Kiszemelve

Part 3.

Summerrel végig beszéltük az utat, amíg oda nem értünk ahhoz a bizonyos épülethez. A kolesztól körülbelül tíz percnyi sétára volt.

-Egy kicsit para. - húzom el a számat bizonytalanul ahogy belépünk a szürke épületbe. 

-Gyere már te majom! Nagyon fog tetszeni! - ragadja meg nevetve karomat, majd elkezd maga után húzni. Egy hatalmas, csarnokba érkeztünk. A lelátó előtt, egy akadályokkal telepakolt térség helyezkedett el. 

-Ez egy régi iskola tesi csarnoka. Már nem használja senki, így mi kisajátítottuk.

-De ez nem törvényes. - nézek rá meglepetten, mire felhúzott szemöldökökkel néz rám, mintha még sosem hallotta volna a "törvény" szót. 

-A törvények azért vannak, hogy megszegjük őket. Hmm... kis is mondta ezt?

-Nem tudom de tuti, hogy már börtönbe van. - suttogok magamnak. Lehet nem volt olyan jó ötlet ide jönni...

-Figyelj Nova. Még csak öt perce ismerlek, de azalatt leszedtem, hogy igen gátlásos vagy.

-Hát ezzel nem vitatkozom. - nevetem el magam kínosan.

-Akkor miért jöttél el?

-Nem tudom. Minden olyan unalmas körülöttem. És kiakartam próbálni valami újat.

-Akkor itt az alkalom. - mosolyodik el szélesen és int egyet, hogy kövessem. Felültünk a nézőtérre, ami lassan egyre zsúfoltabbá vált. Megérkeztek a többiek is, akikkel találkoztam a parkban.

-Mindjárt kezdődik. - néz rám izgatottan Bella. Ebben a pillanatban meg is szólal egy fiatal fiú hangja a hangszórókból.

-Szép délutánt, és előre is jó estét kívánok minden kedves nézőnek. Nagyon örülök, hogy ismét ennyien összegyűltünk ma is. Nem is húzom tovább az időt. Elő a gördeszkákkal és a görkorcsolyákkal! Kezdődjék a verseny. - a terem hatalmas üvöltésben tört ki, amint megjelent az első versenyző a színen.

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon rövidke lett, de most csak ennyire futotta.

Szép napot nektek!