De Felice - Inizio [ kezdet ] [ÁTÍRT VÁLTOZAT]

§ V. FEJEZET §

Amelia Rossi

Lalo az emeletre cipelt egyenesen a szobámba, ahol óvatosan az ágyamra tett.

– Köszönöm. – mondtam neki erőtlenül, Ő pedig aggodalmas arckifejezéssel bólintott majd megállt a Papa és a többiek mellett. Ahogy beléptünk a ház ajtaján, Mamáék végig követtek minket idáig.

– Kicsikém... – ült le a mellettem lévő fotelbe Mama miközben végig simított sebes arcomon, mire felszisszentem.

– Ezt még megkeserüli az a féreg! – fújtatott Papa.

– Szándékoznátok végre elmondani hogy mi a fészkes fene történt??! – szólalt fel Gloria De Felice nyugtalanul. Még sose láttam egy olyan szelíd asszonyt, mint amilyen Ő, ilyen bosszúsnak.

– A szőlősben sétálgattam amikor eleredt az eső... – kezdtem mire mindenki felém kapta tekintetét. – Ezért vissza fordultam, de túl messzire mentem és eltévedtem. A vihar olyan heves volt, én pedig nagyon megijedtem és rohanni kezdtem. Ami szerencse, mert ha nem tettem volna már lehet nem lennék... – gondoltam vissza a történtekre, mire könnyek kezdték el csípni a szemeim. – Amikor végre a kijáratnál jártam, egy férfi rám támadott és el akart hurcolni! De nem hagytam magam így nehezebb dolga volt. Ez után jelentek meg a Papáek a fickó pedig elrohant – töröltem le egy kósza könnycseppet arcomról. Anyáék elszörnyedve hallgatták végig a történteket.

– Fredo a fiúkkal már utána is eredt, már biztos elkapták a kis rohadékot – szólalt meg Lalo.

– Úgy kell neki! Most aztán meg kapja azt ami az ilyennek jár! – mosolygott kárörvendően Loto.

– Ocsmány féreg... – morogta Carolina.

– De minek mentél egyáltalán oda? – nézett rám anyám a fejét rázva.

– Csak ki akartam szellőztetni a fejem egy kicsit. Mostanában túl sok dolog történt hirtelen és... Sajnálom.. – hajtottam le a fejem.

– Ugyan ne sajnáld kedvesem! Érthető hogy ez az egész most túl sok a számodra – mondta Gloria, megértő mosollyal az arcán.

– A férfiak most megtennék hogy kimennek egy pillanatra? Lenne egy fontos magán beszélgetésem a lányommal ami csak a nőkre tartozik. – szólalt meg Mama kissé feszélyezetten, mire a férfiak mind bólintottak majd kimentek a szobából. Amikor a lépteik már elég távolinak hallatszottak, a Mama újra megszólalt. – Figyelj kislányom, tudom hogy most nagyon felkavartak az események, de most jól figyelj rám, mert egy nagyon fontos kérdést fogok neked feltenni.. – kezdte halkan majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. – Hozzád ért?...Úgy?.. –kérdezte mire hevesen elkezdtem rázni a fejem.