A Sötétség törzse

Ártatlan lélek

Az árnyak törzse hazafelé tartott a gyűlésről. Tényleg illett rájuk az árnyak jelző. A sötétben szinte láthatlanok voltak. Csalánmancson kívül mindenki némán haladt, viszont a száraz talajhoz szokott Csalánmancsnak nehezére esett halkan menni a mocsaras talajon. A nagy sötétséget csak Bagolyszemű hatalmas, sárga szemei voltak képesek legyőzni, hiszen a szemek szinte világítottak a sötétben. A törzs macskái elérték a tábort. Bebújtak a tövises ágakból készített kerítésen. Árnyéklevél, a törzs vezérhelyettese viszont átugrotta a gallyakat.
- A kerítést meg kell magasítani. Egy nagyobb harcos könnyedény átugorja. - mondta Árnyéklevél.
- Holnap megcsináljuk. - válaszolta Fenyőcsillag. - Most mindenki fáradt. - mondta, majd elment a barlangjába.

Másnap hajnalban egy hang keltette Hollókarmot és Parázsszivet.
- Hahó... Fent vagytok? Keljetek fel! - nyávogta egy macska Parázsszív fülébe. A harcos kinyitotta a szemét, és ijedtében legszívesebben kiugrott volna a mohaágyából. Hamumancs állt előtte, akitől nem félt, de nyugodt álmából zavarta fel, és a meglepődöttség csodákra képes.
- Mivan? - kérdezte Parázsszív.
- Hiúzkarom hív téged meg Hollókarmot. - mondta Hamumancs.
- Miért? - hangzott az újabb kérdés.
- Hajnali őrjáratra, a Szélt törzzsel közös határunkon. Hiúzkarom csatára számít a tegnapi gyűlés és Csalánmancs szónoklata miatt., ezért négy harcos megy meg én. - magyaráta Hamumancs.
- Ki a negyedik harcos? -
- Pettyesorrú. - Parázsszívbe hirtelen lelket lehelt ez a név. Pettyesorrú. Hihetetlen, hogy Hiúzkarom mennyire bízik benne.
- Felkeltem Hollókaromt, és indulunk. - mondta Parázsszív. Hamumancs bólintott, és kiment a harcosok barlangjából.

Hollókarom kissé álmosan, Parázsszív mellett baktatott a tábor közepe felé, Hiúzkaromhoz, Pettyesorrúhoz és Hamumancshoz.
- Lassúak vagytok, mint az öregcickány. - csúfolódott Pettyesorrú.
- Igazad van. Induljunk. Lassan déli őrjárat lesz, nem hajnali. - mondta Hiúzkarom, majd elindult a Szél törzs határa felé vezető ösvényen. Az út csendben telt. Még Hamumancs is csendben volt. Pettyesorrú néha-néha a háta mögé vagy a bokrok közé pillantott.
- Mi bajod van Pettyesorrú? - kérdezte Parázsszív.
- Veszélyt érzek. - mondta a nőstény. Hiúzkarom méltóságteljesen haladt elől, tudomást sem véve az egymással civakodó fiatalokról.
- Miért nem szólsz rájuk? - kérdezte Hamumancs.
- Majd ha te is tapasztalt harcos leszel, megérted. - válaszolta Hiúzkarom.

A Dögtanya drótkerítése mellett haladtak. Hiúzkarom egyre nyugtalanabb lett. Egyszer csak megállt.
- Idegen macskák szagát érzem. - mondta Hiúzkarom.
- Én is. - válaszolt Pettyesorrú, majd biccentett egyett a farkával. A halomba rakott tetemek mögül, idegen, csontvékony macskák ugrottak elő, egyenesen az őrjáratozókra. Egyedül Pettyesorrút és Hiúzkarmot hagyták békén. Nem voltak erőfölényben. Hárman voltak három ellen. Hollókarom és Parázsszív velük egyenlően erős ellenféllel harcoltak, viszont Hamumancs egy nálla sokkal nagyobb, fekete alapon szürke csíkos nősténnyel harcolt. A nőstény megragadta Hamumancsot a grabancánál, és messzire hajította, majd eltűnt a csata helyszínéről.

