James Potter és a négyek próbája

4.fejezet - Megkönnyebbülés

James még soha sem találkozott ilyen káprázatos helyiséggel. A termet négy hosszú asztal felett lebegő több ezer gyertya világította meg. Maguk az asztalok csillogó aranytányérokkal és serlegekkel voltak megterítve, s már ott ültek a felsőbbévesek. A terem végében egy ötödik asztal állt, a többire merőlegesen, ott foglalt helyet a tanári kar, középen McGalagonnyal, aki visszafogottan mosolygott, mikor a megszeppent elsősök beléptek a Nagyterem ajtaján.

Longbottom Professzor a tanári asztal elé vezette a diákokat. A diákok halkan sutyorogtak, szellemek libegtek ide-oda, James pedig próbálta nyugtatgatni magát, valahol próbált lelkileg felkészült a legrosszabbra. Longbottom professzor egy háromlábú sámlit helyezett a tanulók elé, egy kisebb emelvényre, ahonnan az egész iskola jó belátást kapott, majd rátette a csúcsos süveget. Néhány másodpercig néma csend uralkodott a helyiségben, majd a süveg megmoccant. Karimája közelében az egyik szakadás kinyílt, mint egy száj és hangosan dalra fakadt:

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jókezekben vagy!

Mikor a süveg befejezte az énekét hatalmas tapsvihar tört ki, némelyek hangos fütyülésbe kezdtek. A fejfedő meghajolt mind a négy asztal felé, aztán felhagyott a mocorgással.

Jamest rettenetesen zavarta, hogy mindenki előtt kell átesnie ezen. Egyre csak azon kattogott, hogy vajon mi lesz. Úgy tűnt, az a kalap túl sokat várt tőle, nem érezte magát se bátornak, se okosnak, se jámbornak, se ravasznak. És sajnos, olyan házat nem említett a süveg, ahova a rókázni kívánók kerülnek.

Longbottom professzor ismét a gólyák elé lépett, kezében egy hosszú pergamentekerccsel.

- Akit szólítok, tegye a fejére a süveget, és üljön le a székre, hogy beoszthassák - adta ki az utasítást. - Bell, Eloise - egy alacsony, barna hajú lány botorkált ki a székhez.

Felrakta a süveget a fejére, amely pár pillanat múlva felkiáltott:

- HOLLÓHÁT! - balról a második asztalnál ülők üdvrivalgással és tapssal fogadták a lányt, aki gyorsan letéve a süveget odafutott.
- Blair, Nicole!
- HOLLÓHÁT! - kiáltott újra, megint tapsoltak, majd Nicole leült Eloise mellé.
- Bowen, Vicky!
- HUGRABUG!

Ezúttal a legszélső asztal tört ki ujjongásban, James azonnal megpillantotta Tedet, aki állva fütyült, s azt kívánta magában, hogy ha már a Griffendélbe nem kerülhet, legalább bárcsak Teddel lehetne.

"Cannon, Julie"-t a Hollóhátba osztották be, viszont Peter Carsonnal ismét a Hugrabug gyarapodott egy taggal. Azután beosztották Ava Clarkot és Isaac Colliert is, mindketten a Griffendélbe kerültek. James sorba hallgatta, ahogy a süveg kiáltja a házakat: Hollóhát, három Mardekár, Griffendél, 4 Hollóhát, 2 Hugrabug és így tovább. Amikor már Theresa Petersnél tartottak a névsorban, aki egyébként végül a Hugrabugba került, James elkezdett émelyegni, mivel tudta, hogy ő fog jönni.