1.Rész

234 23 25
                                    

Heyho! ❤️

Meghoztam volna nektek az első részt, ebből a szemszögből. Remélem ez a könyvem is tetszeni fog nektek, és mindenképp olvassátok el a másik szemszöget is.🙏❤️

Kíváncsian várom a véleményeteket. Jó olvasást kívánok!😊❤️



- Jó utat öcskös! - borzolta össze hajamat bátyám, Yoongi.

- Írj, ha odaértél! - karolt át Namjoon is.

- Rendben! Ne aggódjatok! - köszöntem el tőlük, majd fel is szálltam a gépemre. Annyi év után, végre hazatérek.

***

A nevem Jeon Jeongguk, de mindenki csak Jungkooknak szólít. Még egészen kicsi voltam, amikor Koreából Amerikába költöztünk apa áthelyezése miatt. Anya a születésemkor meghalt, így most a mostohaanyámmal, és az ő fiával Yoongival élek. Félre értés ne essék, mindennél jobban szeretem őket. Ezért is olyan nehéz most itt hagynom őket.

18 éves vagyok, és úgy döntöttem felvételizek a BigHit-hez, és idol leszek. Mondhatni egész jó hangom van, és táncolni is szeretek. Így tehát visszaköltözöm Szöulba. Mivel apa annyira nem örült ennek, felhívtak egy ottani ismerősét, hogy befogadnának e. Ők persze igent mondtak, így most hozzájuk tartok.

Hogy kikhez is költözöm pontosan? A gyerekkori legjobb barátomhoz, és az anyukájához. Egészen kicsi korom óta nem láttam már. Vajon felismer még? Sokat változhatott? Még mindig a legjobb barátjának tart?

Minden olyan rég volt.

Végül megérkeztem. Leszálltam a gépről, magamhoz vettem a csomagom, és igyekeztem megtalálni az értem jövő fiút.

- Yoongi! Azt el is felejtettem... Mégis, hogy néz ki? Rengeteg ember van itt. - mormogtam bátyámnak telefonon keresztül. Okos vagy Jungkook. Eljössz egy olyan helyre, ahol 10 éve nem jártál, egy olyan személyhez akit szintén rohadt rég óta nem láttál, és még csak le sem csekkoltad, hogy néz ki. Gratu!

- Mindjárt küldök róla egy képet. - sóhajtott. - Nem hiszlek el öcskös. A te legjobb barátod, és mégsem tudod, hogy néz ki.

- Már rég volt. Inkább küldd azt a képet! - nézelődtem körbe - körbe, hátha észreveszem.

Üzenet: Yoongi:

Üzenet: Yoongi:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Azta... - bámultam a képet tátott szájjal. Miért nem szólt senki, hogy ez a fiú egy félisten lett? Helyes, gyönyörű és szuper aranyos egyszerre. De miért is lep ez meg annyira? Már kicsiként is elképesztően vonzó volt.

- Az ott én vagyok? - hallottam meg egy mély hangot vállam fölül, ami megszakította gondolatmenetem. Ijedten zártam le a telefonom, és fordultam a hang irányába. - Rég találkoztunk Kookie.

- Tae...Taehyung? - mértem végig, miközben egy hatalmasat nyeltem. Élőben még szebb volt. Még sohasem láttam nála szebbet. És most vele kell élnem. Ez egyszerre átok, és áldás. Hogy miért? Nos...meleg vagyok. És erre ő döbbentett rá, még kiskorunkban. Már azóta szerelmes vagyok belé. Azt hittem, hogy a távolság, és az idő majd segít elfelejtenem őt, de ez nem így történt. Most pedig a sors újra összehozott vele.

- Már rég nem találkoztunk. Örülök, hogy újra itt vagy. - ölelt szorosan magához. Fogd vissza magad Jungkook! Ne cseszd el, már az első napon!

- Annak én is örülök. - viszonoztam ölelését.

- Induljunk! Anya és Yeontan már várnak. - mosolyodott el.