Pettyesorrú hirtelen rávetette magát Hiúzkaromra. A kandúr keményen védekezett. Gondolkodás nélkül mélyesztette a karmát hajdani növendéke húsába. Viszont nem volt olyan hatékony a csatában, mint máskor. Zavarta, hogy egy számára ilyen kedves macska támadta meg. Pettyesorrú hamar földre nyomta.
- Gyenge vagy. Olyan gyenge, mint az Árnyak törzse. Bénák vagytok. Fenyőcsillag rosszul vezeti a törzset. Én már nem engedelmeskedem annak a szerencsétlen vezérnek. - mondta Pettyesorrú.
- Bíztam benned. Áruló vagy. Neked a hatalom kell, de nem fogod megkapni. - mondta Hiúzkarom, és megpróbálta hason rúgni Pettyesorrút. A nőstény kikerülte a rúgást.
- Ismerlek. - mondta, és az arcát egészen közel nyomta Hiúzkaroméhoz.
- Viszlát Hiúzkarom. - mondta Pettyesorrú, és egy hirtelen mozdulattal elharapta Hiúzkarom torkát. Egy darabig még elégegedetten nézte haldokló áldozatát, majd ott tűnt el, ahol a Hamumanccsal harcoló nőstény.

Hollókarom és Parázsszív is legyőzték ellenfelüket.
- Lusta házimacskák - acsargott Parázsszív.
- Parázsszív! - bökte oldalba Hollókarom, és Hiúzkarom felé biccentett. Parázsszív szó nélkül felállt, és haldokló apjához rohant.
- Apa... - suttogta halkan.
- Úgy sajnálom, hogy...- a mondatát egy adag, a torkából feltörő vér szakította félbe. - nem bíztam benned. Pettyesorrú áruló. Mond el Fenyőcsillagnak. - újabb adag vért köhögött fel. - Erős vagy. Szere... - nem tudta befejezni a mondatot. Utoljára köhögött fel vért, viszont már nem folytatta a mondandóját. Behunyta a szemeit, majd leállt a légzése. Parázsszív megnyalta halott apja orrát.
- Viszlát. A Csillag törzs legyen veled. - mondta a kandúr.
- Magadra hagylak. - mondta Hollókarom, és elment megkeresni Hamumancsot. A növendék a hatalmas gazból mászott ki, amibe az ellenfele hajította.
- Jól vagy? - kérdezte Hollókarom.
- Igen. - bólogatott Hamumancs. - Ezek kik voltak? - kérdezte.
- Nem tudom. - válaszolt Hollókarom.
- Induljunk. Lehet, hogy ezek a gyilkosok a táborunkat is meg fogják támadni. - mondta Parázsszív. Felvette Hiúzkarom testét, és elindult a tábor felé vezető ösvényen. Próbált gyorsan menni, de a szájában cipelt súly ezt nem nagyon engedte.

