Veled [SZÜNETEL]

V. fejezet

Lassan kinyitottam a szemem.
A kóroncházban voltam. Oldalra fordítottam a fejem és Newtot pillantottam meg. Mikor észrevette, hogy felébredtem, rámmosolygott.
-Jó reggelt. Vagy inkább jó délutánt?
-Szia-nyögtem ki. Egy kicsit még nehezemre esett a beszéd.
-Mi történt?-kérdeztem, bár kb. tisztában voltam vele.
-Chuck megkeresett, és elmesélte amit hallott, ezek után pedig rögtön az erdőbe indultam, amikor megtáttam, hogy Ben...-itt egy pillanatra elcsuklott a hangja-szóval leráncigáltam rólad, addigra pedig a többiek is odaértek. Elájultál, és egy napig ki voltál ütve.-mondta, és mintha egy könnycseppet véltem volna felfedezni a szemében.
-És Ben?-muszály volt megkérdeznem
-Ma délután kitoloncoljuk. Megszúrták.-mondta.
-A siratók?-kérdeztem. Alby mesélt róluk, az útvesztőben élő szörnyetegekről.
-A siratók.-bólintott.

Ekkor egy hatalmasat kordult a gyomrom. Newt felnevetett.
-Menjünk, Serpenyő majd készít neked valamit.
Villantottam egy ezer wattos mosolyt és már indultunk is.

•~•

Csak úgy tömtem magamba a szendvicseket. Komolyan nem tudom mikor ettem ilyen jót utoljára. Newt és Serpnyő közben mellettem beszélgettek, így néha belehallottam a beszélgetésükbe.
-Holnap Alby is bemegy...-kezdte Newt
-Hogy mi? Az a futárok dolga nemde?
-Az lenne, de eléggé aggasztó, hogy Bent fényes nappal megszúrták. Ennek utána kell néznie.
Ezen én is elgondolkodtam. Ha csak benézhetnék egy kicsit az útvesztőbe... áhhh mindegy, Alby úgy sem engedne be.
Inkább tovább eszegettem.

•~•

Miután befejeztem, és Serpenyő is megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, Newttal sétálni indultunk. Be az erdőbe. De ezúttal együtt. Biztonságban éreztem magam.
-Hé, kérdezhetek valamit?
-Persze, csak nyugodtan-felelte
-Haragszol?
-Dehogyis, ugyan miért kéne?-kérdezte kérdő tekintettel.
Tehát félreértettem. Ismét. Szép volt Kate...
-Mindegy...köszöm, hogy megmentettél.
-Jajj Kate ne kezdd amit tegnap is...-mondta Newt fáradtan-tudod, hogy ezt bárki megtette volna.
-Igen, de azért...-itt már annyira nem tudtam komoly maradni-mégis csak meg akartam köszönni.
-Értem. De nem szükséges. Ahogy ezt sem..-és akkor belelökött a tóba. Nagyon hideg volt a víz.
Hirtelen azt sem tudtam mi történik, de aztán felnevettem. Már forraltam a bosszút.
-Jólvan, de most húzz is ki-feleltem.
Ő kedvesen felém nyújtotta a kezét, mire berántottam. Lemerült a víz alá, majd mikor feljött, haja tincsekben hullott a szemébe. És nevetett.
Az erdő közepén, a tóban, együtt nevettünk. Majd ránéztem, és hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Ő is visszaölelt. Már nem fáztam.

Egy idő után kibontakoztunk az ölelésből és vacogva kászálódtunk ki a vízből. Megbeszéltük, hogy a kapunál találkozunk. Gyorsan visszafutottam a kunyhómba és ruhát cseréltem, majd indultam is.

•~•

A többiek már mind ott voltak. Bent négy fiú vonszolta el a kapuig, ahol levágták róla a köteleket, majd pedig hosszú terelőrudakkal elkezdték betolni az útvesztőbe. Ekkor már a kapuk is záródni kezdtek.
Odalépett mellém Newt.
Ben keservesen könyörgött, hogy hallgassuk meg, de senki nem figyelt rá.
Egyre beljebb jutott.
Már csak egy méter hely volt a kapuk között.
Newt megfogta a kezem.
Ezúttal nem húztam el.
Láttam ahogy Thomas elszörnyülködve nézi, Chuck pedig már el is ment.
Fél méter.
Ben óbégatása egyre halkul, a hörgés felváltja.
Megszorítom Newt kezét. Ekkor maga felé fordít, és megölel, hogy ne kelljen végignéznem.
Hallom a záródó kapuk hangját.
Ben az útvesztőé.

•~•

Este végig az ágyamban ülve kémleltem a plafont, és csak agyaltam. Benen, az útvesztőn és a legtöbbet Newton. Miért van, hogy egy szimpla kézfogástól egyszer beijedek, egyszer meg mit nem adnék érte? Miért olyan megnyugtató amikor megölel? Miért veszek el mindig a gyönyörű barna szemeiben?
És akkor leesett. Olyan egyszerű, mégis olyan sokáig tartott rájönnöm.
Szeretem.
Nem tudtam még mit kezdeni vele, csak tudtam.
Szeretem.

Itt az 5. rész, mivel az előző inkább pörgősebb volt, ezért ezt igyekeztem kicsit lazábbra írni. Elvégre ilyen is kell. Kate érzéseit nem akartam tovább húzni, szóval most még egy szál bekapcsolódik a történetbe.Puszi!💛
Nóri