Második esély {SZÜNET}

II. A hívás

Rey felébredt.
A Sithek legyőzése óta azt gondolnánk, az elméje végre nyugodtan pihenhetett volna. Ehelyett az álmai a Kylo Rennel való találkozásokkal és alternatív idősíkokkal fertőződtek meg, amelyekben a Sithek győztek. Folyamatosan kimerült volt és nem tudta, hogyan hallgattassa el a rémálmokat. Ám ezúttal ahelyett, hogy verítékben úszva és rettegéssel telve, Finn és Rose konyhai próbálkozásainak bűzétől émelyegve ébredt volna, most megnyugvást és elsöprő megkönnyebbülést érzett.
Életben van.

Ezernyi gondolat száguldott át elméjén, ahogy kiugrott ágyából és követni kezdte a – feltehetőleg valamiféle tojástól származó – csípős szagot.
– Jó reggelt, Rey Gazda! – Ahogy helyet foglalt a társalgó egy székében, C-3PO üdvözölte. – Finn és Rose Gazda már csaknem elkészült a reggelivel. A hangjából ítélve azonban nem megy valami jól.
– A szagából ítélve sem.
– Én nem érzek szagokat.
– Tekintsd magad szerencsésnek – motyogta a lány. Szerette a barátait, de a főztjük szaga egy wampát is kicsinált volna.

– Ó, ébren vagy! Akkor jól hallottam – szólalt meg Rose a szobába lépve, tányérokkal és villákkal megpakolva. – Már majdnem kész vagyunk a reggelivel. Találtunk egy kupac elhagyatott Porg-tojást, szóval gondoltuk, megpróbálkozunk valami egyszerűvel, mondjuk rántottával...
– Milyen régi tojások lehettek?
– Passz. R2-nak volt egy receptje hozzá, de részben improvizáltunk.

– Kész! – Finn is megjelent a helyiségben a csipogó R2D2-val a nyomában. Zöldes tojással megrakott tálat helyezett az asztalra. – Remélem, az íze jobb, mint a külseje.
– Én is remélem... – Rey egy nagy kanálnyit szedett magának, utána villát ragadott és a szájába helyezte az első zselatinként remegő falatot. Igen, rossz volt, rosszabb, mint hitte. De még így is ehető. Nem panaszkodhatott tudva, mennyire szerencsések, hogy egyáltalán van mit enniük.

Az Első és Végső Rendek bukása után az Ellenállás legtöbb tagja visszatért családjához az otthonába. Rengeteg dolguk maradt még. Az Első Rendnek számos bolygón volt erős befolyása galaxis-szerte, és miután legyőzetett, káosz maradt utána. Egyes kormányok egy az egyben eltűntek, másokon teljes rendezetlenség uralkodott el. Habár sokan felszabadultak a Rend rabigája alól, ez azt is jelentette, hogy új munka keresésére kényszerültek, amiből azonban nem volt épp bőséggel. A felépülés rengeteg, rengeteg évet vesz majd igénybe, és sajnos voltak helyek, amelyek talán sosem épülnek fel teljesen az Első Rend által okozta sérüléseikből.

A két egykori ellenálló számára nem volt otthon, ahova hazatérjenek, így legutolsó bázisukon maradtak, próbáltak túlélni és kitalálni a következő lépést. Poe és BB-8 folyton úton voltak, kétes munkákat vállaltak a Fekete Repülőhad szolgálatában, nehezen megszerzett kreditjeiket pedig élelemre és ellátmányra költötték. Belefájdult Rey szíve, hogy nem csatlakozhat hozzájuk a kalandjaikban, pedig az talán kitisztította volna a fejét, elűzte volna rémálmait; a többiek azonban ragaszkodtak hozzá, hogy maradjon az Ajan Klosszon, míg fel nem épül teljesen. Meg aztán neki és Rosenak meg kellett javítani a megmaradt hajóikat, a munka legalább lekötötte az elméjét – csakhogy már lassan végeztek ezzel is.