Hamar elérték a tábort. A macskák az Árnyak szirtje alatt ültek, Fenyőcsillag pedig a szirten. A megmaradt járőrcsapat átbújt a tüskés kerítésen. A két nőstény Parázsszív előtt berohant a tömegbe. Legnagyobb meglepetésükre azomban a tömeg közepén Pettyesorrú állt.
- Megtámadtak minket, és... Hiúzkarom volt a vezetöjük. Nekem támadt. Nehéz harc árán tudtam legyőzni. - mesélt Pettyesorrú.
- ÁRULÓ! - üvöltött Parázsszív. A tömegen átfutott a kétely. Fenyőcsillag összezavarodva állt az Árnyak szirtje tetején.
- Te mondod. Aljasan elmentél a csata helyszínéről, míg én harcoltam a törzsért. Az egyetlen akit elárulhattam az Hiúzkarom volt. - mondta gúnyosan Pettyesorrú. Eközben Parázsszív közelebb ment a kígyóként sziszegő nőstényhez. A tömeg kört alkotott körülöttük, így a tábor közepe hatalmas küzdötérré vált a két fiatal harcos számára.
- Ne harcoljatok. - mondta Fenyőcsillag. Méltóságteljesen figyelte a történéseket a szirt tetejéről, most viszont bele akart szólni a kusza történetbe.
- Mi történt? Pettyesorrú, te mond el először. - parancsolta fenyőcsillag.
- Elmentünk a szokásos hajnali őrjáratra. Hiúzkarom, Hollókarom, Parázsszív, Hamumancs és én. A Dögtelep mellet azomban Hiúzkarom megállt. Felénk fordult, majd hirtelen idegen macskák támadtak ránk. Hamumancsot hamar legyőzték. Hollókarom és Parázsszív elmenekült a harc elől. Hiúzkarom pedig rám támadt. Csak hosszú harc után tudtam legyőzni. Meg akart ölni. És... És tégedi is Fenyőcsillag. Ekkor a Csillag törzs küldött nekem egy látomást. Azt üzenték, hogy meg kell ölnöm Hiúzkarmot. Nehezen, de megtettem. - mesélte Pettyesorrú. A tömeg meglepődött. Egy látomás... Ilyeneket csak orvosmacskák kapnak. Néha vezérek, de egy harcos...
- Értem. Most Parázsszív jön. - mondta Fenyőcsillag.
- Hát reggel Hamumancs keltett engem és Hollómancsot. Azt mondta, hogy Hiúzkarom hajnali őrjáratra hív minket. Mi felkeltünk, és Pettyesorrúval együtt elindultunk a Szél törzs területe felé vezető ösvényen. A Dögtelep mellett Hiúzkarom megállt, mert idegen macskák szagát érezte. Aztán házimacskák támadtak ránk. Amíg én, Hollókarom és Hamumancs harcoltunk, Pettyesorrú megtámadta Hiúzkarmot, aki a meglepődöttség miatt nem úgy harcolt, mint máskor. Pettyesorrú ezért legyőzte és... És... ÉS MEGÖLTE!!! PETTYESORRÚ EGY ÁRULÓ!!! - üvöltötte Parázsszív.
- Nyugodj meg. Egy nagyon komoly vádat emeltél Pettyesorrú ellen. Kérlek fejezd be a történeted. - mondta Fenyőcsillag.
- Aztán... Aztán siettünk haza, mert attól tartunk, hogy azok az idegen macskák megtámadják a tábort. - mondta Parázsszív. Szívét marta a gyász és most, az igazság kimondása a törzs előtt, mégnagyobb sebet ejtett rajta.
- Tényleg furcsa szagokat érzek. - jegyezte meg Árnyéklevél. A törzs macskái idegesen forgolódtak.
- A harcosok és a növendékek maradjanak itt. A királynők és a kölykök rejtőzzenek el az óvodában, és készüljenek fel a harcra. Az idősek viszont a növendékek barlangjába meneküljenek. Az a barlang hátul elágazik, és valahol van egy hátsó kijárata. A harcosok és a növendékek készüljenek fel a harcra. Szedertövis, Hóvihar, Farkaskarom! Kutassátok át a tábor körüli bokrokat! - Parancsolta Fenyőcsillag. Leugrott az Árnyak szirtjéről, és mélyen Pettyesorrú szemébe nézett. Már tudta, hogy ki hazudik és, hogy mit jelentett a Menyétfarkúnak küldött látomás. Egy ártatlan halála. Kár, hogy tényleg ártatlan lélek volt.

Sziasztok!
Boldog karácsonyt mindenkinek!

Ezt a kis animációt kapjátok tőlem ajándékba. Remélem tetszeni fog!