Túl bonyolult

5.

Hazaérve egyből neki is láttam a főzésnek. Peter kedvenc ételét akartam elkészíteni. Valamiért úgy éreztem,hogy nekem kell majd megtennem az első lépést afelé hogy béküljünk.

Motoszkálásra lettem figyelmes az előszobában még mielőtt megteríthettem volna.

Pet toppant be a konyhába,kezében egy szál rózsával. Halványan,de rámmosolygott,mikor meglátta a félig megterített asztalt.

-Sajnálom.-lépett oda hozzám,majd egy apró csókot lehelt a homlokomra.-Nem lett volna szabad így viselkednem. Tiszteletben tartom a döntésed.

-Ohh,kedvesem.-simítottam végig arcán.-Nem azt mondtam hogy nem szeretnék már családot veled,hanem azt hogy most egyelőre nem szeretnék belevágni ebbe.

-Rendben.-mosolygott rám,majd átnyújtotta a rózsát.-Ezt neked hoztam.

-Köszönöm.-csókoltam meg.-Foglalj helyet. A kedvencedet készítettem.

-Már az ajtóból éreztem.-húzott magához.-Szeretlek,Rose.-nézett mélyen a szemembe,majd megcsókolt.

A kanapén ültem,körülöttem pedig rengeteg kis papírfecni. Próbáltam megdolgoztatni végre az agyam hátha eszembejut valami frappáns cikk ötlet. Biztos voltam abban hogy a meetingre nem fog semmi eszembejutni. Pedig annyira próbálkoztam valami nem hétköznapival előállni.

Miközben dolgoztattam az agytekervényeim,eszembejutott a reggeli párbeszédem Dorothyval. Már ha azt lehet párbeszédnek nevezni. Teljesen idiótát csináltam magamból.

Azt a kis papírt szorongattam a kezemben amit tőle kaptam. Agyaltam azon hogy vajon milyen ürüggyel hívhatnám fel. Próbáltam elhessegetni a gondolatot..de hallani akartam a hangját.

Kicseng...egy..kettő..

inkább kinyomtam a telefont. Mégis mi a francot gondoltam,temettem arcom a kezembe.

Telefonom kijelzője felvillant,megjelent rajta Dorothy száma.

-Istenem.-ültem fel a kanapén,kapkodva a levegőt.

-Szia..-emeltem fülemhez a készüléket.

-Szia hebegős-habogós,kisasszony.-szólt bele ő is.

-Honnan tudtad hogy én vagyok?

-Viccelsz? A fejem tettem volna arra hogy még ma keresni fogsz,meg persze felismertem a hangod.

-Én igazából nem is tudom hogy miért kerestelek fel..-hadartam.

-Gondolom azért..-kezdett bele Dorothy.-Mert szeretnél valamit tőlem.

Hirtelen mintha villám csapott volna testembe. Jól eső érzés járt át,miközben arra gondoltam hogy mit is szeretnék tőle. Egy pillanatra elmosolyodtam..mégis mi franc van velem,ráztam meg a fejem.

-Igen,szeretnék valamit.-kezdtem bele.

-Oh,igen? Mit szeretne kegye tőlem?-mérget vettem volna arra hogy most is ott van arcán az a levakarhatatlan pimasz mosoly.

-Szeretném,ha adnál nekem egy kisebb interjút..a munkádról.

-Tessék?-nevetett fel a vonal végén.

-Újságíróként dogozom és arra gondoltam hogy írhatnék a baristák munkájáról. Mit szólsz hozzá?

-Rendben.-mondta.-De csak hogy tudd,ha más keresett volna fel ezzel,akkor neki biztos,hogy nemet mondtam volna.-tette hozzá.

-Ohm..ennek örülök..-habogtam.

-A neved egyébként még mindig nem árultad el.

-Rose....Rose vagyok.-mondtam kissé félénken.

-És mondd csak Rose..-itt tartott egy kis szünetet.-Mikor érnél rá arra hogy összehozzuk a mi kis találkozónk?

-Ömm..nekem igazából már a holnap is megfelel.

-Nem is bírnál ki még egy napot nélkülem,igaz?-kérdezte egy kis pimaszsággal a hangjában.

-Tessék?..Nem,tudod én csak..

-Semmi gond,Rose.-nevetett fel.-Holnap tizenegy órakor a városi parkban?

-I-iigen..-nekem jó lesz.

-Jól van,kedves Rose. Holnapra előkészítem akkor a szám hogy minden téren ki tudjam a munkámmal való kíváncsiságod elégíteni.

Becsuktam a szemem a hallottak után,majd elképzeltem,hogy milyen módon tudna még kielégíteni.

-Itt vagy még Rose?-rángatott vissza a valóságba Dorothy hangja.

-Persze..persze. Ne haragudj csak épp fontos dolgom van.

-Képzelem.-mondta kissé mámoros hanglejtéssel.-Akkor holnap.

-Igen. Holnap.-mondtam utána mintha nem akarnám hogy vége legyen a beszélgetésünknek.

-Szia,Rose.

-Szia..-emeltem el fülemtől a készüléket.

-Kivel beszéltél?-toppant be a szobába Pet.

-Csak anyával.-hazudtam.

-Nincs kedved megnézni valami filmet mielőtt ágybabújnánk?

-De. Miért is ne?

-Szedtem össze egy kis nassolnivalót. Lent várlak.

-Rendben.-válaszoltam,de fejben már rég nem itt jártam.

Valójában nem terveztem cikket írni a munkájáról,én csak szeretnék a végére járni annak hogy miért vált ki belőlem ilyen érzéseket.