Novelláskötet: Szabad Sírni

Novella: Danger in the Forest

Angol novella, de leírom magyarul is, azok kedvéért, akik nem angol tanulnak második nyelvként, vagy nem tudnak angolul.

It was a cloudy, cooler, autumn day, and the forest's light were grey and colorless. It wasn't raining, but looked like it can fall in every moment.
There was quet and calm, but suddenly a boy ran across the acre. He was about five, and he had no shoes or T-shirt. His pants were black and brown from the dirt, and his face was dirty too.
It seemed like he was running downstage of something, and this chase was about an hour long. He was tired, afraid and frightened of the danger, and there was no help.
He was alone, in the middle of a big and dark forest, but he didn't post his life. He wanted to live, and he hold his little dreams like they are more important than everything.
It started raining. It was a cold and windy rain, with dark effect. It made shorter the eyeshot, and it was more foggy.
The boy didn't react for the fall, he was only about to save his life. He ran, faster, than ever- but it was a big chance to fall down. The wood's roots were dangerous, and becouse of the fog, none could see them.
But the child wasn't interested about them. He just ran, as fast as he could, faster, but he get more and more tired.
On the other hand, the danger got nearer. It was a big and scary bear, a three meter high and strong, big body. It's eyes were brown, but seemed like they're getting red.
The boy noticed it. He got frightened, and decided to climb a tree. He could climb them very well, but now, it was a bad idea.
He searched a bigger and stronger tree, and started to crawl it. He got up to the leaves, but the bear climbed under him. And it was getting more and more closer...
The boy shouted. He shouted for help, he shouted his dream to the air- but noone could hear him. At least, he tried to scream. He said, if anyone save him, he will give his favourite toy to this person.
But he was alone.

És akkor itt lesz magyarul is, kisebb nagyobb hibákkal, amik főleg szóismétlések lesznek (bocsánat, máshogy nem tudtam megoldani).

Egy felhős, hűvös őszi nap volt, az erdő fényei pedig szürkék és színtelenek voltak. Nem esett, de bármikor elkezdhetett zuhogni.
Csönd és nyugalom volt, ám hirtelen egy fiú futott keresztül a mezőn. Ötéves lehetett, és nem volt rajta se póló, se cipő. A nadrágja fekete és barna vllt a sártól, és az arca is koszos volt.
Úgy tűnt, valami elől fut, az üldözés pedig már vagy egy órája tart. Fáradt volt és félt a veszélytől, de nem jött segítség.
Egyedül volt, egy nagy és sötét erdő közepén, de nem adta föl. Élni akart, és úgy vigyázott az álmaira, mintha mindennél fontosabbak lennének.
Elkezdett esni az eső. Hideg volt és ködös, sötét színnel itatva át az erdőt. A látótávolság csökkent, és egyre ködösebb volt minden.
A fiú nem reagált az esőre, csak az életét akarta menteni. Futott, gyorsabban, mint valaha- de nagy esély volt rá, hogy elesik. A fák gyökerei veszélyesek voltak, főleg, hogy a köd miatt szinte láthatalanná vált egyik-másik.
De a gyermeket nem érdekelték ezek a dolgok. Futott, ahogy csak bírt, sőt- de egyre csak fáradt.
Ezzel szemben a veszély közelebb ért. Egy nagy, félelmetes medve volt, háromméteres, óriási testtel. A szeme barna volt, de egyre inkább tűnt vörösnek.
A gyerek észrevette. Megijedt, és elhatározta, felmászik egy fára. Jól tudott fára mászni, de ez most egy rossz ötlet volt.
Keresett egy nagy, és erős fát, és elkezdett fölkapaszkodni rajta. Felért a lombkoromához, de a medve ott volt alatta. És egyre közelebb ért...
A fiú elkiáltotta magát. Segítségért ordított, vagy az álmait mesélte el- de senki nem hallotta. Utoljára még sikítani próbált. Azt mondta, aki megmenti, annak odaadja a kedvenc játékát.
De egyedül volt.