James Potter és a négyek próbája

2.fejezet - Az Abszol út és a furfangos ötlet

Augusztus közepe volt már. Pár hét telt el azóta, hogy James megkapta a levelét, de nem telt el nap úgy, hogy ne olvasta volna el legalább kétszer; egyszer ébredés után és egyszer lefekvés előtt.
Még aznap elmentek az Abszol útra szüleivel, akik legalább olyan izgatottak voltak, mint James maga. A reggeli szokásosan telt. Tekintve, hogy szombat volt, s szülei nem dolgoztak (bár az auroroknál ez nem teljesen így működik), a mai nap csak az övék volt. A gyerekeket ma is a frissen terített asztal várta, a konyhából Sipor és Ginny híres finom angol reggelijének illata szivárgott ki, így a három gyerkőc nagyokat szippantva a levegőbe várta az ételt, miközben James mindenkinek öntött egy-egy pohár friss töklevet.

Körülbelül egy órával később, reggel kilenc körül lettek kész az asztal lerámolásával és a maguk rendbetételével, ezt követve Harry elhoppanált családjával a Privet Drive felé, ahol leadták a két kisebb gyereket Dudley gyerekeivel játszani. Habár a két felnőtt még most sem volt teljesen elégedett a másikkal, már emberibb volt a kapcsolatuk, mint gyerekkorukban, így körülbelül két-három havonta találkoztak, de aznap a Potter házaspár és James tovább is álltak. Egy újabb hoppanálás múlva hirtelen feltűntek egy zsúfolt bevásárlóutca közepén, ahol valószínűleg egy mugli sem vette észre az érkezésüket. James gyorsan követte szüleit, sorra mentek el a különböző ruhaboltok, gyorséttermek, mozik, színházak és könyvesboltok mellett, de egyik sem tűnt úgy, mint egy bejárat az Abszol útra. Egy normális utca volt, tele, magukat normálisnak mondó, emberekkel.

- El se hiszem, hogy a muglik hogyan bírják ki varázslat nélkül - fintorodott el James, mikor elhaladtak két vitatkozó ember mellett, akik egymásnak mentek, s a mellettük álló lány hófehér pólóján egy jókora kávéfolt díszelgett. Számára annyira természetes volt a varázslat, hogy elképzelni se tudta, apja hogyan tudott 11 évet leélni varázslat nélkül.

A következő pillanatban James apja megtorpant.

- Itt is vagyunk - nézett rá Harry fiára. - A Foltozott Üst! - pillantott vissza a fekete, kívülről visszataszító épületre.

A mellettük elhaladó emberek észre sem vették az ott magasodó, varázslók körében oly hirhedt kocsmát. Tekintetük úgy siklott tovább az étteremről a ruhaboltra, mintha semmi nem is állt volna ott. James jól tudta, hogy ennek is a jó öreg mágia az oka.

Az ajtón belépve a hely már nem nézett ki ugyanúgy, mint 20 éve, nem volt se kopottas, se poros, se sötét, sőt a pult mögött egy vigyorgó, szőke hajú nő szolgálta ki azt a kevés vendéget, aki éppen a helységben tartózkodott.

- Hannah, jó újra látni - mosolyodott el Ginny.
- Sziasztok, húha, hogy repül az idő, igaz? Nem kértek valamit? A ház ajándéka! - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem, köszönjük, be kell szereznünk a kis James iskolai holmijait - tette Harry a kezét fia vállára.
- Áh, persze, persze, el is felejtettem, pedig Neville is mondta, hogy idén kezd, na meg a Reggeli Prófétában is megjelent néhány cikk - vonta meg a vállát..

Miután szülei váltottak pár szót, s megígérték, hogy később benéznek enni valamit, Hannah sok szerencsét kívánt Jamesnek. Ezután a Potter család kisétált egy keskeny udvarra, ahol most virágok pompáztak a szivárvány minden színében.

- Ő volt Neville felesége, ugye? - kérdezte meg James édesanyját.
- Igen, kedves lány, apád évfolyamtársa volt, Hugrabugos - fogta meg a fia kezét.
- Jaj, ne már anya, nem vagyok már kisgyerek - rántotta ki anyja szorításából mancsát, mire szülei csak felnevettek.
- Hát persze kicsim - hagyta Jamesre Ginny.