Veled [SZÜNETEL]

II. fejezet

Ó...öhm..bocsi-kezdtem, de irtóra zavarban voltam. Hebegtem valamit, majd bocsánatkérően rá néztem. Ő erre csak elmosolyodott.
-Semmi gond. Egyébként Newt vagyok.-mondta és felém nyújtotta a kezét.
-Én...nemtudom-feleltem, de azért kezetráztam vele. Jobban megvizsgáltam az arcát. Gyönyörű mélybarna szemei vannak, egyikbe belelóg barnásszőke haja...

Jézusom, ne bámuld már ennyire, ez irtóra gáz-merengésemnek egyik ésszerű gondolatom vetett véget.
Ezek után igyekeztem valami értelmessel előrukkolni, szóval elkezdtem kérdezgetni.
-Mióta vagytok itt ezen a... Tisztáson?
-Lassan már 3 éve-mondta, mire kikeredtek a szemeim.-Hogy micsoda?? És még nem találtatok kiutat?-értetlenkedtem. Tudod,-szólalt meg Newt,-annyira nem egyszerű ez; nem tudod mi van odakint...-már éppen folytatta volna, mikor odafutott hozzánk egy kb. 13 éves, göndörhajú, kissé pufi gyerkőc.

Nem jöttök?-kérdezte.Már elkezdődött az avató buli. Egyébként Chuck vagyok. Te pediiig...ó persze, nem tudod a neved. Ne aggódj, hamarosan eszedbe fog jutni.-hadarta el, én pedig csak mosolyogtam. Kedves gyerek lehet ez a Chuck.
-Milyen avató buli?-kérdeztem, mert gőzöm sem volt róla, hogy miről beszél. -Ó ez csak ilyen szokás nálunk, mindig tartunk egy "bulit" az új zöldfülnek. Ezúttal te vagy az.-mosolygott rám, mire picit el is pirultam. Egy örömujjongás a távolból hamar kizökkentett.
Akkor jobb ha nem késünk el.-mondtam, és már indultam is. Akaratom ellenére, amikor elhaladtunk a Tisztást körülvevő hatalmas kőfalak előtt, benéztem, de azonnal meg is torpantam. Odabent ugyanis több irányba tartó elágazások voltak, pont olyan volt mint egy...

Észre sem vettem, hogy agyalás közben elindultam befelé, mire Newt megragadta a karom és visszarántott. Erre Chuck megszólalt: Soha. De. Soha. Ne. Menj. Az. Útvesztőbe. Az utolsó szónál megakadtam. Hogy hova? Newt küldött egy rosszalló pillantást felé, mire a fiú csak lesütötte a szemét. Tudta, hogy most elszólta magát.
Ne haragudj, nem így kellett volna megtudnod.-szólt most Newt-de igaz amit mondott. Egy útvesztő van körülöttünk. Erre ledöbbentem. Majd éppen válaszolni akartam, amikor hatalmas csikorgással megindultak a falak,(igen, a több tonnás kőfalakról beszélek) és lassan bezárultak, engem pedig kirázott a hideg. Kezd egyre furcsább lenni ez a hely.
-Na jó, erről még beszélünk, de mostmár tényleg el fogunk késni.-mondta Newt és tovább indultunk. Visszafordult, rám mosolygott, majd így szólt. Ne aggódj, ki fogunk jutni. Csak idők kérdése.
Ez a pillantás megnyugtatott. Visszamosolyogtam rá, és úgy éreztem mi ketten nagyon jó barátok leszünk.

•~•

Éppen egy Minhó nevű sráccal beszélgettem,

közben pedig mellettünk ketten verekedtek egy körben, mikor egyikük szó szerint nekem csapódott, így elvesztve az egyensúlyom, sikeresen elborultam és bevertem a fejem. Iszonyúan fájt, de csak egy dolog villant a fejembe. Kate.
Kate!-kiáltottam, miután feltápászkodtam. A nevem Katelyn!-mindenki egyszerre jött oda hozzám, gratuláltak és megöleltek. Majd hirtelen Newt jelent meg mellettem, és csak ennyi mondott: Isten hozott Kate.

Ééééés, kész is a második rész, ezúttal igyekeztem kicsit hosszabbra írni, de úgy éreztem, itt érdemes félbevágni a storyt. Illetve, megfogadva soullesspirategirl tanácsát, próbáltam kicsit jobban bemutatni a környezetet, és képeket is szúrtam be, ha esetleg valaki nem ismerné az Útvesztőt. Viszont Kateről szándékosan nem írtam, és nem is tervezek személyleírást adni, mindenki képzelje el magának, akit szeretne.
Jövő héten érkezik a kövi rész, addig is puszi!❤