Csak mi ketten

Július 31

Július 31, szerda
Az ágyamban fekve mást nem csináltam mint szenvedtem. Egész éjjel alig aludtam egy bizonyos téma miatt. Úgy érzem, hogy szerelmes vagyok... Vagyis igazából fogalmam sincs mi van épp emiatt szenvedek annyira. Biztos mindenkiben meg van az, az érzés amikor nem tudja, hogy mit érez, mit akar és mi történik körülötte. Na hát velem is ez van pontosan. A tegnapi nap óta mást érzek. Valamiért nem hiányzik már Gábor az exem, nem érdekel egy fiú sem. Ehelyett úgy érzem a legjobb barátnőm érdekel. Ezt leírni és kimondani is nagyon nehéz volt na meg még belegondolni is. Viszont mivel egész életemben heterónak vallottam magam, így úgy voltam vele, hogy elmegyek a téma mellett. Tuti csak megzavarodtam a szakítás miatt és amiatt van ez mert utálom az összes fiút az egész világon.
Miután nagynehezen felkeltem elvégeztem a szokásos reggeli dolgaimat majd úgy döntöttem kicsit változtatok a szobámon. Az ablakom kinyitottam és kellemes meleg levegő jött be. Megálltam előtte, megfordultam és egy mély levegőt véve körülnéztem a szobámba. Szeretném ha semmi sem lenne ugyanott mint most. Ez által el tudom kerüli, hogy minden egyes helyről ne Gábor jusson eszembe.
A pakolásom úgy 5 óráig tartott. Igaz közben Anya százszor bejött és fenntartott, de nélküle is lett volna 4 óra. Miután az utolsó szekrényt is a helyére tettem elégedetten ledőltem az ágyamra. A pakolás alatt annyira elfáradtam, hogy azonnal be is aludtam.
Délután 5-kor csörömpölésre ébredtem. Felugrottam az ágyamból és kimentem megnézni mi volt az. Ahogy kíértem a konyhába megpillantottam Anyut a földön fekve, mellette egy széttört tányérral. A sokk hatására azt se tudom hirtelen mit kéne tennem így elkezdtem sírni. Tudtam, hogy ezzel semmit sem érek el ezért próbáltam először lenyugodni aztán a telefonomhoz nyúltam és felhívtam a mentőket...
A délutánom elég stresszesen és gyorsan telt. Anyát bevitték én pedig próbáltam rokonokat elérni, hogy valaki jöjjön már be és ne egyedül zokogjak a kórház folyosóján. Persze Apám most se értem el így Mamám szalladt be értem.