James Potter és a négyek próbája

1.fejezet - Az a bizonyos levél

James Sirius Potter a házuk előtti hatalmas, terebélyes fán ücsörgött, mint ahogyan azt a nyár nagy részében tette. Mogyoróbarna szemeit behunyva fütyörészett, s erősen próbálta elterelni gondolatait az elkövetkezendő szeptemberről, mikor is elméletben át kéne lépnie a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola kapuit. Gyomra most is görcsbe rándult, ahogy lelki szemei előtt megjelent a szülei által leírt hatalmas, gyönyörű öreg kastély mind a huszonvalahány magas tornyával együtt. Édesanyja és édesapja sokat szoktak nosztalgiázni vacsorák vagy szimpla beszélgetések közben, főleg, mikor legjobb barátaik is jelen voltak. Apja saját veszélyes kalandjairól sosem szeretett mesélni, mindig csak szerényen mosolyogva hallgatta, ahogyan mások - főleg Ron bácsi - nagy tetteit elemezgették. James és testvérei, Albus és Lily, mindig mosolyogva hallgatták a már jól ismert sztorikat, és mindig izgatottan várták, hogy a Kis Túlélő hogyan győzi le minden idők egyik legsötétebb és leggonoszabb mágusát.

Egy bagoly suhant oda a legidősebb Potter gyerekhez, az állat biztosan érezte, hogy csak ő volt otthon. A csőrében lévő Reggeli Prófétát ledobta a fiú ölébe, majd hangos huhogásba kezdett, s nem is hagyta abba, míg a fiú bele nem tett egy knútot a lábához rögzített kis zsákba. James megpillantotta a főcímlapot, melyen ott díszelgett édesanyja volt csapatáról, a Holyheádi Hárpiákról készült cikke. Ilyenkor mindig rettentően büszke volt a mamájára, és minden egyes alkalommal eszébe jutott a tavaly nyári Kviddics Világkupa, ami talán élete legjobb és legnagyobb élménye volt. A családjával együtt egészen a Patagóniai sivatagokig utaztak egy zsupszkulcs segítségével. Még néhány nappal a verseny kezdete előtt apja bemutatta őt és fiatalabb testvérét, Albust, a Bolgár Nemzeti Kviddicscsapat fogójának, Viktor Krumnak. Viktort apja még negyedéves korában ismert meg, így nem is csoda, hogy a Potter család a bolgárok színeiben feszített a VIP helyeken, kivéve anyja, aki a meccsről tudosított, így pártatlannak kellett maradnia.

Az egyik legemlékezetesebb pillanat James számára az volt, mikor Albus majdnem kiesett a pálya közepére a nagy szurkolásban, pont akkor, amikor is Gonçalo Flores belőtte az első gólt, de szerencsére Ron bácsi hátulról megragadva visszahúzta öccsét. James sokkal jobban élvezte testvére bénázását, mint amikor kedvenc csapata megnyerte a meccse. Később Rita Vitrol elmondta neki (aki Ginerva Potterrel együtt dolgozott), hogy talán véletlen ő lökhette meg az ifjabbik Potter fiút.

James hangosan kacagott, ahogy az emlékképek visszajöttek, de mikor visszapillantott az újságra, meglátta, hogy nem csak anyja cikke volt ott a címlapon.

"A Kis Túlélő fia elsőéves lesz! Teljes cikk a negyedik oldalon!

Gondolná az ember, hogy lassan már 21 éve annak, hogy a Kis Túlélővel, azaz a híres-neves Harry Potterrel először csináltam interjút? Akkor az ifjú 14 éves volt, s negyedik évét töltötte a kastély falai között, idén pedig legidősebb fiának James Sirius Potternek kívánhatunk sok sikert az első évéhez a Roxfortban! "

Nagyot sóhajtott, behunyt szemekkel dőlt hátra, a fatörzsnek támasztotta hátát. Rettegett attól, hogy nem tud szüleinek megfelelni. Hiszen ha csak a kviddicset nézzük, akkor is, az apja az évszázad legfiatalabb fogója volt, s első éves korában a seprűjéről levetve magát, nyelte le majdnem az apró aranygolyót, s nyerte meg élete, és egyben az év első meccsét. Azt a labdát még kiskorában megtalálta a padlásuk legtetején. Egy apró cipősdobozban, egy rongyos fél pár zokniban volt elrejtve. Titokban elcsente, de nem egészen egy hét múlva az apjának fel is tűnt, viszont ahelyett, hogy megdorgálta volna akkor még csak az öt éves Jamest, boldogan odaadta neki, s mondta, hogy ha szeretné, szívesen megtanítja repülni, hisz Ron bácsit idézve "a seprűlovaglás ugyanúgy benne van a Potterek vérében, mint a sárkányokéban a tűzokádás".

