A Sötétség törzse

Az elkergetett macska

Sötét felhők gyülekeztek a fennsík határánál. A Szél törzs macskái nyugtalanul várták az éj eljövetelét. Ma este jelenti be vezérük, Fehércsillag az áruló Sötétvihar büntetését. Sötétvihar erős és rettenthetlen harcos volt. Fekete, hosszú bundáját szürke csíkok díszítették. De hiába volt hatalmában a törzs macskáinak tisztelete, Sötétvihar kiscicákat szült egy házimacskától. Bemocskolta a törzse vérét. Lehet, hogy megölik vagy a kölykeivel végeznek.

Sötétvihar most a Szél törzs táborának közepén feküdt. Az eső egyre erősebben esett. A nőstény sárban feküdt. Bundája vizes és koszos lett. Minden barlangból gyűlölködő szempárok néztek rá. Ő viszont csak a vezére barlangját figyelte. Fehércsillag hamarosan meghozza a nagy döntést. Mindenképpen el kell hagynia törzsét. A kölykeit félti. Ha itt maradhatnak Rókabundás, a legjobb barátja, fog rájuk vigyázni.

Gondolataiból Fehércsillag hangos nyávogása ébresztette fel. Felállt és a vezérhez ment, aki egy nagy szikla tetején ült. Eközben harcosok, királynők és növendékek gyülekeztek körülöttük.
- Szél törzs macskái, meghoztam a döntést Sötétviharral kapcsolatban. - itt a fehér kandúr szünetet tartott. Bánatos szemmel nézett hamvasszürke helyettesére, majd folytatta.
- Megbocsátanám a hibádat Sötétvihar, de nem tehetem. A Harcosok Törvénye miatt nem. - hangja a mondat végére elhalkult. - El kell hagynod a törzsed. Kölykeid közül egy itt, egy a Folyó törzsbe, egy pedig a Villám törzsbe kerül.
- EZT NEM TEHETED! - Ordította Sötétvihar.
- Muszáj elmenned. Kérlek értsd meg. - nyugtatta Sötétvihart a vezér.
- És a kölykeimet miért hagynám itt?! - mondta még mindíg hangosan a fekete macska.
- Ez a büntetésed. A kölykeid félig házimacskák. Mivel harcos voltál őket is azzá neveljük.
- Miért kerülnek más - más törzsekbe?
- Az Csillag törzs szerint ez így igazságos, Sötétvihar. Távozz a törzsből és soha ne térj vissza! - emelte meg a hangját Fehércsillag.
- Jólvan!!! Elmegyek! De, vigyázz Fehércsillag, meg az egész banda aki itt van! - ordította Sötétvihar. A táborban mindenki síri csendben ült és figyelte a dühöngő macskát.
- Még visszatérek! Fellázadok az egész nyomorult fennsík, erdő, mocsár és folyó ellen. Erősebb leszek mint valaha! A Csillag törzs meg a Harcosok Törvénye nem érdekel! - mondta emelt hangon Sötétvihar és kieresztett karmokkal Fehércsillag felé ugrott. A vezérig nem ért el, mert a helyettes merész ugrásával arrébb lökte. Sötétvihar végképp megalázottan áltt fel a sárból. A helyettes viszont újra a földre terítette.
- Ezt neked áruló! - mondta, és kieresztett karmaival a fekete nőstény arca felé csapott. Az alulmaradt harcos várt a büntetésére. A helyettes egy hatalmas karmolást ejetett a harcos bal szemére, majd grabancánál fogva áthajította a tábort védő csipkebokrokon. Sötétvihar nagyot nyekkent a túloldalon. Az éj és az eső leple alatt távozott a Szél törzs területéről.

Csak távolabb ült le egy nagy pocsoja mellett. A holdfény által megvilágított víztükörben megnézte sebét. Még mindíg vérzett. Szomorúan konstatálta, hogy bal szemére megvakult. A még régen narancssárgán, éléken és harci vágytól égő gömb, most opálosan derengett a sötétségben.
Miután a vérzés elállt, párja otthona felé vette az irányt.

Csak pirkadatkor ért a fehér, halványbarna foltos macska házához. A kandúr már a kerítésen ülve várta. Amint meglátta sebes arcú szerelmét leugrott ülőhelyéről és Sötétvihar elé sietett.
- Mi történt? - kérdezte.
- A kicsik ott maradnak. Velem meg ezt tette az a nyomorult Ezüstláng! - mondta és megmutatta sebét.
- Itt maradunk? - kérdezte a kandúr.
- Nem. Új törzset alapítunk! - válaszolt Sötétvihar.
- A vadonban fogunk élni? - hűlt el.
- Igen. De ezentúl nem Gyömbér lesz a neved. Mától Hajnalbundás vagy. A Sötétség törzsének vezérhelyetetese.
- Köszönöm Sötétvihar. - mondta Hajnalbundás.
- Ismersz kóbor macskákat? - kérdezte Sötétvihar.
- Igen. Pár utcányira van a táboruk. Megmutatom. - mondta Hajnalbundás és elindult a megfelelő irányba.

