Defenceless

Don't Let Me Go

Harry

1 Hónap telt el az incidensek óta és azóta hogy nem éreztem Őt. A csókjait, érintéseit de mondhatjuk úgy, hogy Őt magát. Az egész lényét.. Zayn és Liam ahol tudnak keresztbe tesznek nekem, viszont Ő kerül. Tudomást sem vesz a létezésemről, és ez rosszabb mintha megkeserítené mindennap az életemet. Megtörtént közte és aközött a lány között az, ami köztünk sosem fog, pedig egykor még láttam rá egy apró reményfoszlányt. Bár az ami köztünk volt nem derült ki, de még meg is fenyegetett, nehogy eljárjon a szám. Mekkora hülye voltam hogy elhittem hogy majd pont én kellek neki.. Hallgatnom kellett volna Niall-re, és messziről elkerülnöm Louist, aki mindenem a porba tiporta.

Éppen kémiáról surrantam ki, s haladtam lehajtott fejjel a még üres folyosón, amikor valaki leejtette a mobilját. A cipőm elé. Lehajoltam érte, majd felnéztem az illetőre.
Most hogy végre ennyi idő után itt állt Előttem..
Megijedtem és nehezebben lélegeztem. Csak íriszeibe kellett pillantanom, s az emlékek megrohamoztak. Ezek a hirtelen fények majd' megvakítottak. Sosem gondoltam bele milyen fényesek tudnak lenni.

Készülékét kivette a kezemből, ezzel megszakítva a szemkontaktust, s kezével félre lökött, neki a szekrénynek. Szemeim lehunytam. Nem engedhettem a könnyeknek. Túl kellett ezen esnem, végre nem kislányként viselkednem. Mikor legközelebb kinyitottam zöldjeimet az előttem lévő falra koncentráltam, amin a suli kiemelkedő diákjaról lógtak fotók.
Ekkor láttam meg a sarokban, ott volt egy fénykép. Kétségek nélkül a fejemben tudtam, hogy Ő van rajta.

********

Nem sokkal később az óráim után, az én képem is egyedül feküdt az ágyon, törött üvegek között. Az ágyon ami sosem készült két személynek.

-Harry, jöttek hozzád!

Kiáltott anya. A fürdőben voltam, s ragtapaszt kerestem az ujjramra, amit az egyik üvegszilánkkal sikerült elvágnom, amikor összetörtem a képet.
Azt gondoltam Niall, szóval nem zavartattam magam, s visszakiabáltam egy "Küldd fel légyszi"-t miközben az ajtóhoz sétáltam.

Ahogy megláttam ismét Őt, állni ott egyik lábáról a másikra, feladtam. Tágra nyitottam szemeim, karomat kitártam, s miután bezárta maga után az ajtót, sírva borultam nyakába, szajkózva csupán kettő szót.

-"Ne hagyj..
Ne hagyj.."

Erősen tartott, s éreztem hogy Ő is vékony jégen táncolt. Mikor sikerült picit összeszednem magam, s úgy éreztem talán egy mondatot összetudok majd hozni, megpróbáltam. Hangom tele volt reménnyel, fájdalommal, meg nem értéssel és szerelemmel..

-Ne hagyj elmenni, mert belefáradtam az egyedüllét érzésébe..

"Ne hagyj..
Ne hagyj..
Ne hagyj elmenni."

Louis mutatóujját ajkaimra helyezte, jelezvén; most Ő szeretne beszélni, és rajta a sor. Bár teljesítettem kérését, s elhallgattam, mégis rettegtem mit fog mondani. Nem akartam több fájdalmat.

-Azt ígértem, egyszer visszahozok neked egy csillagot.

Vándorolt fel keze fürtjeim közé, míg másikkal erősebben szorította derekamat. Könnyes szemekkel néztem rá, majd bólintottam. Ezt az ígéretet azon a napon tette, amikor elcsattant az első csókunk, tánc közben.

-Elkaptam egyet, és lyukat égetett a kezembe..

Szólásra nyitottam a szám, miközben az első könnycsepp legördült, viszont megrázta a fejét. Még nem fejezte be.

-Úgy néz ki mostanában távolról nézlek..Csak próbállak megérteni..

Louis szemei is fátyolosodtak. Ott álltunk, a szobám közepén, visszaemlékezve mindenre. Minden ígéretre, minden csókra minden csalódásra, minden harcra.. Bár magamban csak azt mantráztam hogy ne hagyjon elmenni, mégis fájt amit tett azzal a lánnyal.

-Miért jöttél ide Louis?

-Nem hagyhatlak elmenni..

-Miért?

-Mert belefáradtam az egyedül alvásba..

Mély levegőt vettem, s kinyitottam neki a nyílászárót. Nem leszek senki ágymelegítője, bármennyire is szeretem, és könnyebb lenne engedni a csábításnak, s a cuki pillantásnak.

-Menj..

-Ugye nem hagysz elmenni?

Kérdezte, s szemeit kezdte dörzsölni. Fejem lehajtottam, így tincseim arcomba hullottak, aminek igazán örültem, ebben a szituációban.

Engedtem elmenni.

Oiioii!
Ti szeretitek Harrynek ezt a dalat? Oszinten, nekem ez az egyik kedvencem. Ez annyira Harrys es annyira a fiatal kis artatlan es semmit nem erto Gondort mutatja, hogy az hihetetlen, es a sirogorcs elkap, eleg csak ragondolnom.:(
Na mindeeegy! Itt vagyok egy uj resszel. Probalom hozni a lemaradasaimat. Remelem tetszik!

#10YEARSOFONEDIRECTION

Jo olvasast!
All the love! Xx. L.
TPWK!❤️