A Sötétség törzse

Nem vagyok...

Fenyőcsillag és Csalánmancs csak délután jött ki a barlangból. A vezér komoran baktatott Csalánmancs mellet. Elhaladtak a tábor összes fontos létesítménye mellett, és Fenyőcsillag elmondott minden fontos dolgot az Árnyak törzsével kapcsolatban. A harcosok barlangját hagyták utoljára.
- Itt alszanak a törzs harcosai. Egyszer te is itt pihenhetsz majd. - magyarázta Fenyőcsillag.
- Parázsszívvel és Hollókarommal? - kérdezte Csalánmancs.
- Talán. - mondta komoran a vezér. - Gyere. Bemutatlak a törzsnek. - próbált vidámabbnak tűnni, de egy halvány mosolyt sikerült csak magára erőltetniek. Fenyőcsillag felugrott az Árnyak Szirtjére, és egy hangosat nyávogott. Ez eljutott Hollókarom és Parázsszív fülébe is, úgy mint az a bizonytalan „talán”. Egyikük sem akarta elhinni, hogy a vezér nem biztos az életbe maradásukban. Ez egy harcosnak szégyen. Szívesen tárgyalták volna meg az ügyet, de Pettyesorrú közelsége miatt hanyagolták. Kényelmesen álltak fel a mohaágyukból, és léptek ki a nedves és párás táborba. Próbáltak úgy leülni, hogy teljes egészében láthasság Csalánmancsot, aki boldogan ült az Árnyak Szirtje alatt.
- Árnyak törzse! Ma egy ifjú növendéket találtak harcosaink. Egyik törzsbe se tartozik, ezért úgy döntöttem, hogy az Árnyak törzsének hivatalos  növendékévé nyilvánítom ki! Fogadod-e, Csalánmancs, hogy akár az életed árán is, megvéded a törzset? - kérdezte Fenyőcsillag határozottan.
- Fogadom! - válaszolt Csalánmancs.
-Az előző vezérek és a Csillag törzs által rám ruházott hatalomnál fogva, befogadlak, Csalánmancs, az Árnyak törzsébe! Pettyesorrú. Hűséges és bátor harcos vagy. Minden tudásod add át Csalánmancsnak, hogy hűen szolgálhassa a törzsét! Mostantól te leszel az új növendék nevelője! - fejezte be a vezér, és leugrott az Árnyak szirtjéről. Csalánmancs izgatottan szaladt Hollókaromhoz és Parázsszívhez, akik mérgesen ültek egymás mellett. Arra számítottak, hogy valamelyikük lesz Csalánmancs nevelője. Erre a legnagyobb ellenségük kapja meg ezt a szerepet. De nem okolhatják miatta a fiatal kandúrt. Fenyőcsillag hozott határozottan rossz döntést.
- Büszkék vagytok rám? - kérdezte Csalánmancs, amint meglátta a két mérges arcot. - Valamit rosszul csináltam?
- Dehogy. Nagyon büszke lehetsz magadra. - mondta Hollókarom.
- Akkor miért vagytok mérgesek? - kérdezte Csalánmancs.
- Nem tehetsz róla. Fenyőcsillag rossz döntést hozott veled kapcsolatban. Jobb lett volna, ha Szedertövist választja nevelődnek. Pettyessorrú egy álnok és allattoms macska. Nem tanít semmit, csak kihasznál. - magyarázta Parázsszív. Csalánmancs szeme összeszűkült, lélegzete pedig felgyorsult.
- Fenyőcsillag nem bízik bennem? - tette fel a kérdést újra. Látszott rajta, hogy régóta lappang benne a kérdés, de választ, még a harcosok sem tudtak mondani.
- Menj, és próbálj összebarátkozni Pettyesorrúval! Hátha veled kedves lesz. - mondta, a csendet megtörve Hollókarom. Csalánmancs bólintott egyett, és elszaladt egy bokor irányába, ahol Hiúzkarom és Pettyesorrú beszélgetett komoran.

- Szia! Te vagy Pettyesorrú? - kérdezte Csalánmancs, mikor a odaért a bokorhoz.
- Igen. Te pedig Csalánmancs vagy, ugye? - mondta Pettyesorrú, még egy mosolyt sem villantva.
- Magatokra hagylak titeket. - mondta, Hiúzkarom. Ő már mosolygott. Örült, hogy régi növendékéből igazi nevelő lett és, hogy a Szél törzsből jött macska nem olyan gyáva, mint ugyanazon törzs harcosai. Amint Hiúzkarom hallótávolságon kívül ért, Pettyesorrú közel hajolt Csalánmancshoz, és mint egy kígyó, halkan suttogni kezdett.
- Tudom ki harapta le a füled, és azt is, hogy miért. Te egy korcs vagy. Harcos őseid vannak, de te nem leszel olyan mint ők. A Csillag törzs szerint valaki nemsokára csatlakozni fog hozzájuk. Én már tudom ki. Légy résen. Lehet, hogy Fenyőcsillag szerint én vagyok a nevelőd, de szerintem nem. De a vezér kedvéért elmondom neked az első leckét. Ne mond el ezt senkinek. Persze csak ha nem akarsz a Csillag törzshöz csatlakozni. - mondta összehúzott szemmel. Csalánmancs sokkolva hallgatta nevelője szavait. Füle lelapult, nyakán felborzolódott a szőr, pupillája pedig összeszűkült. Hosszú másodpercek után valamennyire megnyugtatta magát, de csak annyira, hogy ne látszódjanak rajta a félelem jelei.
- Gyorsan tanulsz. Máiris olyan, mintha kitépték volna a nyelved. Remélem így is marad. - mondta nevetve Pettyesorrú, és elment.

