Csak mi ketten

Augusztus 1

Augusztus 1,  csütörtök

A tegnapi napom kész katasztrófa volt. Eljöttünk Mamámmal a kórházból és természetesen az egész utat végigsírtam. Mivel úgy tűnt, hogy teljesen magamba fogok fordulni a történtek miatt áthívták hozzám Rebekát aki egy szó nélkül rohant is hozzám. Igazat megvallva eléggé sajnáltam, hisz végig sírópárnának használtam és rajta fejtettem ki a dühöm a fájdalmam és úgy minden érzést ami bennem kavargot. Egyet kivéve természetesen ami az iránta érzett vonzalmam volt.
Reggel telefoncsörgésre keltem. Gyors kiugrottam az ágyból, olyan lendülettel, hogy a mellettem békésen szundikáló Rebeka egy pillanat alatt felébredt.
-Halló!-Szóltam bele a telefonba. - Igen, én vagyok az, köszönöm, hogy szólt. -Járkáltam fel-alá. -Viszont hallásra!- Azzal letettem
-Ki volt az?- Jött ki a szobámból Rebeka.
-A kórház, hogy Anya felébredt, de még benntartják.-Sóhajtottam egy nagyot.
-Akkor most veled mi lesz?-Nézett rám aggódva.
-Mehetek Apámhoz, akit el se érek.- Rogytam le a székre és újból elkapott a sírógörcs.
Ez a nap is hasonlóan telt mint a tegnapi. Hiába nyugtatott Mama, Papa, Rebeka én nem bírtam abbahagyni a sírást hosszabb időre mint 1 óra.
Este viszont valami megváltozott mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számot írt ki ezért az elején nem is akartam felvenni, de úgy voltam vele lehet a kórházból hívnak.
-Igen, tessék?-szóltam bele.
-Szervusz Enikő, Apa vagyok.-Szólt egy ismerős férfi hang a telefonból.
-Apa? Apa, te vagy az?- Folyt végig egy könnycsepp az arcomon. -Jól vagy?- Mondtam ki elég fájdalmasan.
-Igen, én jól vagyok. Úgy hallottam viszont ti nem. - Mondta bús hangon. - Mama mondta, hogy szeretnél idejönni hozzám.
-Igen, jól jönne egy kis városi levegő és egy kis változás.- Mondtam alig hallhatóan.
-Egyedül szeretnél jönni? Gondolok itt netán ha van barátod vagy egy olyan barátnőd akit szeretnél magad mellett.- érdeklődött Apa, én pedig a mellettem álló Rebekára pillantottam.
-Szeretném a legjobb barátnőm is elvinni.- Ahogy ezt kimondtam megremeget az egész testem. Milyen jó lenne ha tényleg csak legjobb barátnőként tekintenék rá. -Gondoltam végig magamban.
-Rendben drágám, holnap értetek megyek reggel. Vigyázz magadra Enikő. -Tette le a telefont.
-Szeretlek Apa..-Mondtam miután besípolt a telefon.
-Mi is történt?- Érdeklődött Rebeka.
-Holnap jön értünk Apa és megyünk Londonba.-Sóhajtottam egy nagyot.- Persze ha nem gond, hogy a beleegyezésed nélkül mondtalak téged is.
-Szívesen elmegyek veled. -Jött közelebb majd szorosan átölelt. A gyomromban feléledt valami és beleremegtem az ölelésébe. Azon reménykedtem, hogy ő ebből semmit sem észlelt, mert nem tudtam volna sehogy se kimagyarázni..
A napunk hátralévő része abból állt, hogy először nálunk összepakoltuk a cuccaink aztán pedig átmentünk Rebekához és nála is bepakoltunk egy bőröndbe. Izgatottan vártunk mindketten a holnapot. Én leginkább Apa miatt, Rebi pedig Londont, mert sosem járt még ott.