Hagyd Hogy Szeresselek [Jikook ff.]

열

Jimin pov:

Végre vége lett az óráknak. Gyorsan odamentem Sora-hoz, és magammal vittem Kookie-t is.

- Sora! Gyere velem! - fülig erő mosollyal mondtam neki, de ő értetlenül figyelt. - Hazamegyünk anyához! - világosítottam fel, mire kikerekedtek a szemei és ő is elmosolyodott

- Megyek! - míg ő elpakkolt, Jungkook-kal elindultam kifelé

Az osztály előtt megvártuk Sora-t, és utána együtt indultunk el az otthonomhoz.

***

Megérkeztünk a célunkhoz, és szóltam testvéremnek, hogy várjon itt kint. Bementem, körülnéztem, és megpillantottam anyát, miközben a konyhában ügyeskedett. Odasettenkedtem hozzá, és egy gyors puszi után, bele is kezdtem.

- Szóval anya... Lenne itt valaki akit be szeretnék mutatni. Igazából már ismered csak régen láttad. Nagyon régen. - mondandóm végén elmosolyodtam, és intettem Kook-nak, hogy hívja be Sora-t. Párom el is indult, és kinyitva az ajtót, betessékelte Sora-t. Anya nagy kikerekedett szemekkel nézett nővéremre, és úgy tűnt mintha nem hinné el amit éppen lát. - Nem tudom, hogy emlékszel-e még rá, de ő itt Sora, a testvérem. - látszott anyán, hogy tudta, hogy ki a lány aki előtte áll, csak nem akarta elhinni. Könnybe lábadt szemekkel sietett testvéremhez és megölelte, aki szintén sírva ölelte anyát. Jungkook-kal csak egymásra mosolyogtunk és néztük őket

- Olyan rég láttalak... - anya mégjobban magához szorítva nővérem, beszélt hozzá. Aranyosak voltak, viszont nem értettem valamit

- Nem akarom megzavarni a pillanatot, de miért nem emlékszek Sora-ra?

Anya láthatólag megfeszült kérdésem miatt. Mi az amiről nem tudok?

- Jimin drágám... Emlékszel amikor azt mondtam neked, hogy apád egy autóbalesetben halt meg? Akkor majdnem mi is odavesztünk, vagyis inkább te. Boltba indultunk, amikor belénkjött egy kocsi. Apád már a helyszínen életet vesztette, míg én kisebb sérülésekkel megúsztam. Te viszont, súlyos sérüléseket kaptál, és az emlékeid a testvéreddel kapcsolatban teljesen eltűntek...

Teljesen lesokkolt, amit anya mondott. Tátott szájjal néztem magam elé, és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Anya és Sora jobbnak látták, hogy inkább elvonuljanak, így kettesben maradtam Kookie-val. Ránéztem, még mindig döbbenten és a karjaiba bújtam. Fejemet simogatva ölelt vissza.

- Jól vagy? - halkan kérdezte, miközben eltolt magától, és gyengéden megsimította az arcom. Csak bólogattam, de neki elég volt ennyi is

Lenyugodtam, és odamentünk anyáékhoz, és elkezdtük a vacsora készítését. Meghívtuk Kook-ot is, aki persze elfogatta. Megtérítettünk, és tálaltuk a vacsorát. Anya Jungkook-kal szemben volt, míg én Sora-val szemben, és Kook ült mellettem. Egész vacsora alatt a kezemet fogta, vagy a combomat simogatta. Nagyon jól esett az érintése.

Befejeztük az étkezést, és Jungkook elköszönt, mert mennie kellett, mi pedig hárman még elbeszélgettünk, de nem sokkal Kook után Sora is hazament. Felmentem a szobámba, és bedőltem az ágyba ez után a fárasztó nap után. Ahogy becsuktam a szemem, elnyomott az álom.