Csalánmancs fejében kavarogtak a gondolatok, és mögöttük a mindent átható félelem bújkált. Percek után felállt, és elindult Menyétfarkú barlangja felé. Óvatosan dugta be fejét a nyíláson.
- Szia Menyétfarkú!
- Szia Csalánmancs! Hogyhogy nem a növendékekkel ismerkedsz? - kérdezte az orvosmacska.
- Van most fontosabb is. Menyétfarkú, hogy lehet csatlakozni a Csillag törzshöz?
- A te törzsedben nem volt orvosmacska? Nem mondtak neked semmit a Csillag törzsről? - kérdezte Menyétfarkú elképedve.
- De, volt... Csak...
- Csak nem beszélt veled. Gyere inkább ide, és megnézem, hogy van-e benned kullancs.
- Megyek. - engedelmeskedett Csalánmancs.
- Ma éjszaka, viszont Gyűlés lesz. Ott majd több dolgot tudhatsz meg a Csillag törzsről. Fenyőcsillag téged akar magával vinni a növendékek közül. - fejezte be Menyétfarkú, és egy határozott mozdulattal, kihúzott egy kullancsot Csalánmancsból.
- Auuu! - kiáltott fel a növendék.
- Ennyi volt. Na menj, és ismerkedj egy kicsit. - mondta Menyétfarkú. Csalánmancs bólintott, és kiment a barlangból. Félve közelített a növendékek üreges fatuskója felé. A bejárat előtt Leopárdmancs fekűdt. Mancsaival egy kis mohadarabot piszkált. Néha a levegőbe dobta, és mielőtt földet ért volna, elkapta. Egyszer viszont a moha kigurult a mancsai közül, és egyenesen Csalánmancs előtt ért földet. A növendék felvette, majd elügetett Leopárdmancsig, és letette elé a mohát.
- Köszönöm. - mondta Leopárdmancs, és felült.
- Nincs mit. Csalánmancs vagyok! - mutatkozott be.
- Szerintem a törzsben mindenki megjegyezte a neved. - nevetett Leopárdmancs. - Én Leopárdmancs vagyok! Válassz magadnak odabent egy mohaágyat. Feketemancs bent van. Majd segít neked. - mondta Leopárdmancs. Csalánmancs bebújt az üreges fatönkbe. Egész tágas volt. Nyolc mohaágy volt bent, és a növendékek illata lengte be a levegőt. Hirtelen valami ráugrott Csalánmancsra és ledöntötte a lábáról. Éles karmok szegezték a földhöz, amiktől nem tudott mozdulni.
- Mit keresel itt!? Kémkedsz? - kérdezte egy nőstény macska. Csalánmancs nem látta az arcát, viszont érezte a macskából áradó vérszagot.
- S- Sötétvihar? - kérdezte halkan Csalánmancs. - Én az Árnyak törzsének növendéke vagyok.
- Én nem Sötétvihar vagyok. A nevem Feketemancs. Én is az Árnyak törzsébe tartozom. - mondta a nőstény, és kilépett az árnyékból. - Mi a neved? - kérdezte.
- Csalánmancs vagyok. - válaszolt.
- Te vagy az új növendék. Jó nagy kölyök vagy.
- Én nem vagyok kölyök. Száműztek a Szél törzsből, de az Árnyak törzse megmentett. Most itt vagyok növendék. - magyarázta Csalánmancs.
- Mostmár mindent értek. Nagyon sajnálom, hogy megtámadtalak. Azt hittem kémkedsz. - mondta Feketemancs.
- Vettem észre. A nevem Csalánmancs. - mutatkozott be.
- Különleges a neved. Nem mindenki kap Csalán kezdetű nevet. - mondta Feketemancs.
- Köszönöm. Melyik mohaágy lehet az enyém? - kérdezte Csalánmancs.
- Az én ágyam melletti szabad. Ha nem zavar, hogy hátul van... - ajánlotta fel Feketemancs.
- Engem nem zavar. Nem nagyon szeretném senki helyét elfoglalni.
- Gyere! Megmutatom hol van. - mondta Feketemancs, és eltűnt az árnyékban. Lassan Csalánmancs szeme is hozzászokott a sötéthez. Lassan kirajzolódott előtte minden. Feketemancs az üreg leghátuljában állt, egy mohaágy mellett.
- Ez lehet a tied. Már nagyon rég nem használta senki. - mondta Feketemancs. Csalánmancs megszagolta az ágyat. Nem ismerte fel a szagot. Óvatosan belekuporodott a mohakupacba. Sokkal puhább és nedvesebb is volt, mint a Szél törzsben.
- Nekem mennem kell. - mondta Feketemancs, és már indult volna, amikor Csalánmancs megszólalt.
- Miért van vér szagod? - kérdezte.
- Nem rég vadásztam. Elfelejtett lemosni a vért. Sajnálom, hogy így kellett megismerned.
- Ja... Semmi baj.
- Most akartam lemosni. Így nem mehetek a Gyűlésre. - mondta Feketemancs.
- Te is jössz?
- Igen. Majd szólok, ha indulunk. Addig rendeszkedj be. - mondta Feketemancs, és kiment a fatönkből.
- Köszönöm! - káltott utána Csalánmancs. Hirtelen eszébe jutott valami. Ma este találkoznia kell a Szél törzsel. Nehéz lesz újra Fehércsillag szemébe nézni. De érezte magában az erőt. Az erőt, amit a nehéz napok túlélése adott neki.
- Majd én megmutatom Fehércsillagnak! Nem vagyok se áruló, se kém, se kölyök. Csalánmancs vagyok!