Túl bonyolult

1.

Már majdnem a háromnegyedét elfogyasztottam az üveg bornak mikor hirtelen mintha villámcsapásként a semmiből előpattant volna a tökéletesnek ígérkező cikk.

-Neeem...-téptem ki a jegyzeteket a kis füzetemből amibe gyűjtöttem az ötleteimet.-Ez túl unalmas lenne..-támasztottam meg a fejem a kanapé karfáján.

Hónapok óta nem tudtam már megfelelő alapanyaggal a főnököm elé állni. Egyszerűen úgy éreztem mintha már nem lenne ami motiváljon az írásban. Amióta az eszemet tudom,újságíró akartam lenni. Mikor megkaptam ezt az állást egymás után írtam a jobbnál jobb cikkeket..de ma már.

-Holnap folytatjuk.-motyogtam magam elé a kis füzetet szorongatva.

A bortól kissé mámoros állapotban megindultam a hálószoba irányába. A helyiségbe érve megálltam az ajtóban,majd egy ideig szemeztem az üres ágyunkkal. Idejét sem tudom már mikor aludtunk utoljára együtt Pettel.

-Nem számít..-ráztam meg a fejem majd bebújtam a pihe-puha ágyikónkba.

Kisebb motoszkálásra riadtam fel. Ránéztem az órára,még csak 11 óra volt. Biztos csak Pet jött haza. Lassan kikecmeregtem az ágyból,majd elindultam a konyhába.

Megálltam az ajtóban majd onnan figyeltem a kedvesem,amint éppen azzal szerencsétlenkedett hogy egy konzerves tonhalsalátát kibontson. Megmosolyogtatott a gondolat,hogy vajon ha egy konzervvel ilyen harcot tud lefolytatni akkor mégis hogyan boldogult volna a gyerekekkel.

-Ne segítsek?-léptem oda hozzá.

-Ohh.-lehelt egy csókot a homlokomra.-Felébresztettelek?

-Hisz tudod hogy minden kis neszre képes vagyok felébredni.-mosolyogtam rá,majd elvettem a kezéből a konzervnyitót és egyetlen ügyes mozdulattal ki is nyitottam a dobozt.

-Köszönöm.-húzott magához.-Milyen lengén vagy felöltözve.-húzta pimasz mosolyra a száját,majd lágyan megcsókolt.

-Minden este így alszom el..-húztam fel a szemöldököm,ahogy átfontam a nyakán,két karom.

-Szóval..akkor én ezt minden este kihagyom?-kérdezte,majd gyengéden a fenekembe markolt.-Van mit bepótolnunk.-suttogta a fülembe,mitől testemben a vágy kezdetleges tüzét kezdtem érezni.

Heves csókcsatába kezdtünk,majd egy hirtelen mozdulattal felültetett a konyhaasztalra. Szinte faltam az ajkait,nagyon kívántam már a közelségét.

-Ahh drágám.-nyögtem fel kéjesen miközben nyakam csókolgatta. Egy mozdulattal megszabadított alsóneműmtől. Kicsatolta farmerja övet,majd pár pillanat alatt kiszabadította nadrágjából kéjrúdját mit egy szempillantás alatt el is tüntetett bennem. Hangos nyögések és zihálás töltötte be a konyha légterét.

A hálószoba ablakán beszűrődő fény és az udvarról behallatszó madárcsicsergés keltette hatástól hihetetlenül jó kedvvel ébredtem. Arra a pillanatra minden problémám mintha egyszerűen csak egy csettintésre tova szállt volna.

-Jó reggelt kedvesem.-bújt hozzám Peter.

-Jó reggelt.-fordultam felé,majd egy csókot nyomtam borostás arcára.-Arra gondoltam hogy ma bemegyek veled a városba. Jót tenne már egy kis kimozdulás. Ráadásul szükségem lenne már egy kis ihletre is. Jövőhéten lesz a negyedéves meetingünk és nekem még mindig nem jutott eszembe semmi érdekesnek tűnő cikk. Hacsak Harold nem értékelné azt ahogy fél oldalon keresztül ecsetelem azt hogyan is kell tökéletes főtt tojást csinálni,vagy azt hogy egy nő életéből mennyi időt vesz el a szőrtelenítés. Szóval ma találkozom Pollyval.

-Tessék?-nevetett fel Peter.-A szőrtelenítésről akarsz írni?

-Látod?-nyomtam fejem a párnába.-Kezdem úgy érezni hogy kiégtem.

-Nem..dehogyis. Csak most épp válságban van az írói tehetséged.-csókolta meg arcom.

-Hónapok óta?-húztam fel a szemöldököm.

-Tudod mit kicsim? Tényleg jót fog tenni ha találkozol Pollyval. Vásárolgattok egy kicsit,beszélgettek..meg amit szoktatok ilyenkor csinálni. Délután pedig ahogy végeztem a munkában hazahozlak. Rendben?

-Igen.-sóhajtottam,majd még szorosabban hozzábújtam.

-Készülnöm kell lassan,kedvesem.-bújt ki mellőlem az ágyból.-Megyek lezuhanyzom...utána viszont szánhatok még rád pár percet.-kacsintott rám,majd kiment a szobából.