Defenceless

Falling

Harry

"Megtalálni önmagad, a világon a legnehezebb feladat, azt hiszem. Gondolj bele. Szerepeket játszunk. Meg sem lehet számolni mennyit, és kitudja mikor érünk ennek az egésznek a végére. A szüleink és testvéreink előtt legtöbbször "példaértékűek" és "kitűnő"-ek vagyunk. A barátaink előtt vagy "menők" vagy "csicskák". A homofób embereknek szimplán "buzik" míg az idős embereknek "cukik". A tanároknak "robotok" a kiszemeltünknek pedig "láthatatlanok".
Rengeteg jelző, amit ránk aggatnak és mi mégsem teszünk ellene. Csak egyszer kellene felszólalnunk. Egyszer kellene kiállnunk a saját igazunkért. Egyszer kellene felvállalnunk önmagunkat, azonban gyávak vagyunk. Gyáva vagyo......"

-Mit írsz olyan szorgosan?

Kapta ki a kezemből Zayn a füzetemet, s nevetne odadobta Liam-nek.

-Igen, kibaszott gyáva vagy! Ezt hallgassátok srácok..!

Röhögött Liam, s hangosan kezdte el felolvasni az imént írt soraimat. Zöldjeimmel homályosan láttam a könnyek miatt amik marni kezdték szemeimet. Lábaim megremegtek amint rájuk álltam.

-Kérlek, ne...Adjátok vissza..

Suttogtam az utolsó két szót, hisz' tudtam hogy esélyem sincs arra, hogy szép szóval rávegyem őket.

-Jajj, Istenem, nézz oda! Mindjárt elsírja magát! Hozzatok a kislánynak tütü-t.

Hahotáztak rajtam, s egyre inkább megalázva éreztem magam. Nem bírtam visszatartani, könnyek áztatták el az arcomat, amint fellapozták a többi oldalt, s kiparodizálták azokat.

-Oké, oké... -törölte meg szemeit a nevetéstől Zayn, majd folytatta. -Ezt figyeld Louis!

"Mi vagyok most? Mi vagyok most?
Mi van ha olyasvalaki vagyok akit nem akarok magam körül?"

-Hallgassátok, ez a kiscsaj egy kész Shakespeare!

Lapozott most Liam, én pedig kezeimmel kezdtem takarni arcom, miközben térde ereszkedtem sírva.

"Mi van, ha padlón vagyok? Mi van, ha elfogytam?
Mi van ha olyasvalaki vagyok, akiről nem fogsz beszélni?"

-Elég! Kérlek! Hagyjátok már abba!

Kiáltottam. Hangom eltörpült a gúnyos nevetések mellett.

-Miért vagytok ti mindig ilyen bunkók, mi?

Szólalt fel Louis, s elém állt, így szembe kerülve a másik 2 fiúval. Elcsodálkoztam. Engem még soha senki nem védett meg. A levegő is a tüdőmben ragadt, arról nem beszélve, hogy a saját nyálam is félrenyeltem amikor megéreztem rajta a -valószínűleg reggeli- cigi szagát.

-M..Mit szűzieskedik itt? Ő csak egy repedtsarkú lotyó, valakinek helyre kell tennie..

Mondta mostmár komolyan Zayn, majd Liam bólogatva vette át tőle a szót.

-Nem tudom mi van veled, Tomlinson, de ajánlom inkább kapd össze magad. Ma már másodjára tűnsz el, ráadásul egy ilyen..Közelében találunk meg. Meg is véded?!

Louis elsétálva tőlem felkapta a táskáját, beledobta a füzetét, majd barátai mellé sétált.

-Bocs, srácok..Nyűgös vagyok. Nem értem miért vesztegetjük pont egy kis bongyorira a szabadidőnket. Lépjünk inkább az utolsó 4-ről. Faszom kivan.

Zayn csak egy "ez a beszéd" mondat után hátba veregette Louist, majd elindult a kerítés felé, majd Liam egy "még találkozunk, ribanc" után követte őt.
Mielőtt Louis is elindult volna leguggolt hozzám. Ujjait csuklóm köré fonta, s kezeimet elhúzta arcomtól.

-Falling.

Lehelte ezt az egy szót. Fogalmam sem volt mire gondolt. Bámultam kékjeibe, remélve hogy valamit kitudok olvasni belőlük, viszont lehetetlen volt. Az agyamban ezerrel pörögtek a gondolatok, de mikor legközelebb a fiúra összpontosítottam volna, ő már nem volt előttem. Zayn-ék után futott, azonban még egyszer hátra pillantott, s mosolyogva bólintott egyet.
Felvettem a földről a füzetemet s újra átolvastam a sorait a kezdetleges dalomnak.

-Falling...Falling...

Feküdtem el a fűben. A könnyek az arcomra száradtak, s már csak 5 perc volt hátra a szünetből, így félretéve gondolataimat s a kisebb sokkot, elindultam a mosdóba, onnan pedig egyenesen matekra.

-Fall...HÁT PERSZE! FALLING!

-Valami baj van, Mr.Styles? Mi olyan fontos, ami nem ér rá a szünetben?

Kérdezte a "kedvenc" tanárom, Mrs.Heesters. Imádom őt, a sárga fogait, a kettő darab szál haját és a..Ja mégsem.

-Bocsánat, tanárnő, semmi..Semmi fontos..

-Ajánlom is.

Megforgatva íriszeim dőltem a padra. Ki akartam kapcsolni, legalább egy picit. Nem gondolkodni, nem agyalni, vagy idegeskedni.
A rajtam szép lassan eluralkodó sötétségbe egy kék szempár furakodott. Azokat követte a pisze orr, a vékony cseresznye ajkak, a szinte már-már láthatatlan mégis szexis borosta, és a kócos haj.
Lejebb haladva a vékony nyak, a fehér póló, és az a rengeteg tetoválás.. Úgy éreztem, zuhanok..

Oiiiioiii!
Nos, remelem tetszik! Velemenyeket elfogadook!
All the love! Xx. L
TPWK!❤️