De Felice - Inizio [ kezdet ] [ÁTÍRT VÁLTOZAT]

§ II. FEJEZET §

Miért nem lehetek csak egy normális lány, nem pedig szimplán egy portéka? Mert jelenleg így érzem magam. Egy külsőleg kicicomázott, de belülről teljesen üres porcelánbabaként, ami csak az őrülteknek kell. Alfredo De Felice pedig szóbeszéd, és a pletykák alapján pontosan ilyen őrült volt. Felnőttünk, ez pedig nyilvánvalóvá tette hogy a rangjához méltóan kellett beleásnia magát a bizniszbe. Még az egyszerű átlag emberek is tudják, hogy a maffia világában a gyilkosságok, és az egyéb bűntettek szinte mindennapi eseteknek számítanak. És ha hihetek a róla elterjesztett hírekben, akkor egy egyszerű emberölő, Alfredo De Felice-hez képest, csak egy pitiáner gazfickónak számított. Egy hidegvérű gengszterhez készültem feleségül menni. De erről látszólag csak én vélekedtem ilyen negatívan, ugyanis a szüleim és a velem egykorú, és ugyanolyan körökben mozgó lányok körében, az ami Alfredót jellemezte az a mindennél fontosabb erőt és az annál is csábítóbb hatalmat jelentette. Igen, míg ezek másoknak nagyon is inponáló sajátosságok voltak, én csak arra az egy dologra tudtam gondolni, hogy ezzel a házassággal végképp elvesztem a szabadságnak még a gondolatát is. Végülis... Ha egy őrült lesz a férjem, talán előbb utóbb én is azzá válok, nem de?

- Bejöhetek? - kukucskált be az ajtómon Carolina.

- Persze - bólintottam, mire ő magamögött becsukta az ajtót, majd leült az ágyszélére. - Amayáék már elmentek?

- Igen. A történtek után Fidel egyszerűen fogta magát, és mint valami kiskirály, megparancsolta Amayának hogy azonnal öltöztesse fel a gyerekeket, és menjenek vissza a szállásukra, mert ő "elfáradt". - forgatta a szemét.

- Mert a nagy semmittevésben aztán bizony nagyon el lehet fáradni! - ráztam a fejem fújtatva.

- Nem is értem mire hordja olyan fent az orrát - grimaszolt értetlenül.

- Néha már igazán sajnálom a nővérünket. - piszkáltam a takaróm gyűrődéseit. Vajon rám is ez vár majd?...

- Ugyan, nem kell őt sajnálni azért amit ő választott! - jelentette ki. - Meg amúgyis, ismered a nővérünket, keményebb fából faragták mint ahogy azt hinnénk - mondta megnyugtatóan, ám én képtelen voltam megbirkózni azzal, hogy nem tudom mi vár rám.

- Mi lesz ha én nem tudok majd ilyen erős maradni mint Ő? Mi lesz ha nem fogom kibírni azokat a megpróbáltatásokat amit a jővő tartogat számomra? - néztem fátyolos tekintettel a nővéremre aki időközben ugyanúgy elkezdett pityeregni mint én. Carolina nem tudott válaszolni a kérdésemre, így csak erősen magához szorított. - Félek Carolina. - suttogtam.

- Tudom húgocskám. - csókolt a hajamba. - Én is. - mondta elhaló hangon.

Ezek után még késő estig beszélgettünk, majd mindketten elmentünk aludni, mit sem tudva arról hogy mit hoz majd a másnap.