More than friends [VKOOK - JUNGKOOK POV.]

2.rész

Heyho! ❤️
Meg is hoztam a második részt. Hétvégenként fogok új részt hozni.
Köszönöm azoknak akik elolvassák, és véleményezik. ❤️ 🥰

- Öhmm... Hello! Jungkook vagyok.

Az ágyon egy aprócska kutyus feküdt. Hosszú szőre, és csillogó fekete szemei aranyos külsőt kölcsönöztek neki.
Elindultam felé, hogy helyet foglaljak mellette, amit érdeklődve figyelt. Nem is tudtam, hogy Taenak van egy kutyusa. Már kiskorában is nagyon szeretett volna egyet. Meg akartam érinteni selymes szőrét, de amint felé emeltem kezem megharapott, majd hangos ugatásba kezdett.

- Yeontan! Rossz kutyus! - sietett fel a lépcsőn Tae, egyenesen be a szobába. - Nem szabad Jungkookot megugatni! Most már ő is a családunk tagja. Velünk fog lakni. Értve vagyok? - szidta meg az állatot, majd felém fordult. - Jól vagy?

- Persze, csak megijesztett egy kicsit. Olyan kis ártalmatlannak látszik. - nevettem fel, zavaromban pedig hajamba túrtam.

- Akár csak Jimin. Kicsi, de annál vadabb. - mosolyogta meg a dolgot ő is. - Meg is harapott? - pillantotta meg a kezemen a két apró vérző pontot.

- Igen, de nem fáj. Semmiség. - tettem zsebre.

- Ne hülyéskedj! Le kell ápolnunk. Mi lesz ha elfertőződik, és le kell vágni, vagy valami? - nézett rám aggódó szemekkel. - Már is hozom a fertőtlenítőt! - sietett ki a szobájából. Nem akartam vele vitatkozni. Annyira édes, hogy ennyire foglalkozik velem. És én ezt is kifejezetten szeretem benne. De ki lehet az a Jimin? Talán a barátja? Bár jobban végiggondolva, Yeontan is egy kutyus. Lehet, hogy Jimin is valamilyen állat. Esetleg egy cica, vagy egy másik kutyus.

Amíg távol volt, jobban szemügyre vettem a szobát. Az ablak előtt volt az ágya, azzal szemben egy íróasztal, és a szekrénysor. Nézelődésemet azonban Yeontan zavarta meg, aki már - már gyilkos tekintettel meredt rám.

- Vissza is tértem. Mutasd csak! - foglalt helyet újfent mellettem. Kezemet az ölébe helyeztem, és hagytam, hogy leápolja a sebet.

- Azt hiszem, a kutyád nem kedvel engem. - szisszentem fel. A fertőtlenítő ugyanis iszonyatosan csípett.

- Ő mindenkivel ilyen. Idővel hozzászokik, hogy te is velünk élsz, és majd jóba lesztek. - pillantott le a földön ülőre. - Jól mondom Tanie? - mintha értette volna, vakkantással válaszolt. Tényleg nagyon szerethetik egymást. - Most akkor magadra is hagyunk. Hívd fel Yoongit! Már biztos aggódik. - kapta fel ölébe kutyusát, majd távozott.

Igaza van. Fel kell hívnom a bátyámat. Azonban nem amiatt, amire ő gondol. Yoongi ugyanis tud róla, hogy megérkeztem. Már a reptéren felhívtam. Most azonban más dologról kell beszélnünk.

Elterültem a pihe- puha ágyon, majd tárcsáztam az én drága bátyámat.

- Kookie! - szólt bele hatalmas mosollyal. - Mintha ma már beszéltünk volna... Történt valami?