Kérdezte nevetve Harry, míg egy málnát helyezett ajkaim közé. Kezeimmel hátul támaszkodtam. Fusztráltán nyögtem fel, mire Ő egy picit combomra csapott.
-Ne kímélj, Napraforgóm!
Pusziltam meg arcát, mire elpirulva kezdett bele az újabb vicc mesélésébe.
-Kopp-Kopp.
-Ki az?
-A tehén mondja.
-A tehén mondja, ki?
-Nem, a tehén mondja; Moooo.
-Harold..
Masszíroztam halántékomat, miközben meghallottam azt a nevetést, ami a világomat jelenti. Sosem gondoltam volna hogy boldog lehetek, egy fiúval! Egy fiúval, és eltudom majd fogadni, sőt, imádni fogom a tényt, hogy a titkos párom fiú. Egy apró puszit leheltem ajkaira, s húztam le magammal mellkasomra.
-Mennünk kellene..
Motyogta a fekvő fiú, lassan 1 óra elteltével, míg én fürtjeivel babráltam.
-Rendben..Menjünk.
Sóhajtottam. Nem akartam elhagyni azt a nyugodt helyet, s hirtelen igazán rossz előérzetem is támadt.
*******
-Nocsak, nocsak. Louis Tomlinson a kis Styles gyerekkel?
Fotózott vakuval egyet Liam egyik ribanca. Épp hogy kiértünk az épületből, Ő már ott volt mintha csak ránk várt volna. Sajátomat azonnal kitéptem Harry kezei közül.
-Csak barátok vagyunk!
Érveltem egyből, a lány pedig felnevetett. Harry csalódottan pásztázta a földet, míg félrehúztam a lányt.
-Mit kérsz a hallgatásodért cserébe?
Kérdeztem idegesen, s még mindig csuklóját szorítottam. Dühös voltam és kétségbeesett. Emily egyik barna tincsét kezdte tekergetni, míg gondolkodóba esett.
-Egy éjszakát.
Számat eltátottam, szavai eljutottak hozzám, viszont felfogni képtelen voltam azokat.
-De hát Liam barátnője vagy! Plusz, mint látod ezek szerint meleg vagyok. Szeretem Őt!
-Ugyan, Louis. Mintha nem tudnád hogy én és Liam csak dugunk. Az pedig hogy meleg vagy, kit érdekel ha feküdtél már le lánnyal is? De oké. Tudod mit? Jófej leszek. Nem kell egész éjszaka maradnod.
-Tartod a szádat?
Élesen szívta be a levegőt, s bólintott. Biccentettem, és egy "majd írok"-kal ott is hagytam Őt. Ahogy vissza értem Harryhez, szó nélkül mentem el mellette, Ő pedig természetesen követett.
-Mi történt, Louis?
Nagyot sóhajtva válaszoltam miközben könnyek szánkáztak végig arcomon.
-Önts kegyelmet rám.. Rakj tüzet a Történelemnek..
Megsértem a saját szabályaimat. Sírok mint egy bolond.
-Louis..
Magasztos történetek az oldalakon, rövid dicsőségek halványulnak el, miközben Napraforgóm szája elé kapja kezét, s faképnél szeretne hagyni engem, ahogy felfogja hogy valószínűleg teljesíteni fogom Emily kérését. Elég közel voltam ahhoz hogy megérintsem, de sosem foglalkoztam a szerelemmel.
-Ez egy lángoló románc temploma, és én túl messze mentem imádkozni!
Ahogy ezt utána kiabáltam, tudtam hogy ez egy szóló dal és csakis a bátrakért. Harry megállt, beletúrt tincseibe s felém fordult. Sírt. Elém sétált, s könyörögve nézett rám.
-Louis..Ugye nem teljesíted a kérését?! Ugye nem tagadsz le engem és a tiltott szerelmünk?
Úgy éreztem Harry nem fogja fel a súlyát ennek az egésznek, így vállánál fogva a legközelebbi falhoz löktem, természetesen nem erősen, majd elé álltam. Felső testünk összesimult. Mindketten kapkodtuk a levegőt.
-Ha kiderül az igazság, drágám, te elbuksz.
Suttogtam, mire Ő csalódottan, szaggatottan fújta ki bent tartott levegőjét. Mentolos lehelete arcomnak csapódott, nekem pedig erősen türtőztetnem kellett magam, hogy ne hajoljak ajkaira.
-Mintha nem lenne már így is elég haldokló csillag az égboltodon!
Csaptam két tenyeremmel feje mellett a falra, s hangom is megemeltem, mire összerezzent, s szemei szavaim hatására megteltek könnyekkel. Ez egy magasztos mese.
-De tudod mit? Ígérem, hogy ez egy csak egy "szia" egy "szia" és nem egy "viszlát".
Ígéretem megpecsételéseként óvatosan hajoltam ajkaira, de még mielőtt viszonozhatta volna a csókot, elléptem tőle, s elindultam a másik irányba.
-Kegyelmezz..Irgalmazz nekem..
Szólt utánam rekedten a fiú. Nem tudtam megfordulni. Tudtam hogy sír, és egyáltalán nem akartam látni.
-Térdre fogok zuhanni..
Még mindig mozdulatlanul vártam, hogy folytassa, nem is kellett sokat várnom. Hangja ugyan párszor elfúlt, minden szavát értettem.
-És azt mondják majd; "Én megmondtam, ugyan már, amikor tudod, akkor tudod."
Nem bírtam tovább hallgatni. Megtörten sétáltam el Tőle. A fiútól akihez egyre erősebb szerelem kötött. Tudom, gyáva vagyok, hiszen ha tényleg szeretném Őt, mindent félre dobnék érte, de nem tehetem. Zayn-ék nem kispályások. Biztos vagyok benne hogy a sulis napokat megkeserítenék számunkra, míg párszor iskola után is halálra vernének. Nem akarom kitenni ennek Harryt. Csak az Ő biztonsága érdekel. Jobb lesz neki is, ha távol maradok Tőle. Majd mindketten beletörődünk.
Ahogy hazaértem, rögtön a már szinte menekvést nyújtó füzetemért nyúltam, s kezdtem írni. Csak írtam és írtam, míg párbeszédeink és gondolataim újra végigszánkáztak fejemben.
Az összes magányos árnyék a bölcsőtől a sírig táncol.
Ez egy szóló dal, és
Csakis a bátrakért.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
