Túl bonyolult

4.

Hangos csörömpölés riasztott fel reggel. Mintha egy pohár tört volna össze.

-A francba már..-motyogtam. Ilyen jól mint az este folyamán,már rég aludtam. Ami meglepő a körülmények miatt is.

Álmosan,de kikecmeregtem az ágyból.

A konyhaajtóban állva figyeltem ahogy Pet az összetört poharat sepregeti össze.

-Elvágtad magad?-kérdeztem tőle.

Rámpillantott. Eddig észre se vette,hogy figyelem.

-Nem..-motyogta az orra alatt,majd folytatta a seprést.

Nem igazán tudtam azt hogy vajon a tegnap miatt bocsánatot kellene-e kérnem. Végül is én nem csináltam semmi rosszat,csak elmondtam a véleményem arról,hogy jelenleg nem alkalmas az hogy bővítsük a családunk. Arról már nem tehetek hogy a hiszti király ezt nem érti meg.

Jelenleg csak egy frissen főzött kávéra vágytam csak és nem pedig arra hogy marcangoljuk egymást.

-Miért nem aludtál velem az este?-kérdeztem tőle,miközben bekapcsoltam a kávéfőzőt.

Nem válaszolt,rám sem nézett csak felkapta az autókulcsát az asztalról,majd elhagyta a helyiséget.

-Rendben. Nyilván a kávéfőzőhöz beszéltem.-néztem utána az előszoba folyosóján.

A hűtőt kinyitva vettem észre hogy nem lesz tej a kávémhoz.

-Remek.-csaptam be az ajtaját.-Ez a nap is jól indul..

Busszal utaztam be a városba,hogy beszerezzek egy két dolgot az ebédhez.

A bevásárlóközpontban a sorok között bóklászva mintha egy ismerős alakot véltem volna felfedezni.

-Nem.nem.nem.-hesegettem el a gondolatot.-Nem ő volt az.-könyveltem el magamban.

Szerettem csak úgy kóborolni az üzletben. Most pedig kifejezetten jót tett,ugyanis ha csak egy kis időre is,de legalább le tudtam kötni magam valamivel. Talán igaza van Peternek és vállalhatnák valami normális állást is.

-Szia.-szólított meg valaki a hátam mögül.

Nem akartam megfordulni,mert nagyon jól tudtam azt hogy ki lehet mögöttem.

-A francba már....-gondoltam magamban.

-Figyelj én csak..-szólt újra hozzám,mikor feltűnt neki az hogy nem igazán akarok szóba elegyedni vele.

-Nézd én most nem igazán érek rá a bájcsevegésre.-fordultam felé. Bárcsak ne tettem volna..

-Ahha...-mutatott a lábsprayre ami előtt éppen megálltam. Igazából azt se tudtam hogy keveredtem erre a sorra.-Nem tudod eldönteni melyik lesz a legjobb?-nézett rám azzal az aranyos mosolyával.

Tudja hogy hazudom,ez már nyílvánvaló,de akkor miért nem veszi a lapot,hogy nem akarok beszélgetni vele? Tulajdonképpen nem is mondanám azt,hogy nem akarok vele beszélgetni..én csak...

-Szeretnék bocsánatot kérni azért ami tegnap történt.-szakított ki a gondolat menetemből.-Én csak szerettelek volna megismerni téged.

-Én is téged...-gondoltam magamban. Kimondani ugyanis jelenleg egy értelmes mondatot nem tudtam volna. Mégis mit csinál velem ez a nő?

-Legalább válaszolhatnál valamit.

Akkora egy barmot csinálok magamból,kaptam észhez.

-Ne haragudj,de mennem kell.-toltam volna el mellette a bevásárlókocsimat.

-Tessék. Ha te is szeretnél nyitni felém,akkor majd keresni fogsz.-nyomott a kezembe egy kis papírt. Még egyszer rámmosolygott,majd otthagyott.

Nem tudom megmondani mióta állhattam már ott,kezemben szorongatva a kis papírt,egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy egy idősebb hölgy nekem jött. Szúrós pillantással felszólított arra,hogy ne álldogáljak már a sor közepén.

Én mint aki nem is hall meg sem mozdultam. Kicsomagoltam az összehajtogatott kis papírt,amin egy telefonszám állt és egy név...Dorothy.

Önkéntelenül elmosolyodtam a név elolvasása után.