– Ja, ez borzalmas – fintorgott Rose.
– Rey, te mosolyogsz – állapította meg Finn a tojást kanalazva. – Végre jól aludtál?
– Nem, a rémálmok nem javultak, de... – A férfi erősen leszúrt villájával.
– Miért van az, hogy az Első Rend eltűnt, mégis mintha még itt lennének és kínoznának?
– Nos, az a helyzet, hogy én...
– Időbe telik továbblépni, hisz beszéltünk erről – mondta Rose nyugodtan. – Támogatnunk kell Reyt. – Próbált suttogni, de sajnos Rey fülei így is elég jól hallották.

– Bár értékelem mindazt, amivel próbáltok segíteni srácok, én...
– Rey Gazda remek munkát végzett a Sithek legyőzésével! Micsoda kár, hogy nem tudja kiélvezni a pihenést...
– Ez mind Kylo Ren hibája! – Finn keze ökölbe szorult, mire Rose kissé meghátrált. – Amit tett, hogy beférkőzött a fejébe... örülök, hogy meghalt.

– Én is itt vagyok! – kiáltott fel Rey felpattanva az asztaltól. – Ez az én problémám, nem a tiétek. – Ledobta az asztalra villáját. – Nem vagyok éhes. – A társalgóból kiviharozva szobája felé vette az irányt, a vasajtó egy kattanással bezárult háta mögött. Mindenki a maga módján birkózott meg az Első Rend utóhatásaival. Tudta, hogy barátait nem rossz szándékok vezérelték, de számukra lehetetlenség volt megérteni, min ment keresztül. Többről volt szó, minthogy Kylo Ren beférkőzött az elméjébe. Az Erő olyan kapcsolatot kovácsolt kettejük között, amelyen nem fogott a távolság, rémítő volt nem tudni, mégis mikor fog kapcsolatba lépni vele. Mindennek a tetejébe, mint kiderült, a lány nagyapja nem csak egyszerűen a sötét oldalon állt – Ő maga volt a Sötét Oldal. Rey pedig átvette volna a helyét, ha Ben nincs ott...

Bedőlt az ágyba és arcát párnájába temette lassú, mély lélegzeteket véve.
Aztán minden elcsendesült.

Rey lassan felemelte fejét, hogy Ben áttetsző képmásával találja szembe magát a szoba másik végében. Pislogott párat, mintha azt próbálgatná, képzelődik-e. Legbelül tudta, mikor a férfi teste eltűnt az Exegolon, nem igazán halt meg. A jelenléte megmaradt, alig érezhetően, de ott volt. Ahogy múlt az idő, többé már nem érezte őt, azt hitte, csak a képzelőereje próbál hamis reményekbe kapaszkodni. Ismételten csak újabb kétségbeesett reménykedés, amiről egyszerűen nem bírt leszokni. De most talán nem csak a fantáziája játszott vele?

– Ben? – Mikor egy bólintás érkezett válaszul, szemei megteltek könnyekkel. – Életben vagy?
– Igen. – A lány óvatosan letörölte arcáról a könnyeket. Megkönnyebbülés és öröm, ezt érezte reggel, és most megerősítést nyert az oka. Felkelt az ágyból és lassan megindult a férfi felé. Jobb kezét nyújtotta felé, de ujjai áthatoltak a másikén.

– Még nem épültem fel teljesen. Nem tudom sokáig csinálni ezt, de látni akartalak...
– Hol vagy?
– Jakku. Úgy tűnik, Unkar Pluttnak dolgozom.
– Unkar Plutt – ismételte Rey. Szíve vadul dobogott mellkasában, az izgatottság és idegesség egyszerre töltötték fel testét. – Elmegyek érted.

– Rey? – Nyílt az ajtó, Rose lépett be. – Jól vagy? Kihez beszéltél? – Amaz rápillantott, elfordulva az immár üres ponttól, ahol az imént még Ben állt. Rose jogosan nézett rá aggódva, mivel a könnyek már teljes erőbedobással áztatták el Rey arcát. Őt azonban nem érdekelte, barátja látja-e.

– Egy régi barátom, akiről azt hittem, halott. – Egy pillanatra megakadt, maga is nehezen hitte el, ami történt. – Életben van!