More than friends [VKOOK - JUNGKOOK POV.]

3.rész

Heyho! ❤️
Meghoztam a kövi részt. Várom a véleményeket🥰❤️

- Nem lesz baj. Mindketten megférnek a szobámban. Majd én megbékítem őket. - válaszolta mosolyogva Taehyung. Várjunk! Hogy értette azt, hogy hárman egy szobában? Egy szobában leszek vele? De hisz csak egy ágy van... Végem

Yoongi látszólag nagyon jól szórakozott rajtam. Valamilyen szinten én is örültem ennek, hisz a közelében lehetek. De ugyanakkor aggasztott is a dolog. Mi lesz, ha véletlenül rámászok? Akkor mindenre rá fog jönni. Undorodni fog tőlem, és újra elveszítem. Ez nem történhet meg ismét.

- Ne haragudjatok srácok, de le kell tennem. - ásított a vonal másik végén bátyám. - Megígértem Namjoonnak, hogy segítek neki a leckéjében.

- De hát Namjoon egy zseni. Nem szorul segítségre. Csak aludni akarsz, amíg tanul. - ráncoltam össze szemöldököm.

- Csapatmunka. Ő tanul, én pedig csendben elfoglalom magam, hogy ne zavarjam. - rántotta meg vállát. - Szóval sziasztok! - azzal ki is nyomott minket. Tae a videóchet alatt, egészen közel került hozzám. Már már a karjaimban feküdt. Éreztem illatát, melegségét, és bársonyosan puha bőrét. 

- Van kedved sétálni? - húzódott távolabb tőlem, hogy szemembe tudjon nézni. - El kéne vinni Yeontant mozogni.

- Elmehetünk. Úgy is rég jártam már a városban. A céget is megmutathatnád. - keltem fel a kanapéról. - Rendbe szedem magam, és mehetünk is. - siettem fel a lépcsőn. Magamra kaptam egy fekete, térden szaggatott farmert, s előkutattam egy fehér pólót. Épp átvenni készültem, amikor betoppant Taehyung.

- Nem láttad a... ? - torpant meg az ajtóban. Az arca másodpercek alatt váltott tűzpirosra, miközben csillogó szemeit végigfuttatta rajtam, majd a földet kezdte el bámulni. - Nem... Nem láttad a pulcsimat? Szürke.

- Erre gondolsz? - nyújtottam felé azt a darabot, amit az érkezésemkor is viselt.

- Igen... Köszönöm. - kapta ki kezemből, és már el is tűnt. Mégis mi volt ez? Zavarba jött volna tőlem? Arcomra akaratlanul is egy mosoly ült ki.

Lesiettem a nappaliba, ahol már az útra kész Tae, és az izgatott Yeontan vártak. Magamra kaptam a cipőmet, s elindultunk. Oda felé úton egy szót sem szólt. Arca még mindig pirosban pompázott. Szemeivel a járda macskaköveit tanulmányozta.

- Valami baj van? Olyan szótlan vagy. - törtem meg a köztünk lévő csendet.

- Nincs. - válaszolta szűkszavúan. - Nézd! Ott egy fagyi árus! Együnk egyet! - futott oda az említetthez. - Egy vaníliát szeretnék, és egyet papírpohárba. - pillantott le a lábánál hűségesen várakozó szőrpamacsra.

- Nekem egy pisztáciás lesz. - fordultam ezúttal én a nő felé.