Túl bonyolult

7.

Hosszú percekig nézegettem magam a tükörben,mígnem végül elkönyveltem magamnak hogy majdnem másfél óra készülődés után sikerült elérnem ezt az eredményt.

Ebben a szürkés fehér ruhában kissé úgy néztem ki mint egy ártatlan,szűz kislány.

Hajam kiengedve terült szét vállamon. Tulajdonképpen nagyon is tetszett az amit a tükörben láttam.

Saját magam csodálásából a taxis érkezése rángatott ki. Felkaptam a táskám majd elindultam.

A taxiban ülve egy kicsit mintha kissé kótyagosnak éreztem volna magam. Talán mégsem kellett volna azt a pohár bort elfogyasztanom. Nem lesz semmi gond..próbáltam nyugtatni magam.

Húsz perc múlva meg is érkeztünk a parkhoz. Hirtelen mintha azt éreztem volna ahogy gyomrom összeszorul.

-Csak nyugalom,Rose.-próbáltam kissé lenyugtatni magam.

Kifizettem a taxist,majd kiszálltam az autóból.

Telefonom markolászva könyveltem el hogy még van majdnem tíz percem a találkozóig. Lassan sétáltam hát a megbeszélt helyig. Igazából csak most döbbentem rá arra hogy nem is készültem kérdésekkel. Mintha villámcsapott volna belém,lábaim legyökereztek.

-Semmi gond.-indultam meg újra. Majd improvizálok valamit.-gondoltam magamban.

Leültem hát a park közepén elhelyezett padok egyikére,majd ott vártam. Mivel nem tudtam hogy Dorothy pontosan fog-e érkezni vagy sem így hát elővettem a telefonom majd azt kezdtem el babrálni.

Kissé zavarban éreztem magam,mivel mindenki megbámult aki csak elhaladt mellettem.

Talán mégsem volt jó választás ez a ruha. Túl sokat mutatok magamból?

-Gyönyörű vagy.-állt meg előttem Dorothy.

Felkaptam fejem kedves hangjára,majd én sem mulasztottam el végigmérni őt. Szűk testhez álló fekete farmert viselt egy szürke inggel,mit karján feltűrt. Valamiért nem tudtam levenni róla a tekintetem. Annyira tökéletes..és az a gyönyörű vörös haja.

-Minden rendben?-foglalt helyet mellettem mosolyogva.

-Persze..-kaptam el a tekintetem róla.

-Nem vagy hozzászokva ahhoz hogy megdícsérik mennyire gyönyörű vagy és azért vörösödtél el ennyire?-tette fel kérdését egy levakarhatatlan,pimasz mosoly kíséretében.

-Ömm..nem..é-één csak..-kezdtem el hebegni-habogni.

-Nem kell szabadkoznod,de nem hiszem el ezt is mennyire aranyosan csinálod.-fordult felém.

Óráknak tűnő másodpercekig néztünk hosszasan egymás szemébe.

Megmagyarázhatatlan vágy járta át testem.

-Szóval..-törte meg a köztünk lévő csendet.-Mit szeretnél tudni rólam? Pontosabban a munkámról.

-Ömm..-vettem elő újra a telefonom.-Felírtam pár kérdést.-hazudtam. Telefonom babráltam minta keresném az összegyűjtött kérdéseket. Persze amúgy egy kérdést sem írtam fel,most pedig egyetlen értelmes dolog sem jutott eszembe.-Pillanat.-próbáltam elterelni szerencsétlenkedésemről a figyelmet.

Dorothy csak kedvesen mosolygott rám.

-Szóval mióta is dolgozol baristaként?-nyögtem ki végül a legelső értelmes dolgot ami eszembejutott.

Hosszasan ecsetelte hogyan is csöppent bele a szakmába. Feltettem még pár kérdést neki ami a témához kapcsolódik.

Sajnos nem igazán tudtam volna visszaidézni hogy milyen válaszokat kaptam,mivel minden más jobban lekötött. Az ahogyan a szellő lágyan belekapott a hajába. A róla áradó kellemes vanília illat pedig egyenesen mámorító volt.

