Hagyd Hogy Szeresselek [Jikook ff.]

둘

Figyelem! A rész bántalmazást tartalmaz. Amennyiben felzaklat a téma, kérlek ne olvasd el!

Jimin pov:

Amikor felkeltem, fura érzés kerített magába. Kikeltem az ágyból és lementem, hogy megnézzem hogy hol van anya, de csak egy cetlit találtam.

,,Hamarabb kellett menjek dolgozni, este jövök. Az asztalon találsz ennivalót. Puszi!"

Már megint túlórázik. Nem szeretem ha túlhajtja magát. Gyorsan elővettem a telefonom és megnéztem az időt. 5:23. Sokkal hamarabb keltem mint szoktam. Most mit csináljak? Inkább visszaalszok.

***

Az iskolába tartok, mikor meglátom Tae-t. Gondoltam meglepem. Odasettenkedtem hozzá és a nyakába ugrottam.

-Szia Tae!

-Jézusom Jimin! A frászt hoztad rám!

-Bocsi - kuncogtam rajta, hogy mennyire megijedt. - Mit csinálsz itt?

-Várom Hobi-t. Együtt elakartunk menni hozzád, de megelőztél minket.

-Sziasztok! - köszönt Hobi is, amikor ideért hozzánk. - Látom gyorsabb voltál mint én. - intézte mondandóját felém, én meg csak vállat rántottam.

-Na induljunk, mert elfogunk késni.

***

Mikor beértünk az osztályba leültünk a helyünkre. Jungkook már ott volt és rajzolt valamit. Nem is vette észre hogy ott vagyok, csak akkor amikor hozzászóltam.

-Szép rajz...

-Óh, szia Jimin! Köszi. Miért nem válaszoltál tegnap?

-Csak nem szerettem volna...

-Látom nem vagy az a bőbeszédű ember - kuncogott egyett én meg csak lehajtottam a fejem. Igaza van, de csak azokkal nem beszélek sokat akit nem ismerek egész jól. - Minden rendben? - felnéztem rá és az aggódó tekintetével találtam szembe magam.

-Semmi. Mi lenne?

-Csendes vagy. Bár lehet nem adtam neked elég időt. Végülis két napja ismerjük egymást.

Ekkor becsengettek és én meg kivettem a fizika füzetem. Utálom a fizikát... Nincsenek is jó jegyeim annyira belőle. Ez az egy tantárgy ami nem megy.

***

Egy óra szenvedés után végre felszabadultan dőltem hátra a székben. Ekkor a hasam egy akkorát korgott, hogy szerintem az egész osztály hallotta, pedig nem volt csend.

-Éhes vagy? -kérdezte Jungkook, mire felkaptam a fejem. Nem vagyok éhes, meg vagyok szokva, hogy keveset eszek.

-Nem...

-A hasad nem ezt mondta. Tessék. -nyújtott oda nekem egy szendvicset.

-Nem kérem.

-Miért?

-Meg fogok hízni ha sokat eszek...

-Ne butáskodj! Egy kenyér nem árt, és nem vagy kövér, hogy ezen aggódj.