Veled [SZÜNETEL]

III. fejezet

Másnap reggel, viszonylag korán felébredtem, majd felkaptam egy pulcsit és halkan, hogy a mellettem alvó fiúkat ne keltsem fel, elindultam az Albyval megbeszélt találkozóhelyre. Még hűvös volt, a szél kellemesen csípte az arcom. Fából épített kunyhók mellett haladtam el, melyekben függőágyak voltak felfogatva, bennük az alvó scrácokkal.

•~•

Lassan odaértem, a fal egyik széléhez, ahol Alby már várt rám. Egy tőr volt a kezében, amit ünnepélyesen felém nyújtott. Végignéztem a falon. Az összes Tisztárs belevéste a nevét. Gyorsan odakarcoltam a nevem Newté alá.

Velük mi történt?-mutattam az áthúzott nevekre.
Nem mindenki bírta a rá nehezedő súlyt. Sokat megtörtek.-válaszolta komoran Alby. Már bántam, hogy megkérdeztem. Ebben a pillanatban, megpillantottam Minhót, és egy másik fiút, ha jól tudom Bent, amit a kapu felé futnak.
Hova mennek?-kérdeztem.
Az útvesztőbe.-felelt. Minden reggel kapunyitáskor elindulnak felderíteni, kiutat találni.
-És három év alatt még nem találtak semmit?
-Honnan tudod te, hogy három... na, mindegy. Tudod, nem olyan egyszerű ám az mint amilyennek látszik. Az útvesztő minden éjszaka változik.

Erre már tényleg nem tudtam mit mondani. Mégis ki küldhetett minket ide? Ki akarja ennyire, hogy itt haljunk meg mind ebben a bökött útvesztőben?! Én magam is meglepődtem a bökött szó hallatán, de be kellett látnom, amennyit tegnap este beszélgettem a fiúkkal, nem meglepő ha átveszek dolgokat.

•~•

A délelőtt folyamán nagyrészt megnéztem a Tisztáson található munkákat, mivel idővel nekem is be kell majd állnom. Minden munkának van egy elöljárója, mondhatni egy kapitánya, nekem pedig a hozzám legjobban illő feladatot kell választanom. Ilyen munkák például a kóroncok, futárok, építők, nyesők, ekések, térképészek, szakácsok, zsákolók és lögybölők. Engem leginkább a futárság fogott meg, de a többiek szerint képtelenség, hogy lányból futár legyen, szóval szerintem kóronc leszek. Egyszer megszólalt egy furcsa hang, amit akkor hallottam, mikor a Dobozban voltam, de nem igazán foglalkoztam vele.

•~•

Amint beszélgettem kicsit mindegyik elöljáróval és végeztem a munkák végignézésével, azonnal az ekésekhez mentem, mivel Newt ott dolgozott. Bár már 2 napja itt vagyok, Newton, Chuckon, Minhón, Albyn és az elöljárókon kívül mással nem nagyon beszélgettem. Sokan megvetően, mások kifejezetten ilyesztően néznek rám, ami miatt kicsit félek elaludni.
Ezen gondolkodtam, amíg elhaladtam az erdő mellett, és odaértem az ekések táborához. Newt megpillantott engem, és mosolyogva felém integetett. Odasiettem hozzá.
Nos, mit gondolsz, melyik munkát választanád?-kérdezte.
-Háát, én a futárságra gondoltam...
jajj ne nézz már így-mondtam, mert Newt úgy nézett rám, mintha teljességgel megbolondultam volna, mire hirtelen megrázta a fejét, és teljesen komoly ábrázatot vett föl. Nem bírtam tovább, elnevettem magam.
-Hihetetlen vagy-mondtam, mire ő is felnevetett.

•~•

Miután Newt végzett, elindultunk, mivel azt mondta, megkaptam a szobámat, aminek kifejezettem örültem ugyanis tegnap a földön aludtam, ami nos hát kemény.

Egy kis kunyhóhoz vezetett, majd színpadias mozdulattal az ajtó felé mutatott.
-Általában nem alszunk külön házakban, de mivel te lány vagy, Alby kivételt tett veled. Még egy zárat is szereltünk az ajtóra, hátha ettől jobban fogsz aludni. De viszont ha bármi van, csak szólj, és segítek.-monda Newt.
-Köszönöm-csak ennyit tudtam kinyögni. Nagyon furcsa, hogy valaki egy ilyen helyen is milyen kedves tud lenni. Ez teljesen ledöbbentett.
Kínos csend állt be közöttünk, szóval gyorsan kiléptem a kunyhóból. A futárok éppen akkor tértek vissza. Éppen Chuckkal beszélgetnek és egy számomra még nem látott srác is volt ott.

