More than friends [VKOOK - JUNGKOOK POV.]

4.rész

Heyho! ❤️
Meghoztam a kövi részt. Jó olvasást és várom a véleményeket. ❤️ 🥰

Egész úton, egy szót sem szólt. Az utat bámulta. Még csak rám sem nézett. Megharagudott volna? Tudtommal semmit nem csináltam.

Épp megakartam szólítani, amikor valami hideg az orromra esett. Felemeltem fejemet az égre, s ekkor pillantottam meg a sötét felhőket. 

- Tae! Azt hiszem, sietnünk kéne. - tanulmányoztam továbbra is az eget.

- Miért kellene? - követte cselekedetem. Amint meglátta a beborult eget, Yeontant az ölébe kapva kezdett el futni, egészen hazáig. Persze mondanom sem kell, hogy hiába. Mindketten csurom vizesen léptünk át a küszöbön.

- Te jó ég! Merre jártatok? - nézett ránk aggódó tekintettel Mrs. Kim. - Nem fontos. Öltözzetek át, mielőtt még megfáztok! Addig készítek nektek valami meleg italt.

- Lehetne forrócsoki? - pillantott anyukájára csillogó szemekkel Taehyung. - Mini pillecukor darabkákkal, és tejszínhabbal a tetején.

- Persze Kincsem! Neked is jó lesz az Jungkook? - fordult felém mosolyogva.

- Tökéletes. Köszönöm. - viszonoztam gesztusát.

- Gyere! Öltözzünk át! - intett Tae, s felsietett a lépcsőn. Belépve a szobába előhalásztam a bőröndöm, s kivettem belőle egy kényelmes otthoni viseletet. Egy szürke melegítőt, és egy fehér pólót. Amíg öltöztem hatalmas szemekkel követte minden mozdulatom. Nem bírtam szó nélkül hagyni. Zavarba hozott.

- Valami baj van? Vagy van rajtam valami? - fordultam felé.

- Sok kocka. - mosolyodott el. - Régebben nem voltál ennyire izmos. - jegyezte meg, amibe kissé bele is pirult.

- Ez igaz. Edzetettem egy kicsit. Ez minden. - rántottam meg a vállam. Annyira azért nem vagyok nagy szám. - Neked is át kellene öltöznöd. Meg fogsz fázni.

- Ez igaz. Még Yeontant is meg kell szárítanom. - pattant fel az ágyról, és szekrényéhez sétált. Kutakodott benne egy darabig, majd kivett belőle egy pólót és egy nadrágot. - Tanie! Gyere! - szólt szőrpamacsának, és ott hagyott. Most komolyan nem öltözött át előttem? Ennyire szégyenlős lenne?

Miután felöltöztem a fürdő felé vettem utamat, hogy a mosógépbe helyezzem a vizes cuccaimat. Amikor benyitottam azonban nem várt látvány fogadott. Tae épp Yeontant szárította egy hajszárítóval. Valahogy ez a látvány mosolyt csalt az arcomra.

- Kész is vagyunk! - tette el a hajszárítót. - Te is meg akarod szárítani a hajad?

- Nem. Csak a ruháimat hoztam. - helyeztem bele az említett tárgyakat a mosógépbe. - De te... Miért nem a szobában öltöztél át?

- Itt egyszerűbb volt. - vágta rá a gyors választ. - Ha jól hallom anya elkészült a forrócsokival, szóval siessünk!

Nem hiszem el! Hogy tud valaki ennyire aranyos lenni?

- Gyertek! Üljetek le! - mutatott a kanapéra Mrs. Kim. A dohányzóasztalon már ott volt a két bögre gőzölgő ital. A puszta látványától összeszaladt a nyál a számban. - Beszélni szeretnék veletek, valami fontos dologról.

- Miről lenne szó? - kortyolt bele forrócsokijába Tae, amitől tiszta tejszínhabos lett a szája. Akár egy kisgyerek. Imádom.

- Ne akadj ki nagyon! Tudom, ez most váratlanul fog érinteni. - kezdett bele, de Tae közbevágott.