- Yeontan? - néztem rá meglepetten. Nem rémlett, hogy lenne testvére. Persze 10 év alatt sok minden történhetett, de ez akkor is fura. Mégis ki lehet az a Yeontan? A pasija? Vagy csak egy barátja?

- Igen. Imádni fogod! - stoppolt le egy taxit. Miután beszálltunk, közölte a sofőrrel a címet, és elindultunk. Hátul nem volt valami sok hely, ezért elég közel kerültünk egymáshoz. Túl közel. Rá kellett döbbennem, hogy még mindig szeretem.

- Köszönjük! - fizette ki a férfit, majd segített kiszedni a cuccaimat. - Itt is lennénk! Emlékszel még rá? - mutatott az ismerős házra.

Mégis hogy feledhetném el? Régen rengeteg szép időt töltöttünk itt el. A szüleink legjobb barátok voltak. Szinte minden délután együtt játszottunk. És... Itt történt, az első csókunk is.

- Gyere! Menjünk be! - nyitotta ki előttem az ajtót. Belépve egyből jó illatok csapták meg az orromat.

- Oh, hát végre megjöttetek! - sietett hozzánk oda Mrs. Kim. - Rég láttunk Jungkook. Jól megnőttél. És milyen helyes férfi lett belőled. - simított rá arcomra. - Már biztos éhes vagy. Máris megterítek.

- Emlékszel még, hol van a fürdőszoba? - pillantott rám Tae, mire csak bólintással feleltem. - Moss kezet! Én addig felviszem a cuccaidat.

- Hagyd, majd én felviszem. - nyúltam bőröndömért, de ekkor kezeik összeértek. Érintése villámcsapásként ért. Szinte azonnal elpirultam. Szedd már össze magad Jungkook! - Ne... Ne cipekedj!

- Nem gond. - mosolyodott el. Nem akartam ennél is kínosabb helyzetet, így inkább engedtem neki. A fürdőbe mentem, és megmostam a kezem. Jó végre újra itt lenni. Bár Yoongi és Namjoon hiányoznak. Vacsi után felhívom őket. Muszáj velük beszélnem.

***

- És milyen volt Amerikában? Milyen az ottani oktatás? Szép hely? Yoongival minden rendben? - sorakoztatta fel a kérdéseket Mrs. Kim.

- Amerika nagyon zsúfolt. Rengeteg ember van ott, és nagy a versenyhelyzet. Elég nehéz beilleszkedni. Az oktatás sem valami különleges, szóval nem akkora szám. Yoongival pedig minden rendben. Most épp egy új dalán dolgozik. - válaszoltam szinte teli szájjal. Tényleg iszonyat éhes voltam, ugyanakkor válaszolni is szerettem volna.

- Ugyan, ilyen pofival nem hiszem, hogy nehéz lehetett neked. - mosolygott a nő. - Biztos sok barátnőd volt már. De emiatt ne aggódj! Itt is vannak csinos lányok.

Kijelentésétől félre nyeltem a számban lévő falatkát. Barátnő? Jó vicc. Amikor megtudták, hogy meleg vagyok hozzám se szóltak. Kiközösítettek, megvetettek, és lenéztek. Csak Yoongi és Namjoon voltak nekem, senki más.

- Szóval... Nem soká kiadja Yoongi a kövi dalát? - váltott témát Taehyung. Egyszerűen imádom. Mindig tudja mikor szorulok a segítségére.

- Igen. Ha minden igaz jövő hónap elején. - válaszoltam. - Erről jut eszembe. Fel kell hívnom. Köszönöm szépen a vacsorát. - álltam fel az asztaltól.

- A szobámban nyugodtan telefonálhatsz. Addig én itt lent megvárlak. - pillantott rám Taehyung.

- Rendben. Köszönöm. - bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn. Pontosan tudtam hol van a szobája, így benyitottam. Azzal azonban nem számoltam, hogy lesz ott rajtam kívül valaki más is. - Öhmm... Hello! Jungkook vagyok.

More than friends [VKOOK - JUNGKOOK POV.]Where stories live. Discover now