James Potter és a négyek próbája

3.fejezet - Új barátok és Milky

James Potter lassan haladt előre a vonat keskeny folyosóján, miközben olyan közömbösen pislogott be minden egyes fülkébe, amennyire csak tőle telt. A bent ülőknek úgy tűnhetett, hogy keres valakit, bár csak egy üresebb fülke után kutatott. Gyomra görcsben állt, és az utolsó dolog amit James szeretett volna, ha észrevesznek, hogy, dacára a vágányon való hencegésnek, amit öccsének, Albusnak, rendezett, ideges volt. A gyomra úgy kavargott és olyan görcsben volt, mintha csak most evett volna egy fél falatot Ron és George bácsikái Rókázó Rágcsáinak egyikéből.

Kinyitotta a vagon végéből nyíló ajtót, majd gyorsan és óvatosan átlépett a következő vagonba. Az első kupé tele volt lányokkal. Élénken beszélgettek, s kívülről már most úgy tűnt, hogy legjobb barátok, annak ellenére, hogy valószínűleg csak most találkoztak. Az egyikük felpillantott és meglátta, ahogyan James őket bámulja, mire a fiú gyorsan elnézett a másik irányba, s úgy tett, mintha az ablakon bámulna ki a peronra, ahol még mindig varázslók és boszorkányok százai búcsúzkodtak gyermekeiktől. Érezte ahogy elvörösödik, így tovább folytatta útját a folyosón. Magában azt kívánta, hogy Rose bárcsak egy évvel idősebb lenne, mert akkor most itt lehetne vele. Igaz ő lány volt, de mégiscsak az unokatestvére, akivel együtt nőttek fel! Az egész szituáció sokkal kellemesebb lenne, ha lenne legalább egy ismerős arc a vonaton, akár még az öccsét is elfogadta volna, aki Rose-zal egyidős, csak bár ne lenne ilyen egyedül.

Persze Ted és Victoire is a vonaton voltak. Tedet, aki idén kezdte meg az hatodik évét, gyorsan elnyelte a viszatérő barátok és osztálytársak hangos kavalkádja, alig volt ideje inteni egyet, s rákacsintani Jamesre, mielőtt teljesen eltűnt volna egy zsúfolt fülkében, amelyből halk zene hallatszódott ki. Victoire, aki öt évvel volt idősebb, mint ő, hívta, hogy üljön vele a vonatúton, de James udvariasan elutasította. Rose-zal még csak-csak, de hogy Victoire és négy másik lány csacsogását hallgassa a pixi-pirosítópúderről, meg a hajkondicionáló bűbájokról, köszönte szépen, de abból nem kért.

A vonat szépen lassan megindult, így James egy ablakhoz lépve kereste szemeivel családját, akik ugyanott álltak, ahol hagyta őket pár perccel ezelőtt. Örült, hogy még utoljára láthatja anyja könnyes arcát, apja magabiztos mosolyát, öccsét, aki unottan bámult ki a fejéből és a húgát, aki anyjukhoz bújva nézte, ahogy a vonat távozik Jamesszel együtt.

A fiú megunta, hogy még mindig nem talált magának helyet, így gyorsan előrefele indult, s elhagyva a tele fülkéket, megállt egy olyan előtt, ahol csupán egy fiú ült, korban hozzá hasonló, így eltolta a fülke ajtaját:

- Szia, bocsi, foglalt ez a hely? Minden más fülke tele van - húzta el James a száját, de mielőtt a fiú válaszolhatott volna, egy szürke, cirmos cica rohanva hagyta el a kis helyet és tört ki James lábai között.
- Milky! - kiáltott fel, majd az állat után rohant, James pedig utánuk.

Így ketten üldözték a cicát, aki felborítva néhány állatot, s nem törődve senkivel sem, loholt a vonat hátsó felébe. James már leelőzte a másik fiút, mindenkit félresodorva a szűk vonat folyosón futottak, míg nem hirtelen megtorpantak; egy szintén velük egykorú, náluk kicsivel magasabb fiú felkapta a macskát, aki fújtatott, s karmolászott dühében, így a fiú karnyújtásnyira maga előtt kitartotta az ideges állatot.

- Ti hárman ott! - jött oda egy idősebb fiú. - Mégis mit képzeltek magatokról? Elsősök vagytok, mi? Nem tudjátok, hogy nem szabad a folyosón rohangálni, mint az őrültek és mindenkin áttaposni? Most azonnal menjetek vissza a kabinba, mielőtt szólok az iskolaelsőnek, hogy még azelőtt bűntetést kapjatok, mielőtt betennétek a lábatokat az iskolába! - mondta nekik a magáét egy szőke hajú, Mardekáros lány.

A fiúk elmakogtak egy halk 'sajnáljuk'-ot kórusban, mire az ötödéves továbbállt, ők belőlük pedig kitört a nevetés.
- Ez meg ki volt? - nézett nagyot a fiú, aki átvette a macskáját a másiktól.
- Egy Prefektus, ők biztosítják a tanárok mellett, hogy a diákok részéről ne legyen rendbontás - válaszolta meg kérdését a magasabb fiú.
- Ezek szerint te Mugli származású vagy, igaz? - kérdezte James a kérdezőtől.
- Igen, egyébként Ethan vagyok - mutatkozott be a szőke hajú, világosbarna szemű fiú.
- Ashton - húzta mosolyra a száját, a magas, feketehajú, kékszemű srác.
- James.
- Nem megyünk vissza leülni? - kérdezte Ethan, mutatva abba az irányba amerről Jamesszel jöttek.
- Király, úgyis épp egy helyet kerestem  - vonta meg a vállát Ashton.
- Menjünk, és közben elmesélheted miért az a macskád neve, hogy Milky - röhögött James.
- Milky, komoly? - nevetett fel Ashton is, furcsamód amerikai akcentussal, ami Jamesnek csak most tűnt fel.
- Hát most na, szeretem a Milky Wayt - vonta meg a vállát Ethan, miközben szája szegletében ott rejtőzött egy félős mosoly.