-Newt, ki az fiú?-mutattam felé.
-Nos, nem igazán tudjuk, ma küldték fel a dobozzal és ugyan úgy viselkedik mint minden zöldfül, de mégis van benne valami szokatlan, hiszen csak utánad egy hónappal kellett volna érkeznie.
Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. -Most kicsit úgy érzem miattam romlottak el a dolgok... mármint, előbb felküldenek egy lányt, aztán meg ez...
-Ugyan már, ne butáskodj, hogy lenne már a te hibád? A bökött alkotóké, akik ideküldtek erre a plotty helyre.-mondta Newt.

•~•

Ezek után már nem sok minden történt, este tartottak egy újabb avató bulit. Newt elkezdett beszélgetni az új fiúval, mire egyszer csak megfordult és rám mutatott.

Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, szóval feléjük integettem.

Később kiderült, hogy a fiút Thomasnak hívják. Eléggé furcsa, úgy éreztem, mintha már ismerném őt.

Amint ott üldögéltem egy farönkön, hirtelen egy hideg kezet éreztem a vállamon. Gyorsan megfordultam, és az egyik Tisztárs gonoszul vigyorgott rám. A szívem őrült tempóban kezdett el kalapálni, de ekkor felcsendült mögülem egy számomra ismerős hang. Newt.
-Mégis mit terveztél barátom?-kérdezte, barátságosan, de hangja szinte remegett a dühtől. Én kihasználva a pillanatot, kihúztam a vállam a fiú keze alól és futásnak eredtem. Keresztül az erdőn át, egészen a kunyhómig. Mikor odaértem szinte berontottam az ajtón, majd bezárkóztam, és ledobtam magam az ágyra. Nemtudom mi lett volna, ha Newt nem segít.

Kopogást hallottam. Félve kérdeztem meg:
-Ki az?
-Nyugi, csak én vagyok Thomas.
Nos ettől annyira nem nyugodtam meg, mivel még szinte semmit nem beszélgettem vele, de azért beengedtem.
-Leülhetek?-kérdezte
Kettőt az ágyra csaptam válaszként.
-Ne aggódj, többet nem fog ilyen történni-mondta.
-Ó, szóval te is láttad...?
-Nem de miután elrohantál Newt tartott mindenkinek egy kis felvilágosítást, hogy aki egy ujjal is hozzád mert érni az akaratod ellenére, azt személyesen toloncolja ki az útvesztőbe.
Ezen elmosolyodtam.
-Köszi, hogy benéztél.-mondtam.
-Nincs mit, de van itt más is aki szeretne veled beszélni.-felelte.

Tudtam kire gondol, mégis miután elment én pedig megláttam Newtot az ajtóban, nagyon megörültem neki.
Gondolkoztam, hogy mit mondhatnék neki, de végül csak megöleltem. Kicsit váratlanul érte, de rögtön visszaölelt, ami nagyon jó esett.
-Jó vagy?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam majdnem teljesen őszintén. A Thomassal való beszélgetés és Newt ölelése szinte teljesen megnyugtatott.
-Akkor én megyek is.-mondta, mire csak egy aprót bólintottam.

Ismételten egyedül voltam, ám az ajtóm még mindig zárva tartottam. Gondoltam lefürdök, szóval beálltam a nehezen összeeszkábált "zuhany"alá. Iszonyat jó érzés volt ahogyan a vízcseppek végigfolytak rajtam. Nemtudom mennyi ideje nem fürödtem, de az biztos, hogy már hiányzott. Ezek után gyorsan felkaptam valamilyen ruhát és lefeküdtem. Sokáig csak gondolkodtam. Az útvesztőn, Albyn, Chuckon, a Tisztársakon,Thomason, Newton. Newton. Ő a legjobb barátom. Jobbat nem is kívánhatnék.

Íme itt is a harmadik rész. Woooow nem is figyeltem és ezer szavas lett. Ez határozottan hosszabb mint az előzőek, de hát tudjátok, ha így jön akkor így jön. Eredetileg hetente terveztem kirakni részeket, de mivel nem akarom soullesspirategirl-t szivatni, ezért ezt még most kirakom. Remélem tetszett!
Nóri💜