Tell me if you feel it too

Kalóz becsszó?

Másnap, a reggeli után, első utam ismét Sonyához vezetett. 
Ja, nem elhanyagolható tény az sem, hogy amiatt, hogy épp szokom a biciklivel közlekedést, reggel borzalmas izomlázzal ébredtem, a combomban, így egy nyugdíjas csiga turbó fokozatában vánszorogtam a házban. És így érkeztem meg a barátnőm házához is, ahol kivételesen nem csövelt ott a pasija. Ennek titkon nagyon is örültem.

Miután nasival felpakolva bevetődtünk a szobájába ő egyből a gépéhez perdült, hogy benyomjon valami zenét, miközben én szemügyre vettem a helyiséget. Zsúfolt mégis otthonos szoba volt. Bevetetlen ágya a sarokban kapott helyet, felette a falon ragasztószalaggal felerősített színes képek. Néhány kép a barátaival meg persze az elmaradhatatlan Trentonnal, de felfedeztem pár összeszerkesztett képünket is.

- Kéne készítsünk pár valódi közös képet is. - dobtam fel az ötletet, mire ő benyomott egy Spotify listát és megfordulva hátát asztalának vetette.

- Abszolút! - ragyogott fel az arca. - De most keressünk valami göncöt. - kacsintott rám, mire én elhúztam a szám.

- Neee, ne kínozz, kérlek! - vetettem hátra a fejemet, siralmas arccal meredtem a mennyezetre, míg karon nem ragadott, hogy szekrényéhez rángasson. - Így miért ne lennék jó? - nyafogtam.

- Itt az ideje, hogy magadra vond az emberek figyelmét, te hülye. Főleg a pasikét. Mássz elő a sarokból. - rágta a fülem, miközben fél kézzel még mindig ujjaimat markolászva, mintha attól tartana megszökök és elrohanok, feltárta a szekrénye ajtaját. 

Szakértő szemmel méregette, az egyébként hozzám nem illő ruhadarabokat, majd fintorogva dobálta a reménytelen eseteket az ágyra. Azaz lényegében az összeset. 
Már az utolsó rongyokat kaparta ki a szekrénye aljából, amikor felém tartott egy sárga spagettpántos fodros ruhát.

- Eszedbe. Ne. Jusson! - ráztam a fejem feltett kézzel. 

- Ne már, Coley.- nevette el magát fáradtan, eddig mindenem lehurrogtad. - Ha így folytatod bikiniben foglak elrángatni, páran biztos örülnének. - kacsintott rám.

- Jah, főleg a rendőrök, akik elvisznek majd prostitúció gyanújával. - forgattam a szemem, majd ledobtam magam a padlóra. - Kössünk alkut! - vetettem fel, utolsó reményemként, mert még vicc szintjén sem vonzott a bikini ötlete. Barátnőm összehúzott szemöldökkel pillantott rám, mintha csak ki szeretné találni mit forgatok a fejemben. Na, azzal próbálkozhat, mert sokszor még én sem tudom. - Hé, hé, hé , mindenkinek joga van alkuhoz! - emeltem fel mutatóujjam fontoskodón, mielőtt leinthetett volna. 

- Igen, a Karib- tengeren. - nevette el magát.

- Akkor is! - szegtem fel az állam. 

- Jól van, te kalózasszony. Mondd mit akarsz! - ment végül bele a dologba, én meg diadalittasan elmosolyodtam. 

- Rám adhatsz bármilyen felsőt, de farmersortban megyek. - neveztem meg az alku rámeső részét. Mire orrát felhúzvva elfintorodott, de bólintott. Ám mielőtt kinyithatta volnna száját még közbeszúrtam. - De csak olyan felső játszik, amiből nem lóg ki egyik mellem sem.

- Egy icike-picikét sem? - mutatta ujjával, azt az "icike-picikét" és mellé kiskutya szemeket meresztett. 

- Nem. - fontam karba kezem, de pár pillanat múlva kiszakadt belőlünk a nevetés, és az ágyra vetődve, majd azon fetrengve egyszerűen nem tudtuk abbahagyni. Oldalunkat fogva, levegőt alig kapva vonaglottunk a görcsös nevetéstől, és ha ezt egy szakértő látta volna, szerintem sanszos, hogy meg sem állt volna velünk egészen a pszichiátriáig.

Nagysokára kikerült Sony keze közül a kiválasztott, egy elég merész kivágású de még bőven az elfogadhatóan ribancos kategóriába tartozó fekete póló, és egy oversize flannel-ing, kis túlzással még azt is mondhatnám, ezt hordanám hétköznap is. De azért nem, mert na.
Esti outfitem rejtő szatyrot hónom alá kapva léptem ki a kora délutáni fénybe. A nap pofátlanul tűzött és már kezdtem megérezni, tejfölet idéző bőrömön a naptej hiányát. Hát ja, lassan úgy kezdtem kinézni, mint egy szép kis rák, olyan jó vörösen, de még nem fájt, szóval minden fasza. 

Gyors búcsú után, tudva holnap délután úgyis ugyanitt kötök majd ki, becsuktam magam mögött a kertkaput.

Az igazat megvallva baromi szkeptikus voltam ezzel az egész buli-dologgal kapcsolatban. Kivétel nélkül, szerintem mindenki hallott már valamilyen nem túl kecsegtető storyt az ilyen nyári partykkal kapcsolatban. Alkoholmérgezés, drog ügyletek, teherbe ejtett lányok, csupa fincsiség. Nem hiába tartózkodtam eddig minden ilyesféle "szórakozástól". Ezt viszont már nem hagyhattam ki, és a kíváncsiság is hajtott, meg, hogy rácáfolhassak az előítéletekre. Most az egyszer nem leszek beszari és nem futamodok meg.
Ha nem is a legnagyobb party állat, de legalább badass csaj leszek. Ígérem.

Haha, és még el is hittem magamról.

Tyűha, több, mint fél éve nem volt rész, shame on me.
Azt is be kell vallanom, ez sem volt valami mozgalmas rész, de ígérem ezután az "átvezető" után, a következő felyezet kicsit már akciódúsabb lesz.

Luv Ya♥