Túl bonyolult

2.

Arcom a hideg üveghez nyomtam s úgy bámultam ki az ablakon. Tekintetemmel pásztáztam a tova tűnő fákat. Mindig is szerettem autókázni. Bár én még nem rendelkeztem jogosítvánnyal,Peter szívesen elvitt bárhova,már ha ideje engedte.

-Na és mit fogtok ma csinálni?-kérdezte miközben lehalkította a zenét.

-Azt még nem tudom..de ismered Pollyt,egy-kettő kitalál valamit amivel elüthetjük az időnket.

-Csináljatok bármit is,háromra érted megyek. Lehetőleg azért ne hagyjátok el a várost.-nézett rám,mire csak a szemeim forgattam egy sóhaj kíséretében.-Otthon pedig szeretnék beszélni veled valamiről.-simított végig combon,mitől jól eső érzés borított el.

-Miről?-fordultam félig felé.

-Mondtam,majd otthon beszélünk róla.

-Ez most komoly?-csaptam meg óvatosan a vállát.-Tuti hogy egész délelőtt ez fog a fejemben járni.-fontam karba kezem,kissé színlelve a duzzogást.

Peter félreállt az autóval egy parkolóba.

-Annál jobban fogsz örülni annak amit hallani fogsz.-hajolt át az anyósüléshez,majd megcsókolt.-Megérkeztünk. Akkor háromra érted jövök.

-Rendben.-viszonoztam a csókot mielőtt kiszálltam volna.

-Miért kell mindig ilyen túlzsúfolt helyen találkoznunk.-gondoltam magamban,miközben a hatalmas bevásárló központra pillantottam.

-Szervusz kedvesem.-hallottam meg Polly kedves hangját hogy közeledett felém. Ez a nő egyszerűen sugárzott. Amióta csak ismerem ilyen volt. Ezért is szerettem ennyire a társaságát,mert ezt a mérhetetlen jókedvet általában rám is átragasztotta.

7 éve volt együtt a mostani barátjával,Tommal. Nem tudom,hogy miért de nem akarták összekötni az életüket,még ennyi év után sem. Mikor szóba került a házasság Polly csak arra hivatkozott hogy egy darab papírtól nem változna meg semmi. Tom pedig ugyanezt szajkózta.

-Úgy állsz itt mint egy elveszett kiskutyus.-ölelt magához Polly.

-Neked is szia,kedves barátnőm.-húztam grimaszra arcom.

-Gyere igyunk meg egy jó kávét.-karolt belém,majd vezetett magával.-Van már terved hogy mivel üssük el az időt?-mosolygott rám kedvesen.

-Arra gondoltam hogy megnézhetnénk valami filmet a moziban.

-Én arra gondoltam hogy vásárolhatnánk neked valami szexi fehérneműt,amivel talán meglepheted Petert.-nézett rám Polly egy pimasz mosoly kíséretében.-De ha te mozizni szeretnél.-tárta szét kezeit,mintha az előbb valami világmegváltó tervez hallhattam volna tőle.

-Polly,kérlek.-forgattam a szemeim.

-Ugyan kedvesem.-vezetett be a Starbucksba.-Soha nem fogsz már ilyen jól kinézni. Élvezd ki ezeket az éveket,amíg még lehet.-erre a kijelentésére a pult mögött álló barista hölgy egy pimasz mosoly kíséretében,rámkacsintott,mit nem igazán tudtam hova tenni.

-Rose!! Figyelsz?-legyezett a kezeivel arcom előtt Polly.-Ülj le ahhoz az asztalhoz én pedig kikérem a szokásost.

-Rendben.-kaptam el a tekintetem a pultosról,kissé elpirulva.

Miközben az asztalnál vártam a kávénkra,néha néha lopva a vörös hajú lány felé pillantottam. Ő még csak nem is próbálta leplezni hogy engem néz,mert akárhányszor felé néztem,mindannyiszor engem fürkészett.

