Novelláskötet: Szabad Sírni

Novella: Tudós

Most egy régebbi, sőt, az elsők közt íródott novellámat hoztam.
Remélem, ez is tetszeni fog!

-Nem tudom... nem tudom, nem tudom. Nem tudom. Miért nem tudom? Nem vagyok elég okos? De. Az vagyok. Nem ez a baj. De akkor mi? Miért nem jövök rá? Mi akadályozza a kutatásaimat? Miért nem... miért... nem... tudom...- roskadt össze a tudós, aki régóta a halállal foglalkozott. Sokmindenre rájött, sok mindent feltárt, és mégis, egyik válasz sem volt neki elég. Ő magát a halált akarta tudni. Az utánalévő életet, vagy hogy van-e ott valami.
Éveken keresztül gondolkozott, keresett, kutatott és mindent megtett a megoldás érdekében. De nem járt sikerrel. Lassan úgy tűnt, egyre inkább megőrül, és csapdába esik, méghozzá az elme csapdájába. Minél jobban tudni akarta, annál jobban megőrült. És annál inkább csak erre gondolt.
Esténként úgy aludt el, hogy a halálra gondolt. Éjszaka a halálról álmodott. És egész nap a halálon agyalt. De nem jutott semmire. Hiszen hogyan is jithatott volna? Senki nem élte még túl a halált. Fizikai képtelenség.
De ő akkor is tudni akarta, hogy mi van utána. Semmi? Vagy esetleg valamelyik vallás igazat mond? Vagy esetleg valami elképzelhetetlen? Igen. Talán az. Csakhogy a talán nem mindenkinek jó válasz. Van, aki biztosra akar menni.
Mint ő. Es ebbe beleőrül, ha nem fogadja el a választ. Az egyetlen választ, amivel szolgálni lehet.
De biztos, hogy csak ennyit tudunk? Nem tudhatunk többet? Egy kicsivel sem?
Nem tudom. Es nem is akarom tudni. Féltem az elmém, agyam épségét. Nem nehéz elveszíteni.
De ő az egész életét a tudás felkutatásának szentelte. Ezért nem volt hajlandó abbahagyni, és menteni a bőrét. Nem, ő képtelen lett volna feladni. Csak menni akart, hogy fordulhatott volna vissza? Ha látod az alagút végén a fényt... hiába van kiírva, ne menj tovább. Meghalhatsz. Te is képtelen lennél visszafordulni, amíg nem tudod: az nem fény. Nem Napfény. Csak egy lámpa. Hogy új megálló legyen, ahol visszafordulhatsz. Mert nincs vége. Örökké itt maradsz a sötétben.
Egy esetet kivéve. Ha meghalsz. Meg fogod tudni, ha eljön az ideje. De senkinek nem mondhatod majd el. Soha.
És ő ezt nem volt képes felfogni. Elfogadni. Nem akart beletörődni.
De az őrültség megváltoztatta. Már nem elmondani akarta, mi van ott. Csak megtudni. Csak egyszer. Egy pillanatra. Látni, hallani. Érezni. Tudni.
És nem volt képes elfogadni a vereséget. És végül pont ezért hozta meg a döntést, hogy befejezhesse a kutatását. Az egyetlen rossz döntést.
A halált.