Elemek harca - A hó és jég farkasa

🤍 A remény megmentése 🤍

Nem észlelve idejében a rá leselkedő veszélyt, a fiatal farkas már csak akkor eszmélt fel, amikor egy több száz fős, lángoló óriásokból álló sereg gyűlt köré, s ő maga egy lávatóvá alakult medence közepére szorult. Fagyos ereje egy időre még megvédte attól, hogy a láva megégesse tappancsait, s hogy ő maga a megolvadt kőzetbe süllyedjen, ám energiája vészesen fogyatkozott. Már a jeges szélörvény, amit a sereg ellen küldött sem volt más, mint elgyengült, hűvös fuvallat. A karmazsin óriások pedig ekkor egyesítették erejüket, körülöttük örvénylő lángok jelentek meg, amiket elsöprő tűzorkánná formálva küldtek a mostanra szinte védtelenné vált farkas felé.

- Ezt nem fogja túlélni! - szakadt fel Terrosból a rémült sóhaj, amikor ő és a főnix a közelbe értek. Crystal reszketve toporgott a talpait egyre jobban égető lávató felszínén, kék tekintetében kétségbeesés tükröződött, ahogy a közelgő tűzvésszel nézett farkasszemet.

- Ha így folytatja, őt is elemésztik a lángok, amely sors ránk is vár majd - állapította meg kedvetlenül Ventos. A két ősi lény összenézett, arcukra aggodalom, törődés és tettvágy ült ki.

- Mi teremtettük őt, Crystal a mi felelősségünk! Nem hagyhatjuk elpusztulni, meg kell őt mentenünk! - határozta el Terros atyai elhivatottsággal.

- Még ha magának kereste is a bajt? - vonta fel Ventos a szemöldökét.

- Még akkor is! - bólintott a feketepárduc, zöld szemei védelmezően csillogtak.

- Egyetértek! - helyeselt megenyhülve Ventos.

Az aranyfőnix egy végső csapásra készülve méltóságteljesen a levegőbe emelkedett. Aranysárga villámok cikáztak fényesen ragyogó teste körül, ahogy az ég minden erejét magába gyűjtötte. Végül egy olyan erőteljes szélvihart hozott létre, ami ha megsemmisíteni nem, de képes volt eltéríteni az óriások tűzorkánjának irányát, így az nem a farkast érte el, hanem egy közeli hegységet rombolt le.

A feketepárduc ez alatt a lávató szélére szökkent, majd felágaskodva, s visszaesve mellső lábaival szilajul a talajba csapott. Érintése hatására megremegett a vidék, széles szakadékok nyíltak a környéken. A rengés hatására az óriások serege a hasadékokba pergett, s egy időre elnyelte őket a föld mélye. Terros egyedül erre várt, s mielőtt Crystal a megolvadt kőzetbe süllyedt volna, hatalmas sziklákat repített a lávatóba, majd sebesen azokon végigugrálva termett teremtménye mellett. A farkas az ájulás küszöbén szédelgett, amikor a párduc mancsaival óvón megragadta, majd felhúzta maga mellé a lávába egyre mélyebbre belesüllyedő sziklára.

Látván, hogy szorult helyzetbe kerültek mindketten, Ventos sebesen odaszállt hozzájuk, majd erős karmaival felkapta a farkast, és biztos helyre repült vele. A feketepárduc az utolsó pillanatban ugrált ki a sziklák tetején a lávatóból, mielőtt azokat végleg elnyelte az olvadék. Ventos egy közeli, a lángok által eddig még érintetlenül hagyott barlang szájához vitte Crystalt, Terros pedig követte őket.

A fehér farkas elgyötörten pihegett kifeküdve a kemény talajon, mialatt a főnix egy közeli szikla tetejéről szemlélte a tűz martalékául esett vidéket. A párduc lassan a farkas mellé lépdelt, leült mellé, majd jobb mancsát gyengéden annak vállára helyezte, s vigasztalóan simogatni kezdte az oldalát. Gondoskodó érintései hatására Crystal kezdett megnyugodni.

- Sajnálom - pihegte a farkas bűnbánó hangon. - Ostoba voltam... Ti mégis megmentettetek - méregette értetlenül a párducot, kinek zöld szemeiben egyedül törődést és megbocsátást fedezett fel.

- Általunk lettél, amíg létezünk, nem hagyunk elveszni - felelte Terros oltalmazó hangon.

- Most pihenj! - javasolta a főnix, a magasból letekintve rájuk. - Ha győzni akarunk, szükséged lesz az erődre!

- Na de... a lángok... - aggodalmaskodott Crystal, s megpróbált feltápászkodni.

- Higgadj le, és pihenj! - utasította a párduc, s mancsa finom, de szigorú mozdulatával visszanyomta a földre.

- A tűz egyelőre megcsappant - világosította fel őket Ventos. - Pyra még mindig a tengerbe van fagyva, az óriásokat pedig elnyelte a föld. Addig kell erőt gyűjtened, amíg ők kiutat nem találnak!

- Értettem - fogadta el nagy nehezen Crystal az idősebbek tanácsát. Kimerülten helyezte hófehér fejét mancsaira, mialatt Terros tovább simogatta, Ventos pedig rendíthetetlenül állt őrt a szilkán. A hó és jég farkasa biztosan érezte, hogy teremtői őrizni fogják őt, kerüljön bármibe, így immár nyugodtan adhatta át magát a gyógyító álomnak.