***

Reggel szörnyű fejfájásra keltem fel. Felülni sem tudtam, mivel szédültem. Anya már elment dolgozni, így nem kérhettem meg, hogy hozzon nekem gyógyszert. Írtam Jungkook-nak, hogy ha tud, jöjjön ide, ő pedig rögtön sietett is. Nem aggódtam, hogy nem tud bejönni a házba, mivel van pótkulcsa, így az ágyban fekve vártam rá. Hallottam, hogy az ajtó kinyitódott, és hogy az illető jön fel a lépcsőkön, a szobámba. Végül kinyílt az ajtó és megláttam páromat.

- Picur! Mi a baj? - odasietett hozzám és megfogta az arcom

- Semmi vészes, csak fáj a fejem. - szelíden mosolyogtam rá, miközben köhögtem párat

- Hadd nézzelek. - a lapát tenyerét a homlokomra tette, majd kikerekedtek a szemei - Te tűzforró vagy!

Elkapta a kezét és gyorsan kisietett. Egy vizes tállal jött vissza, benne egy kendővel, utána egy gőzölgő csésze teával, gyógyszerekkel és egy lázmérővel. A lázmérőt a számba dugta, miközben bevizezte a kendőt és a homlokomra rakta. Elvette a lázmérőt és ahogy ránézett, elsápadt.

- Negyvenegy fokos lázad van! - újra elkezdte a sürgés-forgást - Ülj fel! - utasított, én pedig teljesítve kérését, felültem

Ideadta a teát, és a gyógyszereket, én pedig bevettem őket. Ezután visszafeküdtem, és Kook újra a fejemre rakta a kendőt.

- Mit csináltál magaddal? Nem hiszem, hogy sokat lettél volna kint. - leült mellém, és az oldalamat kezdte simogatni. Nagyon melegem volt, és a torkom is kezdett fájni. A szédülésem se enyhült, és a fejem is nagyon fájt. Ki akartam szállni az ágyból, hogy elmehessek a mosdóba, de az is nehezemre esett, hogy felüljek. Ezt Kookie is észrevette.

- Mit csinálsz? - kérdezte miközben nézte a szenvedésemet, de utána segített felülni

- Csak a mosdóba szeretnék menni.

- Veled megyek!

- Nem kell! Csak segíts innen felállni.

Kérésemet teljesítve, segített lábra állni, de utána sem engedett el, csak a derekamat tartva fogott engem.

- Kook... Menni fog egyedül is! - derekamon levő kezére simítottam, és egy biztató mosolyt küldtem felé.

Egy sóhajtás után végre elengedett, de ahogy tettem egy lépést, még jobban szédülni kezdtem, a lábaim összecsuklottak alattam, én pedig erőtlenül hulottam a földre. Még hallottam, ahogy Jungkook utánam kiált, de én csak a földön elterülve vesztettem eszméletem.

Jungkook pov:

Nagyon megijedtem, amikor Jimin összeesett. Nem tudom mi van vele, de remélem, hogy csak egy megfázás. Gyorsan felkaptam, és visszafektettem az ágyba, homlokára, pedig ráraktam a kendőt, hogy hűtse le. Még mindig tűzforró volt szegényem, és nem tudtam, hogy mikor múlik el a láza. Odaültem mellé, és gyönyörű arcát kezdtem figyelni. Olyan nyugodt amikor alszik. Egy ártatlan fiú, aki senkinek sem tudna ártani. Mégis, voltak olyanok, akik az én csodás páromat bántottak, pedig ő semmit sem követett el ellenük... Még egyszer kicseréltem a kendőt, utána pedig mögé feküdtem, és szorosan magamhoz húztam. Beszippantottam édes illatát, és közben az oldalát simogattam. Teste meleg volt, de már nem annyira, mint az elején. Őrültem, hogy enyhült a láza, és remélem a fejfájása is el fog múlni lassan. Meg akartam várni Nara-t hogy hazaérjen, de valószínűleg ez csak este következne be, szóval a kis egyetlenemet jobban magamhoz húztam, és én is lehunytam a szemem. Jimin édes illata, és a karjaim közt levő törékeny teste miatt, hamar elnyomott az álom.

Köszönöm hogy elolvastad! ❤