Kiszemelve

Part 7

Sziasztok! VÉGRE VÉGE AZ ISKOLÁNAK

De szerintem ennek nem csak én örülök ennyire.

Remélem tetszeni fog az új rész. Ezt minden fejezet elején elmondom, de tényleg elég ötlethiányos vagyok mostanában. De azt hiszem most találtam egy olyan szálat amin el lehet indulni.  

További szép nyarat! Fürödjetek sokat és kapjatok torokgyulladást a sok fagyitól!

Verka

Pár percig csak ültünk egymás mellett és gondolkodtunk a hallottakon. A szavai mögött ott lapult az igazság, és ez engem nagyon zavart.

Csak a zene erőszakos dübögése zavarta meg a csöndet. Mindketten a gondolatainkba merülve ültünk, és hallgattunk. Végül Arthur szólalt meg elsőnek.

- Nehéz témát választottunk így elsőre. - mosolyodott el kedvesen.

- Hát igen... - bólintottam egyet.

- Igazából szeretnék majd ezzel foglalkozni ha majd elvégzem az egyetemet.  - nézett rám komolyan.

- Nagyon jó, hogy szeretnél segíteni az embereken.  - néztem mélyen a szemébe, miközben  ezt közöltem vele.

- Igen...  - nevette el magát kínosan - Na mindegy. Ezzel még "ráérek" törődni. Nem szeretném ha csak úgy eseménytelenül úszna el a fiatalságom. - húzta fel a szemöldökét sokatmondóan. 

- Miért érzem azt, hogy ez az utolsó mondtad nekem szólt?  - forgattam meg  szemeimet viccesen.

- És jól érezted. - pattant fel a székéről, majd óvatosan megragadta a csuklómat, és kihúzott az ajtón. Ellenkezni nem is volt erőm annyira meglepődtem a cselekedetén. 

A táncoló tömeg kellős közepében álltunk csak meg. Próbáltam elengedni magam valamennyire, de a sok ember így is rettenetesen zavart.  

- Na kijöttetek a szobából?! - táncolt mellém Alison.

- Te jó ég! Csak beszélgettünk Ali!! - mentegetőztem gyorsan, mire megrázta a fejét.

- Nem is te lennél Cora. - jelentette ki megvetően, majd odébb ugrált. Nevetve táncikáltam tovább én is. Tudtam, hogy Ali csak húzza az agyam. 

- Arthur!! Tudod hol lakik Summer? -üvöltöttem a mellettem lévő fiú fülébe.

- Igen!?

- Szeretnék vele találkozni! - erre csak bólintott egyet, majd ismét megragadta a kezem, és a konyhába vezetett át.

- Most ezt ismételd el kérlek, mert semmit sem hallottam az előbbiekből. - támaszkodott neki a pultnak lihegve.

- Hol lakik Summer?

- Nem olyan messze. Miért?

- Szeretnék vele találkozni. - jelentettem ki határozottan, és felültem a pultra, hogy kifújjam magam.

- Ugye nem amiatt, amit mondtam neked róla?

- Nem. Vagyis nem csak amiatt. Amúgy is szerettem volna még vele beszélgetni. 

- Rendben. Ha akarod holnap elviszlek hozzá. 

- Köszönöm. - pirultam el az ajánlat hallatán. 

- Csak ne kezdj el sajnálkozni, mert akkor nem éred meg a jövő hét pénteket. - fordult meg nevetve, és el kezdte nyitogatni a szekrényeket. - Hol vannak a poharak?

- Miért? Miért pont a jövőhét péntek? - kérdeztem kíváncsian, miközben kinyitottam a felettem lévő szekrényt.

- Tudtam, hogy meg fogod kérdezni. - sétált elém mosolyogva, majd levett két poharat a fejem felől, és egy üveg kólát töltött beléjük. - Azért kedves Cora... mert jövőhét pénteken lesz a görkoris döntő mérkőzésünk. 

- Te jó ég!! Ugye megnézhetem majd?! Kik a döntősök? Hányan vagytok? - zúdítottam rá kérdéseimet az előttem álló fiúra, aki elégedetten mosolygott a reakciómat látva.

- Négyen leszünk döntősek. Mindegyikünk más színű ruhát fog viselni. Ez azért jó, mert a szurkolók olyan színű ruhát vehetnek fel, mint az a versenyző akinek szurkolnak. Két lány, és két fiú az arány. És hogy megnézheted-e? Még szép! Talán nem is indulnék a versenyen ha te nem lennél ott.  - húzta fel a szemöldökeit viccesen. Nagy zavaromban annyira nem tudtam mit reagálni, hogy elnevettem magamat. 

- Rendben ott leszek. És mi a színbeosztás? 

- Az én színem a fekete Olivia színe a lila. Őt nem ismered szerintem, de talán jobb is így. Summer a rózsaszín, egy Harry nevű srác színe a zöld.

- Summer hogy hogy indul? Amikor először jártam az arénában, akkor volt az elődöntő nem?

- Négy elődöntő volt. Idén is, csak úgy mint máskor, sokan indultak a versenyen. Négy húsz fős csoportra lettünk osztva, és mindegyikből csak az egyikünk jutott tovább. 

- Értem. Ez nagyon izgalmas. - dőltem előrébb egy kicsit a pulton. 

- Az biztos. - húzta elszánt mosolyra ajkait. 

- Nos... A rózsaszín-fekete nem is olyan rossz kombináció. - vigyorodtam el én is. Erre felháborodva így szólt:

- Tessék? Úgy érted... a FEKETE nem olyan rossz? Nem egyáltalán nem az. Sőt! Szerintem semmi másik szín nem kell mellé. - nyomatékosította az előbbiekben elhangzott fontos információkat.  

- Na jó akkor lehet, hogy csak rózsaszínt fogok viselni. - húztam tovább az agyát viccből.

- Egy fekete kabát?

- 40 fok van te dinnye!

- Egy fekete sapi?

- Nem állnak jól a sapkák.

- Ezt kétlem de akkor... egy fekete hajpánt?

- Arról lehet szó. - bólintottam nevetve, mire ő is széles mosolyra húzta ajkait.