James félt attól, hogy ugyanolyan nagy tetteket várnak tőle. Apja első évében megszerezte a Bölcsek Kövét, megsemmisítette Tudjukki szolgáját, majd a következő tanév során megölte a baziliszkuszt (ami az iskola alapítása óta ott volt), harmadévben megmentette a mindenki által bűnösnek hitt keresztapját, majd megnyerte a Trimágus kupát, és még a Halál Ereklyéit is egyesítette... Ó és igen, egyet majdnem kihagyott, eltűntette a föld felszínéről az öreg Voldi-papát, minden idők legsötétebb és legveszélyesebb mágusát. Hogyan érhetne fel James Sirius Potter ehhez a legendához?

Bele se mert gondolni, mi lesz, hogy ha nem a Griffendélbe fog kerülni, ahova a családja összes tagja járt, milyen cikkek jelennének meg a Reggeli Prófétában, vagy bármely más varázsló újságban: "A Potter család szégyene: James Sirius Potter a Mardekárban". És a legnagyobb problémája mind közül az volt, hogy az aggódások közepette még csak a bátorság legkisebb szikráját sem érezte magában, ami a Griffendél alapköve. A Hollóhátba úgy sem kerülhet, tudta jól, a tanulás nem tartozott az erősségei közé, a Hugrabug pedig szóba sem kerülhetett. Ha a családja még el is fogadta volna őt, a varázslótársadalom kitaszítottjaként élt volna élete hátralevő részében.

Az utolsó dolog amitől tartott, az a roxforti levele volt. Tudta, hogy csak most kezdték el kiküldeni a felvételi értesítőket, és azt is tudta, hogy rendlekezik a szükséges képességekkel, mégsem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy mi van, ha mégsem kerül be.

- Kicsim! Megjöttünk!     - hallotta meg édesanyja hangját, valószínűleg a konyhából, ahol mindig     besegítettek az öreg Sipornak, majd halk trappolások hallatszottak.
-James! Nézd mit vettünk, egy új társast! - mutatta fel húga a dobozt. - Játszol velem? - nézett kiskutyaszemekkel a bátyjára.

James bólintott, lemászott a fáról.

- Hát persze - felelte, és üdvözlésképpen megpuszilta Lily arcát.

Testvérével az oldalán követte családját a nappaliba, és a délután nagy részét együtt töltötték, majd vacsora előtt még felment a szobájába egy kicsit. Ott összepakolta szétdobált kviddics holmijait, aztán a tv-jét bekapcsolva lazított az ágyában, s álmosan elszenderedett, így a finom húslevest ki is hagyta.

Éjfél után ébredt, hangos kapirgálásra emlékeztető hangokra. Értetlenül nézett körbe, végül tekintete megállapodott az ablakon, amelynek párkányán ott üldögélt egy barna macskabagoly, lábára erősítve egy piros viaszpecséttel lezárt borítékkal. James gyorsan kiugrott az ágyból, minden villanyt felkapcsolva tolta fel az ablakát, s szedte el a levelet, aztán a madarat pár simogatás után útjára engedte.

- Anya! Apa! - futott át szülei szobájába üvöltve.
- Merlinre, ugye minden rendben? - ugrott ki anyja az ágyából, apja pedig azonnal pálcát rántott.
- Megjött a Roxfortos levelem! - huppant be közéjük, úgy, ahogyan azt kicsiként is mindig tette, amikor rémálma volt.

Apjával gyorsan feltépték a kezében szorongatot borítékot, és hangosan, egymás szavába vágva olvasták fel a szöveget, míg az anyja folyamatosan őket csitítgatta, bár mikor visszacsukta az ajtót, a biztonság kedvéért elmotyogott egy Disaudiot.

Aznap hajnalban sok idő után James Potter nyugodtan szenderült álomba, tudván, hogy két hónap múlva már a Roxfort egyik, szíve mélyén remélte, hogy a Griffendél, hálótermében fog szunyókálni.

"Tisztelt Potter úr!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját.

A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Neville Longbottom
igazgatóhelyettes"

Sziasztok!
Köszöntök mindenkit a legújabb (és első saját) könyvemben. Ha tetszett, akkor kérlek csillagozd a sztorit és mindenképpen írd meg a véleményedet kommentben!
Nem szeretnék konkrét időpontot mondani arról, hogy mikor fogom a részeket posztolni, mivel akkor úgysem tartom be, de az instagramomon (@napiharry) mindig értesíteni foglak titeket, illetve ott tudtok tőlem esetleg privátban is kérdezni😄
Remélem tetszett nektek az első rész, ígérem a többi nem lesz ilyen rövid!
A borítót innen is köszönöm szépen @the_phoenix_dragon -nak (instagram)!

A következő részig pedig vigyázzatok magatokra❤️