James Potter és a négyek próbája

7.fejezet - Kviddicsválogató

A nap végén a három fiú sietve vette a lépcsőfokokat és rohantak el egészen a Kövér Dráma portréjáig. A nőt kissé nehézkesen, ugyanis éppen énekelt, de sikerült rávenniük, hogy beengedje őket a klubbhelyiségbe, ahol ma egészen sokan voltak, viszont még mielőtt felmehettek volna a lépcsőn, amely a fiúk hálószobáihoz vezet, Ivy, a prefektus, megállította a társaságot.

- Ashton, igaz, hogy le akarod mondani a válogatót?
- Menjetek csak srácok, mindjárt megyek én is – szólt oda a két barátjához Ashton, mire James és Ethan szó nélkül elindult felfelé.
- Te tudod mitől bizonytalanodott el ennyire? - kérdezte James, mikor már látó-, és reménysége szerint hallótávolságon kívül voltak.
- Fogalmam sincs, de szerintem ha nem akarja, akkor ne erőltesd nagyon a miértjét - vonta meg a vállát.
- Nem, dehogyis, csak érdekel, egy héttel ezelőtt még oda meg vissza volt az ötlettől, biztosan történt valami – védekezett gyorsan James, majd beértek a szeretett hálószobájukba.

Pár perc múlva Ashton is csatlakozott. Nem mondott semmit arról, mi történt, csupán lepakolt. Mikor elindult kifele az ajtón, s látta, hogy barátai nem követik, visszafordult, kérdőn felhúzta a szemöldökét:

- Nem jöttök?
- Nem mondod el mi volt? – bökte ki végül Ethan
- Lemondtad a válogatót?
- Igen, lemondtam, mostmár örültök? – felelte kissé ingerülten. - Mennünk kéne, Daisy már biztos vár ránk - folytatta, majd kiment az ajtón.

James és Ethan sokatmondóan összenéztek.

- Szerintem azért mégiscsak beszélnünk kéne vele – James javaslatára Ethan egyetértően bólintott
- Igazad van, tényleg történhetett valami. Most azonban inkább menjünk utána.

Ashton gyorsan szedte a lábait. Alapból ő volt a legmagasabb hármójuk közül, így jóval nagyobbakat lépett, de most, hogy egy kicsit sietett is, lehetetlen volt beérni. Ahogy befordultak az első emelet egyik folyosójára, Daisy és Ashton már ott beszélgettek egymással. Ashton, aki már úgy tűnt kicsit lenyugodott, a kőfalnak dőlve, Ethanéknek hátat fordítva nézte a Hugrabugos lányt, aki az ablakban ült.

- Mehetünk? - kérdezte James mosolyogva, ahogy odaléptek hozzájuk.
- Persze - pattant fel a lány, majd az ajtóhoz lépve, melyen ott virított Longbottom professzor neve, bekopogott azon.

Egy másodpercbe sem telt bele és a tanár megjelent az ajtóban, befelé terelte diákjait a helyiségbe. Egy nagyobb, mélyvörös kanapén foglaltak helyet, ami a ropogó tűz mellett állt, Neville pedig velük szemben, az ugyanolyan színű karosszékben ült le.

- Mi járatban vagytok erre? Kértek esetleg egy csésze teát?
- Csak engedélyt szeretnénk kérni - mondta James.
- Hogy bemehessünk a Zárolt Részlegre - folytatta Daisy.
- Tudja, a Gyógynövénytan házi miatt - tette hozzá Ethan, amikor a tanár arcán egy pillanatnyi értetlenség suhant keresztül.
- Áh rendben, szóval akkor ez a csapat? - pattant fel, s az asztalához sietett. - Már a múlt órán is láttam, hogy jól tudtok együtt dolgozni, reméltem is, hogy ismét összeálltok - nézett fel mosolyogva a papírhalmaz közül, amiben éppen kutakodott. - Na és, miről szeretnétek írni?
- Venomous Tentacula.
- Remek téma, éééés meg is van - firkantotta alá a papírt, majd Ashton kezébe nyomta. - Viszont, ezt még oda szeretném adni nektek - vett elő négy apró követ, amikből egy egyszerű pálcasuhintással három bőrkarkötőt és egy nyakláncot faragott. - Ezeket a Jade köveket felruháztam némi védő bűbájjal, amik segítségetekre lehetnek a Zárolt Részlegben, ugyanis, mint azt valószínűleg tudjátok, nem ok nélkül tilos oda belépni engedély nélkül. Ha odamentek, ezek mindenképp legyenek veletek - nyújtotta át az apró zöld köveket. Miután mindenki elvette a sajátját (Daisy a nyakláncot, a fiúk pedig a karkötőket), azután Neville folytatta: - Köszönöm, hogy benéztetek, viszlát, viszlát - terelte ki őket az irodából, s a négyesnek csupán annyira volt ideje, hogy kórusban kinyögjön egy 'viszlát'-ot mielőtt Longbottom professzor becsapta volna az orruk előtt az ajtót.