James Potter és a négyek próbája

5.fejezet - Szövetségesek

Szeptember másodikán, hétfőn, egy új nap virradt a Roxfortra. Az öreg kastély a reggeli napfénysugárban úszva tündökölt, s a diákok lassanként felkeltek. Jamesék csendben készültek el, magukra öltötték az egyenruháikat, melyen már nem a Roxfort, hanem a Griffendél címere és színei szerepeltek, majd elindultak öten, közösen reggelizni a Nagyterembe.

Edward tegnapi mondata, miszerint a lépcsőkkel vigyázzanak, aznap reggel értelmet nyert. A társaság első adandó alkalommal egy olyan lépcsőn ragadt, amely mikor ráléptek, azonnal mozgásba lendült, de láthatóan nem tudta eldönteni, hogy hova érkezzen, így a különböző emeletek és folyosóbejáratok között cikázott, esélyt sem adva a fiúknak a leszállásra.

Mire leértek a már ismerős csarnokba, ahol lehetetlen volt nem észrevenni a Nagyterem kitárt ajtaját, s a finom illatokat, melyek onnan áradtak, teljesen kifáradtak. Nagy nehezen lejutottak a lépcsőről, viszont egy teljesen ismeretlen helyen kötöttek ki, ahol az egyik portré, akitől segítséget kértek, lehurrogta őket, hogy még aludni akar, a másik azt sem tudta hol van, a harmadik pedig rossz irányba kalaúzolta el a Griffendéles gólyákat.

- Utálom ezeket a lépcsőket - mondta Isaac.
- Nem csak te - lihegett Ethan és beletúrt a szőke hajába. Blake mögöttük ballagva nyögött fel idegesen.
- Nekem a portrék sem a kedvenceim

Már befordultak a megfelelő helyre, csupán pár lépés választotta el őket az ínyencségek kánaánjától, amikor James arra lett figyelmes, hogy valaki a nevét kiáltozza.

- James! James, várj már! - hallotta a futó lépteket, s a Potter fiú hátrafordulva szembetalálta magát Teddy Lupinnal.
- Teddy, szia!
- Szia kishaver, gratulálok a Griffendélhez! Akárcsak a szüleid, biztos büszkék rád - paskolta meg a fejét vigyorogva. James szerényen mosolygott az idősebb fiút hallgatva.

James pontosan tudta, hogy Remus Lupin és Nymphadora Tonks a Roxforti csatában, 1998-ban életüket vesztették. Teddy a nagyanyjával nőtt fel, illetve az ő apja volt a keresztapja, így hát Teddy mindig ott volt a Potter gyerekekkel, amennyi időt csak lehetett, annyit velük töltött nyaranként. Helyzete ellenére azonban soha nem látta még a szomorúság egy cseppjét sem a fiúban, aki mindig vicces és bolondos volt, s a metamorfmágus képességével szórakoztatta közönségét, így az iskolában elég hamar népszerűvé vált. Most viszont mintha James látta, hogy egy pillanatra elkomorult az arca. Ez nem tartott tovább egy másodpercnél, azonnal elmosolyodott, majd zsebre tett kézzel folytatta.

- Remélem jól fog sikerülni az első napotok, de Lawson professzorral vigyázzatok, tényleg nagyon szigorú - nevetett fel. - Sok sikert! - majd fogta magát és barátaival bevonult a terembe

Miután elköszöntek egymástól már tényleg nem állt semmi az útjukba, hogy nekilássanak reggelizni. Ashton amerikaira fogta, és mindenféle cukros gabonapelyheket szedett magának, James két pirítóst és egy kisebb adag tojásrántottát evett, Ethan pedig buggyantott tojást szendviccsel. Az étel legalább olyan finom volt mint a tegnapi, a házimanók ismét jól végezték el a dolgukat.

Időközben Longbottom professzor, a Griffendél ház feje, végigment a soron, és néhány csetlés botlás kíséretében kiosztotta az órarendeket. Igazából az első és a másodévesekkel nem volt gond, hiszen nem voltak plusz óráik, viszont ahol bejöttek a plusz órák, ott mindenhol le kellett ellenőrizni, hogy felveheti-e az illető az adott órát, vagy ütközik-e másikkal.

- Ú, az első óra Átváltoztatástan! - mosolygott James.
- És repülés is lesz! - boxolt bele a levegőbe Ashton.
- Igen, igen, lesz még Bűbájtan, Svk, és Gyógynövénytan is Logbottom profeszorral - olvasta fel Ethan. - Várjunk csak...Mi az az Svk? - nézett fel barátaira.
- Sötét Varázslatok Kivédése - mondta kórusban négy szobatársa.
- Nem megyünk fel a cuccokért? - kérdezte Ashton, mire két barátja azonnal bólogatott, viszont Isaac és Blake azt mondták, hogy még maradnak egy kicsit dőzsölni.