Veled [SZÜNETEL]

I. fejezet

Hatalmas kattanásra ébredtem. Mintha fölfelé indultam volna el. Elkezdtem gondolkodni. Visszaelmékezni, hogyan kerültem ide, bárhol is vagyok most. Vagyis csak próbáltam. Nem jutott eszembe semmi. Pánikba estem. Ki vagyok? Hol vagyok? Miért vagyok itt? Mi történt velem? Még a nevemre sem emlékszem. Oké, oké, nyugi, ne hisztizz, gyerük, találj ki valamit.-mondogattam magamnak. Alaposabban körülnéztem. Mintha egy ketrecbe kerültem volna, körülöttem dobozok voltak, rajtuk a V.SZ.T.T. felirat, de persze nem tudtam mit jelent. Hátam nekitámasztottam a vasrácsnak, majd lassan kifújva a levegőt, lehunytam a szemem és füleltem. Fölfelé megyek, ez biztos. Meddig? Nemtudom. Nem tehettem mást, csak ültem és vártam.

•~•

Egyszer csak megrázkódott a ketrec, majd megállt. Kinyílt a fölöttem lévő ajtó és fényesség tódult be rajta. Szinte semmit sem láttam, csak mondatfoszlányokat hallottam.
-Mi a bökött?
-Ez egy lány?!
-Szóljatok Albynak!
A látásom lassan kezdett kitisztulni, de amint körbenéztem, reméltem, hogy csak káprázik a szemem. Ugyanis csak fiúkat láttam. Egy lány sem volt. Ez megrémített. Nem sok időm volt ezen gondolkodni, mert beugrott hozzám egyikük. Ösztönösen összehúztam magam, erre ő csak annyit mondott. -Üdv a Tisztáson zöldfül. A kezét nyújtotta nekem, amit inkább nem fogadtam el. Valahogy feltortáztam magam a ketrec tetejéig, onnan pedig kimásztam. Rögtön körülvettek a fiúk, vagy huszan lehettek. Ekkor egy mély hang szólalt meg. -Jól van fiúk, mindenki mehet a dolgára. Őt majd én elintézem. Nyeltem egy nagyot, de mikor odajött hozzám és rámmosolygott, megnyugodtam. Szimpatikusnak tűnt. Alby vagyok-mondta-és te? -Én..én...én-kezdtem-nemtudom...nem emlékszem. De miért nem? És hol vagyok?-kérdezgettem folyamatosan. Alby pedig eközben körbevezetett és válaszolgatott. Már amire tudott. De egy dolgot nem mondott meg. Mi van a fal mögött?

•~•

Lassan kirándulásunk végére értünk. Innen magad vagy, holnap találkozzunk a megbeszélt helyen.-mondta. Így hát elkezdtem magamnak is szemügyre venni a helyet. Elvégre Alby elmondása alapján itt leszek egy darabig. Ahogy nézelődtem, sétálgattam, úgy belemerültem a gondolkodásba, hogy észre sem vettem, hogy nekimentem valaminek. Illetve valakinek. Kicsit zavarba jöttem, ahogy ott álldogáltam és akkor rámnézett. Akkor találkoztam először... Veled.