James Potter és a négyek próbája

6.fejezet - A negyedik tag

Miután a három barát visszatért a klubbhelyiségbe,  James eldöntötte, hogy írni fog a szüleinek. otthagyta két újdonsült barátját,  megragadott egy pergament, egy pennát és némi tintát, majd elhagyva a  Griffendél tornyot útnak indult, hogy felkeresse a Bagolyházat.

A Roxfort folyosóin még aránylag sokan voltak, de  inkább felsőbb évesek lézengtek a párkányokon, csapatokban ülve hangosan  beszélgettek. James figyelmen kívül hagyva őket indult meg a nagy lépcsőház  felé mikor valaki a nevét kiáltotta.

- Potter! Hé, James! - kiáltott ki neki Teddy egy főképp Hugrabugosokból álló csapatból. - Mindjárt jövök srácok - mondta a szőkésbarna hajú fiú, majd futóléptekkel beérte a fiatal Potter fiút. - Mesélj, milyen volt az első napod?
- Tök jó volt, épp levelet írni tartok apáéknak.
-A kviddicsválogatóra jelentkeztél már? - kérdezte izgatottan, mivel, habár ő maga nem volt csapattag, szerette a játékot.
- Majd este, na és neked milyen volt napod? - érdeklődött James.  
- Hát elment, tudod az én koromban ez már nem annyira izgi, mint neked  

Mindketten  felnevettek.

- RAVASZ?
- Igen, McGalagony gondolom már most elkezdett nektek is papolni az év végi vizsgákról...  
- Igen - vigyorgott James
- Ma reggel úgy kezdte, hogy ha idén nem vagyunk hajlandóak tanulni, akkor inkább be se menjünk az óráira - újra felnevettek. Jó volt így beszélgetni a fiúval, úgy érezte, mintha már ő is vagy évek óta a Roxfortba járna.

Felnézett  Teddyre.

- Victoireal beszéltél már?   
- Nem, még nem, - húzta meg a vállát az idősebb fiú - de ha gondolod, és Vic is akarja, akkor majd valamikor összefuthatunk és lemehetünk sétálni az udvara, meglátogathatnánk Hagridot is, te még úgy sem ismered nagyon - ajánlotta       fel a fiú. James arcán azonnal megjelent egy izgatott mosoly, hiszen annyit hallott Hagridről apja által.  
- Ez nagyon jól hangzik!

Beszélgetésük közben el is értek a Bagolyházhoz,  ahol elköszöntek egymástól, majd James elindult a felfelé vezető csigalépcsőn,  arcát pedig megcsapta a hideg. A baglyok felhúhogtak, ahogy belépett a  toronyba, baglya, akiről eldöntötte, hogy csupán "Bagoly"-nak fogja nevezni,  mert nem talált semmi kreatív nevet, egyből odarepült hozzá.

- Hát szia, te gyönyörűség - gügyögött a barna állatnak. - Persze, hogy hoztam neked - vett elő egy hangosabb huhogás után némi bagoly eledelt, amit az állat       jóízűen fogyasztott el, míg gazdája megírta a levelet. 

Ahogy belemártotta a pennáját a tintába, csak úgy  ömlöttek belőle a szavak.

„Kedves anya és apa!

Remélem jól érzitek  magatokat, és Lily na meg Albus is jól vannak. Én remekül vagyok, képzeljétek  még a vonaton találtam két barátot, Ethant és Ashtont, és Ash annak a férfinak  a fia, akivel még az Abszol úton találkoztunk. Már most nagyon bírom őket, és  habár már biztos hallottátok Longbottom professzortól, de GRIFFENDÉLES LETTEM!  Ahogy a srácok is! Eszméletlen örültem!
Teddy és Victoire is  jól vannak, ma meg a vonatúton mindkettőjükkel találkoztam.
Már most imádok itt  lenni, a Roxfort tényleg olyan varázslatos, mint ahogy mondtátok! Az egész  olyan hatalmas, ma reggel is teljesen elvesztünk és majdnem húsz percen  keresztül bolyongtunk, miután a lépcsők végre leengedtek minket. Az órák  fantasztikusak voltak, McGalagonyt és Longbottom professzort is nagyon bírom,  az évfolyam is egész jó.
Abban is igazatok  volt, hogy a Roxfortos ételek a legjobbak, még anyunál is jobban főznek a  házimanók! A tegnapi vacsora valami elképesztő volt!
Már most nagyon hiányoztok, mindannyian!