Elmélyült beszélgetésünkből telefonom csörgése rángatott ki minket. Peter volt az. A francba..kaptam észhez. Már este fél hat volt. Még azt sem vettem észre hogy majdnem besötétedett??

-Szia.-emeltem fülemhez a készüléket.

-Merre vagy kedvesem?

-A városban vagyok. Van egy remek ötletem a következő cikkemhez,ezért be kellett jönnöm meginterjúvolni valakit.-mondtam el az igazság felét.

-Rendben.-válaszolta Peter habozva.-Szeretnéd hogy érted menjek?

-Nincs rá szükség.-adtam választ a kérdésre feltűnően gyorsan.-Majd hívok egy taxit.

-Ahogy akarod. Körülbelül mikor fogsz hazaérni?

-Egyelőre még nem tudom. Most viszont le kell raknom,hazaértem és beszélünk.

-Rendben.-válaszolta.-Vigyázz magadra! Szeretlek!

-Aludj jól.-adtam válaszul,majd letettem.

-Ki keresett?-kérdezte Dorothy. Gondoltam hogy kíváncsi lesz arra hogy ki hívott. Gyors agyalásba kezdtem hogy mit is kellene válaszolnom erre.

-Csak a lakótársam.-hazudtam. Semmiképpen nem akartam volna elmondani azt hogy férjnél vagyok.

-Érdeklődik hogy merre jársz?-kérdezte,közelebb ülve hozzám.

Önkéntelenül is zavarbajöttem. Telefonom tokját kezdtem piszkálni.

-I-igen..-válaszoltam a szemébe nézve.

Arcunkat csak pár centiméter választotta el egymástól.

-Szerencsésnek mondhatja magát hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal lakik egy házban.-mondta,majd egyik kezével végigsimított combomon,mitől hihetetlenül jól eső érzés járt át. Ekkor tudatosult bennem hogy ez a térdközépig érő ruha tényleg nem volt jó választás,szinte tálcán kínáltam magam neki.

Másik kezével egy tincset tűrt a fülem mögé,gyengéden állam alá nyúlt. Ezt követően minden olyan hirtelen történt.

Ajkaink eggyé forrtak,testem szinte lángolt a hévtől. Eddig combomon nyugvó keze megmozdult,majd egyre csak feljebb és feljebb simított vele. Akaratom ellenére egy halk,kéjes nyögés hagyta el szám.

Dorothy mintha erre felbátorodott volna,gyengéden dörzsölni kezdte nőiességem fehérneműm anyagán keresztül.

Egyszerűen nem bírtam tovább..légzésem felgyorsult,erre Dorothy is gyorsított a tempón kezével. Hevesen faltuk egymás ajkát,mikor tudatosult bennem az hogy mit is csinálok éppen.

Gyorsan toltam el magamtól Dorothyt,majd felpattantam a padról.

-Ne haragudj..de ezt nem lehet.-hagytam faképnél,majd szapora léptekkel próbáltam minél messzebb kerülni attól a padtól.

-Valamit rosszul csináltam? Vagy nem akartad?-ragadta meg karom Dorothy miután utolért.

-Nem miattad,hanem miattam nem szabad ezt csinálnunk.-nagyon fájt ezt kimondanom.

-Akkor legalább hadd vigyelek haza.-kérlelt.

-Hívok magamnak egy taxit.-indultam újra utamra.

-Kérlek!-állta el az utam.

-Csak hagyj most békén..-léptem el mellette. Hálás voltam hogy értett a szóból és nem erőszakoskodott.

Minél hamarabb el akartam hagyni ezt a helyet. A főútra kiérve le is intettem az első szembejövő taxit.

A hazáig vezető úton nem tudtam másra sem gondolni csak a történtekre. Tudtam hogy nem volt helyes amit csináltam. Peter nem ezt érdemli.

De mégis annyira mámorító volt..