben nem láttam.

Ekkor azonban mégis megpillantottam egy ismerős alakot. A szívem eszeveszett tempóban kezdett kalapálni, amit megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Nem hittem volna, hogy aznap találkozom akár egy olyan dologgal, ami még a versenynél is jobban felkelti az érdeklődésemet. Nos azt hiszem tévedtem.

A sebhelyes arcú srácot pillantottam meg, de valahogy teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy szokott. Általában igen elegánsan öltözködött és gondosan beállította haját is. Inget vett és sokkal... feszélyezettebben viselkedett. Amikor az egyetem folyosóján láttam, sohasem mosolygott. 

De most... szinte tündökölt, ha szabad ilyet mondani egy fiúra. Rendezetlen hajtincsei, most egy szürke sapka mögül kandikáltak ki. A pulcsija is szürke volt, és megjegyzem kisit feszült rajta ami elég jól állt neki. 

Kicsit zavarba jöttem a gondolataimtól, így lesütöttem szemeimet egy perce, majd hirtelen ötlettől vezérelve Summer felé fordultam.

-Summer, hogy hívják azt a fiút ott? - mutatok felé.

-A sebhelyesre gondolsz, vagy akivel beszélget?

-A sebhelyesre...

-Arthur Wasinghton. Ide hívjam? Ismerem. Az unokatesóm.

-NE! Nem szükség...

-Arthur! ARTHUR! - kezd el kiabálni és hadonászni Summer. Reméltem, hogy a nagy hangzavar miatt nem hallja meg a srác... vagyis Arthur. Szerintem mondjuk nem is a kiabálásra figyelt fel, hanem az őrült kalimpálásra amit Summer végre hajtott mellettem.

-Summer! - siklott oda hozzánk vidáman. Eddig nem is vettem észre, hogy kori van rajta.

-Veled már... találkoztam ugye? - néz rám hunyorítva, azokkal a gyönyörű, zabálnivaló kék szemeivel.

-I...igen. Nova. - nyújtom felé jobb kezemet.

-Nova... A szendvicses lány! Én Arthur vagyok, de hívj csak Artnak... vagy ahogy tetszik.

-Okés. - bólintok félve. Próbáltam lazának tűnni, bár nem hiszem, hogy nagyon sikerült volna. 

-Mikor jössz? - kérdi Summer a fiútól.

- Te is versenyzel? - nézek nagy szemekkel rá. Utólag elég hülye kérdésnek tűnik, mert láttam rajta a korcsolyát. Good job Nova...

-Igen. Ha minden jól alakul fél nyolckor jövök. - néz feszülten az órájára.

- Akkor hajrá! Mindjárt itt a te időd! Mutasd meg ki a bajnok! - pacsizik le Sum Arthurral. 

- Köszi. Visszamegyek a végén még kihagynak. - neveti el magát édesen, majd rám kacsint (!!!) és visszagurul a pálya elé.

- Ez a kacsintás... - csóválja a fejét Summer mosolyogva. 

- Nekem tetszett. - húzom el a számat sejtelmesen, mire mindketten elröhögjük magunkat. 

-  A KÖVETKEZŐ VERSENYZŐ ARTHUR WAINGHTON! 

Na erre mindketten abbahagytuk a nevetést. Szinte másodpercek alatt rándult görcsbe a gyomrom. Nem tagadom kicsit féltettem ezektől a hajmeresztő mutatványoktól. 

A zene elindult és már nem volt visszaút. Arthur begurult a pályára és eszeveszett tempóba kapcsolt. A nézőtér majd felrobbant. Mindenki szurkolt és üvöltözött. Én biztos nem tudnék így koncentrálni az előttem álló akadályokra, de Arthurnak látszólag ez nem okozott nagy gondot. 

- Iszonyat profi! - üvöltöm bele Summer fülébe véleményemet, mire hitetlenkedve felnevet.

- Tudod mi a vicces? - kiált vissza nekem.

- Mi?

- Mondom TUDOD MI A VICCES?

- MI A VICCES?

- Az, hogy gördeszkával még ennél is jobb. - fényezi unokatestvérét büszkén Summer, miközben le sem veszi szemét a pályán száguldozó Arthurról. 

Szóval gördeszkázik is. Nem néztem volna ki belőle. Főleg nem akkor, amikor öltönyben álldogált a gazdagabbnál gazdagabb haverjai mellett az egyetem folyosóján. 

Ekkor hatalmas ujjongásban tört ki az egész nézőközönség, ugyanis Arthur konkrétan leszaltózott az egyik felállított korlátról. 

Hihetetlen, hogy mire képesek egyesek. Persze ezt most jó értelembe véve mondom. Ha csak olyan emberek léteznének, mint mondjuk amilyen én vagyok, elég unalmas lenne az élet. Ha meg csak Kenneth félék léteznének, akkor valószínűleg már nem is lenne élet a Földön. 

- Na milyen volt? - könyököl oldalba vigyorogva Summer.

- Eszméletlen volt! Nem is tudom szavakba önteni. 

- Helyes. Ha akarod, máskor is elhozunk ide. Nagyon szimpi vagy nekem, meg szerintem a többieknek is. - mosolyodik el kedvesen.

A műsor után, megelőzve a tömeget kisétáltunk az épületből, hogy megnézzük Summer kutyáját, aki az egész műsor alatt kint ült a kapu előtt és várt.

- Hát te milyen jó kutya vagy! - guggolok le mellé, hogy megsimogathassam a fejét.

- Hát jónak nem jó. De okosnak tagadhatatlanul okos. - veregeti meg Summer is kutyája fejét, mire az hálásan pillant fel gazdájára.

Kollégium

Elég későn értem haza, de egyáltalán nem  bántam a dolgot. Vacsoráztam, lezuhanyoztam majd ágyba bújtam.

Persze annyi minden történt ma velem, hogy még muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Úgy éreztem, hogy a nonstop  tanulás és megfelelés mellett, végre éltem is egy kicsit. Új embereket ismertem meg, köztük Summert, akivel annyira különbözünk, és valahogy mégis hasonlítunk. Sokkal jobban éreztem magam vele, mint Lisáékkal. Pedig még csak nem rég ismertem meg. 

Vicces, hogy az embernek elalvás előtt mennyi minden jut az eszébe. Világmegváltó gondolatoktól kezdve a leghülyébb ötletekig tényleg minden! Vicces, vagy akár szomorú dolgok. 

Annak ellenére, hogy ez a nap besorolható a "valaha megélt legszuperebb napjaim" közé, sajnos nem tudok eltekinteni attól a gondolattól, hogy az eddig barátságnak hitt kapcsolatom Lisával és a többiekkel mennyire de mennyire felszínes.

Sziasztok! Bocsánat a kimaradásért! Kicsit egybefolytak a napjaim mostanában, (de szerintem ezzel nem vagyok egyedül) és nem is nagyon jött az ihlet az íráshoz.

Remélem tetszeni fog ez a rész. Megpróbálok majd valamiféle rendszeresség szerint publikálni és akkor talán egy kicsit jobban, és időben össze tudom szedni a gondolataimat. 

Vigyázzatok magatokra, és maradjatok otthon! 

Verka