Defenceless

Spaces.

Louis

-Hozhatok még valamit az uraknak?

Kérdezte a pincér Tőlünk. Nem felejtették el az éttermet a srácok, s suli utáni utunk rögtön ide vezetett. Védtelennek éreztem magam. Mintha nem én irányítottam volna a saját életem. A saját testem és lelkem. Nem volt uralmam a mozdulataim és döntéseim felett.

-Elvitelre szeretnénk minden sütiből egyet.

Mondta Zayn, Liam pedig szavába vágott.

-Pontosan! Mindenféle sütit! Mindenből hozzon amit csak talál! Diósat, mogyorósat!

-Lia..

-És mellé Fagyit! Mákosat, epreset! Tudja mit? Kérünk még 2 fagyikelyhet. A legnagyobból. Minden ízből legyen benne, vigyázzon mert ellenőrzöm.

A férfi szorgosan jegyzetelt, majd tekintetét rám vezette.

-Önnek valamit, Uram?

-Most már inkább egy új munka kellene suli mellett..

******
A kiadós ebéd után sikerült leráznom a srácokat. Csak feküdtem a szobámban és bámultam a plafont. Annyi mindent éreztem egyszerre, miknek köszönhetően nem voltam biztos abban hogy győztesként juthatok ki a csatából. Túl sok inger, az állítólagos hetero szexualitásom, a megfelelési kényszer.. A srácok által kialaított kép rólam, amibe napról napra beleszorítom magam. A családom.. Akárhonnan néztem az életemet, reménytelennek tűnt. Aztán egy édes kacaj csendült fel emlékezetemben. Lehunytam a szemem s elmosolyodtam.
Az én kis napraforgóm.
Láttam magam előtt puha göndör tincseit. Az arcát mit mosolyogva a felhők és a nap felé fordított.
Szemeit, amikben lehetetlen olvasni annyi érzelemmel vannak tele. Megfejthetetlen.
Vékony mégis kívánatos puha ajkait, amiket ha mosolyra húz előbújnak imádnivaló gödröcskéi. Szükségem volt rá. Mindennél jobban. Mindenére. Pillantásaira, rezdüléseire, mosolyára, a pozitivitására, félénkségére, dadogására..Ő magára.

@louist91: Tudunk találkozni?

Elég nyers lett az üzenet, de egyszerűen nem tudtam vele foglalkozni. Nem tudtam magamon segíteni.

@harrystyles: Szia, Louis. Persze.:) Örömmel. Hánykor és hol? 🦋

@louist91: 17:00-re elétek megyek, ha megadod a címetek, és ha neked is jó az időpont.

@harrystyles: Hibátlan. Downing Street, 28. 🍉

Elmosolyodtam, majd lezártam a telefonom, azonban az pár perc után újra megrezzent.

@harrystyles: Louis, baj van?

@louist91: Dehogy. Honnan veszed?

@harrystyles: Imádod az emojikat, most mégsem használod őket. 🤧

@louist91: Ne haragudj. Csak egyedül szeretnék lenni egy picit és nyugizni. Te is pihenj le, nem szeretném ha fáradt lennél a nagy találkozásnál. Mutatni szeretnék valamit.

@harrystyles: Várni foglak.🌻

********

-Istenem, Louis ez.. Elképesztő.

Harryvel az egyik 10 emeletes apartman tetején feküdtünk, az egyik lepedőn amit hoztam, mellettünk pedig egy piknik kosár volt, amiben szendvicsek, gyümölcsök és zöldségek voltak. Nem terveztem hamar elhagyni a helyet. Egész Londonra ráláttunk, s bár nem voltunk a legmagasabban, a levegő valamivel tisztább volt, a látvány pedig leírhatatlan.