Réges-régen, az idők kezdetén, amikor az állatvilág még gyerekcipőben járt, a világot négy ősi lény uralta, mind egy-egy elemnek a megtestesülése volt. A négy természetfeletti teremtmény napokig harcban állt egymással, ősi háborút vívtak a világ kiz...
A vereség küszöbén, amikor mindhárom ősi lényben, akik a világot a tűztől védelmezni próbálták már csupán egy cseppnyi erő maradt, amikor már épp feladták volna, mind elnéztek saját birodalmuk felé. A feketepárduc elkeseredve nézte, ahogyan a szárazföldi állatok rémülten menekülnek a futótűz elől. A kék sárkány aggodalmasan figyelte, ahogy a tengeri lények kétségbeesetten próbálnak egy elpárolgó öbölből visszajutni a tengerbe. S az aranyfőnix összetörten látta, ahogyan a madarakat és pillangókat cikázó lángok üldözik a levegőben. A Föld össze vulkánja kitörésre várva morajlott, a tűzsárkány végzetes csapására készült.
Utolsó reménysugárként a három védelmező egymásra tekintett, s közös erővel a tengerbe lökték a sárkányt, majd hatalmas sziklákat pakoltak rá, ám tudták, hogy ezzel még nem állították meg.
- Most hogyan tovább? - kérdte Ventos.
- Pyra vissza fog térni - közölte Terros.
- Egyiken sem vagyunk egyenrangú ellenfelei - jelentette ki a vízisárkány. - Nem győzhetjük le, mert sem a víz, sem a föld, sem a szél nem kelhet versenyre a tűzzel.
- Akkor mit tegyünk? - érdeklődte a párduc.
- Egyesítsük erőinket! - javasolta Azuria.
- Eddig is ezt csináltuk - sóhajtotta a főnix.
- Nem így, hanem egy teljesen új szinten - magyarázta a kék sárkány. - Hármunk erejéből alkossunk meg egy új erőt, ami képes lehet legyőzni a tűz erejét. Alkossuk meg az ötödik elemet!
- Olyan lehetséges? - kételkedett Ventos.
- Lehetségesnek kell lennie! - határozta el Terros.
- Én, Azuria, a tenger istennője felajánlom a víz erejét, s minden tartalmát! - jelentette ki mély hatalmat sugározva a vízisárkány.
- Én, Ventos, a szelek és villámok ura felajánlom a szél erejét, hűsségét, a villámok sebességét! - zengte az aranyfőnix.
- Én, Terros, a szárazföld védelmezője felajánlom a föld szilajságát és szilárdságát! - morajlott a feketepárduc hangja.
- Ötödik elem, bárki és bármi is légy, kérlek, védelmezz minket! - sóhajtotta a vízisárkány.
A tengerből ekkor egy sebesen forgó vízsugár emelkedett ki, amit hűs forgószél vett körbe, majd emelt ki a vízből, s végül a partra érkezve kezdett megszilárdulni. Az örvény kék, arany és zöld színekben ragyogott, ami végül mind egybe olvadt, s valami a közepén intenzív, fehér színnel kezdett izzani. Végül egy hatalmas fényrobbanás vakította el a három védelmezőt, s mikor kitisztult a látásuk a telihold fényében, a sziklaszirt legszélén állva egy fehéren ragyogó, szinte gyémántként izzó pontot vettek észre.
Közelebb merészkedve látták, hogy a parton egy vakítóan fehér farkas áll, homlokán egy gyémánt alakú kék drágakő díszeleg, kék szemeiben egyszerre köszön vissza az ég végtelenje s a tenger mélye, formás izmaiban benne van a föld minden ereje és szilajsága. Azuria, Ventos és Terros lenyűgözve bámulták teremtményüket, aki hasonló csodálattal nézett vissza rájuk.
- Kik vagytok? - kérdezte a farkas egy fiatal lány csilingelő hangján.
- Én Azuria vagyok, a tengerek úrnője - felelte a vízisárkány.
- Mi az a tenger? - érdeklődte a farkas. Azuria akkor hullámokat keltve megmutatta neki a tenger erejét, amit ő lenyűgözve figyelt.
- Én Ventos vagyok, a szelek ura - mondta a főnix.
- Mi az a szél? - kérdezte a farkas kíváncsian, és Ventos ekkor enyhe széllökéseket keltett körülötte, amitől a farkas mosolyogni kezdett.
- Én Terros vagyok, a szárazföld védelmezője - közölte a párduc.
- Mi az a föld? - vonta fel szemöldökét a farkas. A párduc ekkor körbemutatott a szárazföldön, a hegyeken a sziklákon, és a farkas nagyra nyílt szemekkel fogadta be a látványt.
- Én ki vagyok? - érdeklődte most a fehér farkas. - És minek az úrnője?
- Azt még nem tudjuk - felelte a főnix.
- Azért hoztunk létre, hogy segíts legyőzni Pyrát, a tűz kilencfarkú istennőjét - magyarázta a párduc.
- Mi az a tűz? - kérdezte a farkas. Terros ekkor a lángok felé mutatott, amik egyre jobban elemésztették szeretett szárazföldjét. A farkas szemeiben rémület csillant.
- Ha nem segítesz nekünk, Pyra elpusztítja az egész világot! - magyarázta Ventos.
- Az egészet? - döbbent meg a farkas.
- Az egészet - felelte Terros. - Minden állat meghal.
- Értem - bólintott félénken a fehér farkas. - És Pyra hol van?
- Nemsokára előjön - nézett el Azuria a tengerben lévő sziklarakás felé. - Készen állsz rá, hogy megmentsd a világot?
- Nem is tudom... - hátrált bizonytalanul pár lépést a farkas. - Egyes egyedül?
- Mi képtelenek vagyunk rá - sóhajtotta a párduc. - Nem vagyunk egy szinten a tűzzel. Reméltük, hogy te majd képes leszel felvenni a versenyt vele!
- Hát én... Én még azt sem tudom, ki vagyok! - hátrált tovább a farkas.
- Pedig csak rád számíthatunk - világosította fel Azuria. - Kérlek, húgom!
- Én... nem tudom megtenni! - vesztette el minden önbizalmát a farkas, és sebesen, mint a szél, egy közeli barlanghoz szaladt és ott bújt el.
- Farkas! - kiáltott utána a főnix, de mindhiába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
