Hagyd Hogy Szeresselek [Jikook ff.]

열하나

Jimin pov:

- Elmentünk Sora! Nemsokára jövünk! - anyukám még gyorsan szólt nővéremnek, és ezután ő, apa és én elindultunk vásárolni

Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Egész úton a tájat néztem, de láttam, ahogy egy kocsi közeledni kezdett felénk. Gondoltam megáll, de nem tette. Teljes sebességgel nekünk jött. Egy erős ütődést éreztem a fejemen és ahogy a kocsi felborult, nem tudtam mit nézzék. Először apa vérrel beborított testét láttam, utána pedig anya kétségbeesett arcát, ahogy a nevemet kiáltja.

- Anya... - erőtlenül suttogtam magam elé. Ezután minden elsötétült...

***

- Jimin! Jimin! - erős rázogatásra keltem fel. Jungkook aggódó tekintetét láttam és ahogy észrevette, hogy ébren vagyok, magához húzott.

Üres tekintettel néztem magam elé, és miután Kook elengedett, az arcomhoz nyúltam. Nedvességet éreztem, és barátomra néztem, aki rögtön magyarázásba kezdett.

- A sírásodra keltem fel, és hiába próbáltalak felkelteni, nem sikerült. Nagyon aggódtam Minnie! - újra karjai közé zárt, és én is visszaöleltem. - Mi történt? - tényleg. Miért is sírtam?...

- Én... n-nem tudom... - néha kicsit elakadozva beszéltem.

- Jól van nyugi.. - nyugtatóan simogatta a fejemet, miközben suttogott nekem.

Megragadta a kezem, és levitt a konyhába, hogy együnk, mivel már este van. Ennyit aludtam volna? Leültünk az asztalhoz és készítettünk melegszendvicset. Anya valamikor most kell megjöjjön, így neki is készítettünk egyet, utána pedig külön-külön elmentünk fürdeni.

- Van kedved holnap nálam aludni? - kérdezte Kook, miközben már az ágyban simogatta a fejem.

- Persze! De előbb meg kell kérdeznem anyát.

Ezt megbeszélve mindketten álomra hajtottuk a fejünket.

***

Reggel Kookie karjaiban ébredtem. A derekamat ölelte az egyik kezével, a másikkal pedig hátamat simogatta. Lassan nyitogatni kezdtem a szemeit, és mosolyogva felnéztem rá.

- Hogy aludtál, Bogaram? - kisimította a szemembe lógó tincseimet, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jól. - mosolyogva mellkasába fúrtam a fejem, és közelebb bújtam hozzá.

- Látom lement a lázad. Mostmár nincs semmi baj? - hangja aggódóan csengett.

- Nincs. Teljesen jól vagyok. - jól esett, hogy foglalkozott velem, és hogy aggódott.

- Na gyere. Menjünk reggelizni. Egyébként már megbeszéltem anyukáddal, hogy aludhatsz-e nálam, és beleegyezett. - mondta miközben felállt, és engem is kiszedett az ágyból. Az ölebe kapott, én pedig a derekába és a nyakába kapaszkodva fúrtam bele a fejem ismét mellkasába, utána pedig lementünk a konyhába.

- Jó reggelt gyerekek! - anya boldogan köszönt nekünk, miközben, a hangok alapján, tányérokat pakkolt.

- Jó reggelt! - Kuksi is köszönt anyának, és én is elmotyogtam egy köszönés félét.

- Jól vagy kicsim? - anya folytatva a pakkolást, kérdezte tőlem.

- Ühüm. - végre ránéztem, és ásítottam egyet.