Csak mi ketten

Augusztus 3

Augusztus 3, Szombat 

Mivel tegnap elég későn indultunk el, és persze Apa kocsival érkezett-nem pedig repülővel - így rengeteget kellett utazni. Ez már tényleg soha nem fog változni Apában. Kiskoromban is sokkal jobban szeretett ő maga vezetni, minthogy vonattal, busszal mentünk volna. Anya nem egyszer tette ezt szóvá és miután elváltak rengeteget ültem hirtelen tömegközlekedésen.

Az út kivételesen gyorsan elment. Rebeka majdnem végig olvasott és aludt én pedig zenét hallgatva gondolkodtam az elmúlt hetek eseményein. Ha 1 hónappal ezelőtt azt mondták volna nekem, hogy most Apuval és Rebekával fogok Londonba utazni, biztos kinevettem volna az illetőt. Hiszen még most is hihetetlen számomra. Igaz nagyon aggasztott Anya és, hogy mi lesz vele, de minden erőmmel azon voltam már az úton is, hogy végre kicsit kikapcsoljak.

London közelében azonnal előtörtek belőlem a régi emlékek és izgatott mutattam Rebekának a tájat. Mamáék háza-ahol Apa is él- egyébként a kertvárosban található. Gyönyörű környék és nagyon csendes. Mindig is szerettem volna ha Anyával mi is kiköltözünk ide, azonban ő hallani sem akart róla. Meg azt hiszem ezzel megelőztünk egy újabb háborút a két család között.

Amikor Apa megállt a megszokott helyen mindketten izgatottan szálltunk ki. Teljesen úgy éreztem magam mint évekkel ezelőtt amikor utoljára itt voltam. Alig változott valami.

Az udvar felé pillantottam ahol meg is láttam Rose Mamát és Frank bácsit. Visszapillantottam Rebekára, aki mosolyogva tekingetett körbe.

-Gyere !-fogtam meg a kezét és Mama felé kezdtem el menni vele. Sose látta még az itt élő Nagyszüleimmel így még nagyobb öröm volt így találkozni velük. Bevallom őszintén itt nem igazán emlékszem már a történtekre. Olyan spontán jött minden és olyan boldog voltam, hogy nem is gondolkodtam csak éltem a pillanatnak. Annyiban viszont biztos vagyok, hogy Rebi isnagyon jól érezte akkor, ott magát. Akár mikor rápillantottam mosolygott éscsillogott a szeme a boldogságtól. Azt hiszem őt is jó volt végre kimozdítani amegszokott közegből. Hát igen, így telt az első napunk Londonban. Boldogan és nem törődve senkivel és semmivel. Este elég sokáig beszélgettünk még és körülbelül fél 12 lehetett amikor elmentünk lefeküdni. A régi szobámban voltunk ketten.

-Melyik oldalon szeretnél aludni?-kérdezte az ágyra mutatva.

-Nekem teljesen mindegy, válassz.-Feleltem, mire rosszalló nézéssel rámnézett.-Na most mi az?-Kérdeztem közelebb lépve hozzá.

-Én kérdeztem előbb, válassz.-Tette karba maga előtt a kezét. 

-Ez nem fontos, válassz nyugodtan.- Húztam tovább a dolgot.  Azonban mire ezt kimondtam Rebeka még közelebb lépett hozzám és egy hirtelen mozdulattal magához rántott.