- Ez nem kezdődik jól. Kezdesz megijeszteni. Valami baj történt? - váltott aggódóvá tekintete.

- Nem, nem erről van szó. Csak el kell utaznom.

- Oh, az nem akkora probléma. Hová mész, és mikor jössz haza? - kortyolt egy újabbat italából. Meg kell hagyni, tényleg Tae mamája csinálja a legfinomabb forrócsokit.

- Kínába. Kitört egy új vírus, és rengetegen megfertőződtek. Szükség van ápolókra, én pedig jelentkeztem. Nem jön rosszul, egy kis plusz pénz. - motyogta a nő, miközben fia arcára simított. - Azért is mertem elvállalni, mert Jungkook itt van. Így nem maradsz egyedül. Sajnos nem tudom, meddig leszek kint, de mindennap hívni foglak.

- De... Mi lesz ha te is elkapod? Vagy, ha történik veled valami? - jelentek meg a könnycseppek szemében. - Nem akarlak téged is elveszíteni, mint apát.

- Nem fogsz Kincsem! Nem lesz bajom. Én már megkaptam a védőoltást. - nyugtatta fiát. - Holnap indulnom kell. Jungkook, neked pedig köszönöm, hogy vigyázol rá. - engedett el felém egy mosolyt. - Most folytatom a pakolászást. - hagyott magunkra. Tae látszólag eléggé összetört. Egészen kicsi volt még, amikor az apját besorozták. Háború dúlt az országhatáron. Ott vesztette életét. Taehyung mindennél jobban szerette az apját, éppen ezért nagyon megviselte az elvesztése. Aztán én is itt hagytam... Csak az anyja maradt számára. Érthető, hogy így reagál.
- Tudom, ez most nehéz neked... Neki is az. Szüksége van a támogatásodra. - tettem kezem vállára.
- Igazad van. - sóhajtott fel. - Megyek, segítek bepakolni neki. - indult anyja után. Magamra maradtam Yeontannal. Itt az ideje, hogy összebarátkozzunk.
- Yeontan! Gyere ide! - nyújtottam felé kezem. Nem indult felhőtlenül a viszonyunk. Ezt helyre akartam hozni. Legnagyobb meglepetésemre felugrott mellém a kanapéra és az ölembe mászott. - Rendben Tanie! Eddig egész jól haladunk. Most pedig megsimogatlak. - gügyögtem továbbra is a kutyának.
Fel sem tűnt, hogy elrepült az idő. Ez a kis szőrpamacs egész jó társaság.
- Ti még mindig itt vagytok? - csoszogott le a lépcsőn Tae. Pizsiben volt és a haja is vizes volt. Minden bizonnyal ő már fürdött. - Lassan éjfél. Aludjunk kéne!
- Ennyi lenne az idő? - lepődtem meg.
- Menj, fürödj meg! Én addig megágyazok. - indult vissza.
- Ne fáradj! Jó lesz nekem itt lenne is. - paskoltam meg a kanapét. - Nem szeretnélek kitúrni az ágyadból.
-Erről szó sem lehet! Kényelmesen elférünk az ágyamban. Nem akarom, hogy a kanapén nyomorogj. - ellenezte ötletem. - Régebben is együtt aludtunk. Vagy talán mostanra már zavarna, ha velem kellene?

- Nem... Nem erről van szó. - túrtam bele hajamba. Mégis mit mondjak neki? Azt, hogy 10 éve bele vagyok zúgva, és nem merek a közelében lenni, mert félek, hogy valami olyat teszek, amit nem kéne? 

- Akkor meg? Nem értelek Jungkook. Azt hittem, hogyha visszajössz, minden olyan lesz, mint régen. - sóhajtott fel. - De ha ennyire ellenedre van ez az egész, akkor majd én alszok a kanapén.

- Nekem tökéletes lesz veled. - engedtem el felé egy mosolyt. - Csak tudod... Néha horkolok. És nem akartam, hogy miattam nem tudj aludni. - simítottam tarkómra.

- Engem nem zavar. Jó alvó vagyok. Most viszont induljunk, mert kifejezetten álmos vagyok. - kulcsolta hosszú ujjait csuklóm köré.