Tiltott szerelem ☆Jikook☆ (🔞)

3.rész

Hát nem tudom...elég gyorsan történnek a dolgok, de remélem így is tetszik majd nektek😅 Jó olvasást!💜

Jungkook pov.:

Lehet kezdek bekattanni, de Jimin egyre vonzóbb számomra. Ma nem is tudtam takargatni a vágyam és félek, hogy egy kicsit megijedt. Remélem ez nem így van. Még csak ma ismertem meg és már így viszonyulok hozzá. Szeretnék mindig mellette lenni és vigyázni rá, ölelgetni, szeretgetni...úristen mikre gondolok. Jimin csak az egyik diákom! Nem kezdhetek el érzelmeket táplálni iránta!

Jelenleg a tesi tanáriban ülök és írom be a hiányzókat, mikor meghallok egy halk, bizonytalan kopogást. Ez Jimin lesz! Nem tudom miért örülök ennyire, hogy idejött.

-Gyere! -szóltam ki. Lassan kinyitja az ajtót és eltipeg az asztalomig, majd megáll.
-Ülj le nyugodtan. -mondom neki mosolyogva és végig nézem, ahogy helyet foglal, végül ő is a szemembe néz.

-Mit szeretett volna tanár úr? -kérdezi félénken. Valószínű, hogy nem szokták gyakran tanáriba vagy igazgatóiba küldözgetni.

-Tudod...ha nem fogsz tesizni, nem tudok majd jegyet adni neked és így nem is tudlak majd lezárni. -vázolom fel a "problémám" még mindig mosolyogva.

-De...én...nem...nem szeretnék... -nem folytatja...nem folytatja csak lehajtja a fejét és enyhén elpirosodik. Vajon mit nem szeretne? Jobb, ha rákérdezek, mert akkor soha nem fogja folytatni.

-Mit nem szeretnél Jimin? -kérdezem a lágy hangon, hogy érezze, bennem megbízhat bármiről is van szó.

-Én...nem...ahh ez olyan nehéz és kínos téma... -mondja elcsuklott hangon. Ha elkezd nekem itt sírni megőrülök. Nem szeretném sírni látni ezt az angyalt.

-Nyugodtan mond el. Kettőnk közt marad, bízz bennem. -mosolygok rá bíztatóan, hátha kicsit feloldódik.

-T...tudja é..én... -lehajtja a fejét és látom, hogy pár könnycsepp legurul az arcán. Fájdalmas látvány. Lassan felállok a székből, majd elé sétálok, leguggolok és állánál fogva felemelem a fejét és bíztatóan mosolygok fel rá.

-Mond csak...esküszöm, hogy soha nem mondom el senkinek és minden köztünk marad.

-B..biztos?

-Tuti! Hallgatlak, mi nyomja ennyire a pici lelked? -mondom, miközben ujjaimmal könnyeit törölgetem le arcáról.

-Rendben. Tudja én...azért nem szeretnék tesizni, mert...akkor át kéne öltöznöm...a fiúk előtt és...én...n..nem nagyon bírom a...félmeztelen fiúk látványát.

-Értem...akkor van erre egy nagyon egyszerű megoldásom. -mosolygok.

-És mi lenne az?

-Ha tesizni fogsz, nyugodtan bejöhetsz ide átöltözni. Én addig kimegyek és utána együtt is indulhatunk a terembe. Mit szólsz?

-Hát...rendben, köszönöm.

-Semmiség, ha így tudok segíteni neked, akkor így segítek. -modom felállva tőle és visszaülök a székembe. -Egyébként már 10 perce becsengettek. Menned kéne, majd én szólok, hogy velem voltál és ne írjanak be hiányzónak.

-Öhm...tanár úr?

-Igen?

-Köszönöm...még egyszer. -mosolyog rám és érzem, hogy kezd olvadozni a szívem. Ha jól szűrtem le a srác meleg és azért nem öltözik szívesen fiúk közelében, mert nem szeretne álló farokkal tesizni...logikus.

-Nincs mit, de várj egy kicsit Jimin. -lépek oda hozzád, majd szorosan megölelem. Nem tudom miért tettem, de muszáj volt. Éreztem kis kezeit derekamon és alig tudtam visszfogni magam, nehogy megcsókoljam. Sokszor el szeretett volna már válni tőlem, de nem hagytam. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.