Mégis mi a francot csinálok..kaptam észhez,majd a telefonom kezdtem el babrálni.

-Tessék.-tette le elém a kávét Polly,majd helyetfoglalt.-Hogy megy az írás egyébként?-szürcsölt bele az italába.-Sikerült már összehoznod valami ütős cikket?

Nem igazán tudtam összeszedni a gondolataim. Talán fel sem fogtam teljesen azt amit Polly kérdezett. Olyan furcsán éreztem magam. Újra rá akartam pillantani,de a testem mintha egyszerűen nem engedelmeskedett volna parancsomnak. Egy fajta jelzésként tudatva velem hogy nem helyes az,amit csinálok.

-Még nem.-válaszoltam végül Pollynak.-Semmilyen jó ötlet nem jut eszembe.

-Tudod mit?-nyúlt át az asztal felett majd gyengéden megszorította kezem.-Ma felejtsd ezt el. Érezzük jól magunkat.-mosolygott rám.

-Köszönöm Polly hogy mindig számíthatok rád és bármikor ugrasz amikor hívlak.-csordult végig arcomon egy könnycsepp.

-Ugyan kedvesem.-simított végig arcomon.-Ez csak természetes.

Polly telefonjának csörgése szakított ki minket eme kissé már meghitt pillanatból.

-Tom az. Kimegyek,mert eléggé nagy itt a zaj.-állt fel az asztaltól.

-Én addig veszek még egy muffint,mert tudod hogy imádom azt amelyiket itt lehet kapni.

-Rendben. Kint megvárlak.-állt fel az asztaltól.

Összeszedtem a dolgaim majd elindultam a pénztárhoz. Meglepve vettem észre hogy már csak a vörös hajú lány álldogál a pult mögött.

-Szia. Mit adhatok?-mosolygott rám hihetetlenül kedvesen. Egy pillanatig meg se tudtam szólalni.

-Hmm?..-húzta fel a szemöldökét.

-Ne haragudj..egy csokis muffint szeretnék.

-Rendben.-vette elő megint azt a csábos mosolyt.

Becsomagolta,majd letette a pultra.

Már nyújtottam volna a bankkártyám mire visszautasítóan eltolta.

-A telefonszámoddal kell fizetned érte.

-Tessék?

-Jól hallottad.-fonta karba kezét,majd elővette azt a jól ismert mosolyt.

-Akkor inkább nem kérem.-indultam volna a kijárat felé,mikor hirtelen átnyúlt a pult felett,majd gyengéden megragadta a karom.

-A neved legalább megtudhatom?

Hosszú másodpercekig farkasszemet néztünk egymással. Úgy éreztem mintha tekintete a lelkemig hatolt volna ott pedig olyan ajtókat szeretett volna kinyitni amiknek eddig még csak létezéséről sem tudtam.

Kiszakítottam magam karja szorításából,majd sebesen indultam meg ki az ajtón.

-Nem vettél muffint?-kérdezte Polly.

-Nem.-fogta meg karját majd húztam magam után.

-Mi történt?

-Semmi. Csak menjünk már.

-Nem kellene ennyire sietnünk azért. Délelőtt nem szoktak sokan lenni a moziban.

-Miért hívott Tom?-tereltem a témát.

-Csak a nyaralásról beszéltünk. Minden nap eszébe jut valami új program..

Természetesen nem azért érdeklődtem hogy Polly és Tom nyári terveit hallgassam..szerettem volna elterelni figyelmem a történtekről. Úgy éreztem mintha nem is fogtam volna fel teljes egészében azt ami történt. Még vetítés alatt is csak ezen kattogott az agyam. Hirtelen eszembe jutott hogy Peter szeretne valamiről beszélni..furdalt a kíváncsiság hogy miről lehet szó.

Viszont hamar rá kellett döbbennem arra hogy még ez sem tudja teljesen lekötni a gondolataim..

Egy halk sóhaj kíséretében dőltem hátra és próbáltam meg élvezni a filmet.