Defenceless

If I Could Fly...

Louis

-Akkor fogadunk?

Kérdezte Zayn Liam-től miközben az ebédünkkel megindultunk az asztalunk felé, valami azonban nem stimmelt. Túl nagy volt a csend. Az egész ebédlő szinte megfagyott, s minket bámultak. Z ismét felszólalt volna, mikor megláttam én is, hogy mit figyeltek a diákok.
Egy kis göndör fiúcska, talán egyel járhatott alattunk, a mi asztalunknál ült, s szorgosan írt valamit füzetébe annyira belemerült, hogy még akkor sem eszmélt fel, amikor megköszörültem a torkomat. Meglöktem a vállánál, mire a toll megcsúszott keresztbe az egész lapon. Olyan hirtelen kapta rám tekintetét, hogy fürtjei is szemébe hullottak, amiket gyorsan kezdett eltűrni az útból, majd mikor ez is sikerült, ijedten nézett fel rám.

-Húz innen.

Mondtam, mire gyorsan kezdte kapkodni a cuccait, majd táskáját is felvéve egyenesen kirohant az ebédlőből. Liam hangosan felnevetett, míg Zayn is kuncogni kezdett. Megrántottam a vállam, s leültem.

-Vége a műsornak, hiénák.

Dörrentem fel, mikor még mindig minket bámultak. Visszaállt az alapzaj, s mi is folytattuk a sokkal "érdekesebb" témánkat.

-Szóval, Liam, Katy-t ha megfekteted 1 hét alatt, tarthatjuk nálunk a bulit, viszont ha nem, nálatok tartjuk, és te állsz minden piát és nasit.

Liam vonakodva ugyan, mégis belement a dologba, s kezett rázott pakisztáni barátunkkal.
Utáltam a bulikat, utáltam hogy lányokat dugok, utáltam, hogy ilyen nagy felhajtás volt körülöttünk, és azt is hogy nem lehettem önmagam s belevoltam kényszerítve ebbe az egészbe. Megforgattam íriszeimet, s próbáltam úgy tenni, mint akit tényleg érdekel.

-Louis, haver. Oké vagy?

Vonta össze szemöldökét Liam.

-Persze, csak felidegesítettek ezek a barmok.

Mondtam, s ténylegesen megpróbáltam becsatlakozni a beszélgetésbe. Eltelhetett pár perc, mikor meghallottunk egy vékony hangot, amitől a halál végigfutott a hátamon.

-Sziasztok srácok!

Jött oda hozzánk Eleanor. A csajt párszor meg kellett dugnom, azonban undorodom tőle.
Közeledett hozzám, én pedig legbelül ordítottam. Az ölembe ült, s hajamat kezdte "simogatni", ami felért azzal, mintha épp most téptek volna rövidre.

-Hány óránk van még?

Tettem fel a kérdést.

-4.

-Szuper...

Morogtam. Ehhez a 4 órához semmi türelmem nem volt. Sem pedig hozzájuk. Vannak napok, mikor jobban viselem ezt az egész hazugságot amiben élek, viszont a mai nem ilyen volt... A mai napon sütött a nap, a lelkemben mégis sötétség volt. A "barátaim" nevettek, míg én belül sírtam.
Ők suli után szívni akartak, én csak hazaakartam menni olvasni. Eleanor elakarta vitetni magát egy rohadt drága étterembe, én otthon akartam maradni és filmezni valakivel akit szeretek.
Megráztam a fejem, s visszatértem álmodozásaimból a való világba.

-Menjünk.

Szakítottam félbe a körülöttem igencsak hangos beszélgetést, mire kaptam pár furcsa pillantást, viszont senki nem szólalt fel. Nem törődve idióta haverjaimmal akik csak magukról tudnak beszélni, az ostoba libával, s a suli szabályaival, tálcámat otthagyva egyedül indultam el, nem is igazán tudtam hová. Zombiként mentem végig a folyosón. Mintha nem lettem volna önmagam. Csak a testem volt jelen, a lelkem azonban messze szárnyalt. Mintha rossz helyen lettem volna. Mintha rossz helyre születtem volna. Mintha belül kezdtem volna megtörni.. Dühös voltam mindenkire. Az ostoba nyálcsorgató ribancokra, a stréberekre, az újakra, a sportosokra, a...Konkrétan mindenkire aki lélegzett.

-L..O..LOOU..ISH..

Hallottam meg egy lihegő hangot, ami utánam kiabált, majd megfordulva megláttam egy lányt aki felém futott.

-Mivan?

Kérdeztem vissza flegmán. Elég megszeppenten ért elém, szegényt biztos megijesztettem.

-Itt..a..A táskád ott hagytad.

Nyújtotta volna át iskolatáskámat, amiben mindössze 1 füzet pihent. Az a füzet, aminek soha senki nem láthatja tartalmát. Azonnal kikaptam a kezéből, s hátamra vettem.

-Kössz.

Mondtam, s folytattam utamat. A telefonom órájára néztem. Volt még 30 perc a szünetből.
Friss levegőre volt szükségem, így elindultam az udvarra, azon belül is leghátra, ahol szinte soha senki nincs, kivéve 3 hatalmas fát. A középsőnek tövében telepedtem le, s vettem elő a füzetemet. Kinyitva azt, elmosolyodtam.
Teljesen indokolatlanul jobbra fordítottam a fejem, s megláttam azt a göndör fiút. Még mindig írta azt a valamit, amit odabent is. Tincseibe a szellő néha-néha belekapott, pajkos játékba hívva azokat. Krém színű farmer nadrágot viselt, egy egyszerű szürke pólóval. Olyan picinek tűnt.
Tekintetem ezúttal a csörgő telefonomra tévedt. Erre már a göndör is felfigyelt, s ijedten vizslatott engem.
Zayn volt az. Kinyomtam a hívást, kikapcsoltam a telefonom, s elterülve a fűben, belegondoltam, milyen is lenne, Ha Tudnék Repülni...

Sziasztook, itt is vagyok az elso resszel. Tudom, nem valami izgalmas, megis varom mi a velemenyetek rola.
Kellemes hetveget mindenkinek.❤️
Jo olvasast!
All the love! Xx. L
TPWK!❤️