Estére Sötétviharon és Hajnalbundáson kívül 5 macska tartozott a Sötétség törzsébe.
Sólyomkarom: halványszürke nőstény
Pettyestalp: fehér kandúr, különös fekete foltos mancsokkal
Tölgykarom: világosbarna kandúr
Csonkafül: fehér - vörös nőstény, egyik füle le van harapva
Foltosvarjú: háromszínű nőstény fekete szemfolttal.

Minden jól ment amíg be nem sötétedett. A törzsnek egy biztonságos helyett kellet találnia.
- Sötétvihar erre te se gondoltál. - jegyezte meg gúnyosan Pettyestalp.
- De. Erre is gondoltam. Ma este már a táborhelyen alszunk. - mondta Sötétvihar.
- Messze van? - kérdezte Hajnalbundás.
- Nincs messze. A Magas Sziklához megyünk. A hegyek között van egy kisebb erdő. A terület teli van barlangokkal. Valahol meghúzzuk magunkat. - mondta Sötétvihar.

A kis csapat gyorsan haladt a sziklás vidéken. Nem szóltak egy szót se. Mivel az új harcosokat az utca nevelte, valamicskét értettek a harchoz, de nem sokat. Nem akartak járőrcsapatokkal találkozni. Pont elég volt az éhség és Sötétvihar levegőben érezhető dühe. Végül találtak egy alkalmas barlangot, ahol aludhattak és vadászhattak.

Csak másnap délre érték el az erdőt. A tábor helyét egy tisztáson jelölték ki. Minden macska mohát gyűjtött magának, hogy kényelmes fekhelyet készítsen belőle. Sötétvihar és Hajnalbundás egy fenyő gyökerei között kaparták ki a barlangjukat. A többi macska egy régi rókaürgeben foglalt helyet. A mohaágyak után gallyakból és akácfaágakból kerítést húztak a tábor köré. Ez már sokkal nehezebb feladat volt. A szúrós tüskékkel akaratlanul is felsértették egymás bőrét.

Egy hónappal ez előtt...
Fagyos tavaszi napra ébredt az Árnyak törzse. Aki tehette a bajsza hegyét sem dugta ki barlangjából. Kivéve Tarkabundás és Farkaskarom. A két harcos növendékeit várta. Ha ma jól teljesítik a kiképzést, harcosok lehetnek. De, ők ezt nem tudták. Történetesen Parázsmamcsnak és Hollómancsnak hívták őket. Nem akrtak ők se kimenni a deres táborba. Szivesebben kuckóztak még egy kicsit mohaágyuk és bundájuk melegében. Hollókarom kinyitotta a szemét, és amint meglátta a két harcost, felkelt. A hideg egy pillanatra bundája alá férkőzött. A fekete nőstény viszont hamar átmelegedett. Orrával Parázsmancsot kezdte bökdösni, hogy keljen fel.
- Hagyj békén Hollómancs! Nagyon hideg van. - panaszkodott.
- Nem hagylak! A nevelőink kint várnak minket. - reklamált Hollómancs.
- Akkor megyek. - tápázkodott fel Parázsmancs, és a két növendék együtt indult nevelőik felé.
- Na végre itt vagytok! A hajnali vadászat deres időben a legsikeresebb! - szidta össze őket Farkaskarom.
- Gyertek! - intett Tarkabundás, és elindultak kifelé a táborból.
- Hova megyünk? - kérdezte Hollómancs Tarkabundástól, a nevelőjétől.
- A Bokroserdőbe. Ketten fogtok vadászni Parázsmancsal. Én és Farkaskarom pedig a Sasok fájánál fogunk megvárni titeket. Minél nagyobb zsákmányt kell hoznotok. - magyarázta Tarkabundás. Eközben eljutottak a Sasok fájához. A kiszáradt fán most egy madár sem pihent, viszont az alatta lévő terület tele volt csontokkal és tollakkal, amik sasokról árulkodtak.
A két növendék feladatát Parázsmancs nevelője, Farkaskarom is elmondta. Megkérte őket, hogy legyenek egy csapat és, hogy minél nagyobb legyen mind a kettőjük zsákmánya.
A két növendék ezt megjegyezte és elindult a Bokroserdőbe.

( Itt egy térkép, hogy könyebb legyen elképzelni. Bocsi, hogy el lett forgatva. :) )