A munkanapjaim és az idő, amit Ellával töltöttem csak úgy repültek, ahogy azok is elviselhetővé váltak, amiken semmi különleges dolgom nem volt. Megtanultam elfoglalni magam, újra foglalkozni kezdtem a képeimmel, ami nagyon is jót tett a lelkemnek. Egy héten három napot dolgoztam, a többin pedig kisebb munkákat vállaltam el, amiket a kanapémról is el tudtam végezni. A teendőimnek köszönhetően ritkán gondoltam a rossz dolgokra, ezért többet mosolyogtam azalatt a rövid idő alatt, mint az elmúlt néhány évben összesen.
Az idő anélkül telt el, hogy felfigyeltem volna rá, és azon kaptam magam, hogy csak pár nap maradt a koncertig. Éppen az aktuális napilapokat pakoltam, mikor észrevettem, hogy a legtöbb címlapról egy ismerős arc bámul rám, és fölötte hatalmas betűkkel hirdette, hogy Andy Black a városba jön, viszont az előző helyszínről eltűnt. Összehúzott szemöldökkel léptem vissza a táskámhoz, előhalásztam a telefonomat, és tárcsáztam a legjobb barátnőmet.
- Te elhagytad Andyt? – szóltam bele köszönés nélkül, abban a pillanatban, hogy fogadta a hívást.
- Neked is, szia – kezdte – és az elhagytam egy nagyon csúnya szó. Mondjuk inkább úgy, hogy jelen pillanatban, fogalmam sincs, hol van.
- Hallgatlak – dőltem hátra az alacsony kényelmetlen széken, mert éreztem, hogy a történet szórakoztatni fog.
- Ötletem sincs, hogy mi történt – sóhajtott- Írt egy üzenetet, hogy pihenésre van szüksége, ne keressük néhány napig, aztán kikapcsolta a telefonját. Senki nem éri el, még Juliettel sem beszélt, aki ma reggel csupán húszszor hívott fel, hogy azonnal kerítsem elő a férjét, mert ez az én hibám. Kikészít. A drága tegnap este kitalálta, hogy ha én nem teszek semmit, akkor majd ő intézkedik, szóval tele pakolta a közösségi oldalakat Andy képével, és egy szívhez szóló üzenettel, amiben leírja, hogy mennyire aggódik. Így most már mindenki tudja, hogy el akart tűnni, ami ennek köszönhetően nem sokáig fog sikerülni – mesélte fáradtan.
- Ez miért lenne a te hibád?
- Azért, mert hivatalosan a turné alatt, nekem minden lépéséről tudnom kellene – halkult el a mondat végére, amiért a következőt már alig hallottam - Scar, Ő is csak egy ember! Szüksége van az egyedüllétre és a nyugalomra.
- Igen, tudom – mosolyodtam el, hiába nem láthatta – El sem kezdted még keresni, igaz?
- Talán holnap – mosolygott ő is – Mennem kell, pár nap és jövök. Vigyázz magadra és adj el jó sok újságot. Szeretlek – bontotta a vonalat, mielőtt bármit is reagálhattam volna. Nálunk nem igazán volt szokás a köszönés, vagy az elköszönés, tekintve, hogy az életünk nagy részét az egymással való beszélgetéssel töltöttük.
Vidáman folytattam a délelőtti teendőimet, miközben azon gondolkodtam, hogy Ella vajon mennyi idő alatt kerítené elő Andyt, ha tényleg akarná. Végül néhány órában egyeztem ki magammal, mire végeztem a pakolással.
Éppen egy bosszantó női magazint olvastam, amiben a horoszkópom megígérte, hogy aznap találkozhatok életem szerelmével, ha nagyon figyelmes vagyok, amúgy meg dús gazdag leszek, mikor a megszokottnál jóval nagyobb hangzavar csapta meg a fülemet. Óvatosan kihajoltam a fülke kis ablakán, de a szokásos forgalmon, és egy csapat sikoltozó tinin kívül nem láttam semmit. Váll rántva ültem vissza, és reménykedtem, hogy semmi komolyabb vészhelyzet nem áll fent, de nem hagyták abba. Dühösen lecsaptam a kezemben tartott lapot, mikor mellettem haladtak el, és újra kilestem. Ekkor vettem észre a tömeg közepén haladó magas, kapucnis alakot, aki egy pillanatra megtorpant, ezért vele együtt mindenki más is megállt, majd olyan gyorsan, hogy szinte fel sem fogták, rohanni kezdett. A sarkon túl nagy sebességgel fordult be, ezért a kapucnija lecsúszott a fejéről, és mintha egy pillanatra felém nézett volna, sőt egyenesen a szemembe, de a távolság miatt nem lehettem benne biztos. Viszont megláttam a fekete, kétoldalt felnyírt haját és a nyakán elterülő tetoválást, ami miatt azonnal felismertem őt. Megértettem a sikoltozókat, akik már futva követték a száguldó alakot, majd visszaültem, és egy rövid üzenetet írtam Ellának. Még szinte el sem küldtem, mikor csörögi kezdett a telefonom.
YOU ARE READING
The Saviour- 𝓐𝓷𝓭𝔂 𝓑𝓲𝓮𝓻𝓼𝓪𝓬𝓴 𝓯𝓪𝓷𝓯𝓲𝓬𝓽𝓲𝓸𝓷
FanfictionScarlett alighogy belekezdett felnőtt életébe, máris olyan problémákkal kell megküzdenie, ami nála jóval érettebb embereket is próbára tenne. Legtöbbször úgy érzi, legjobb barátnőjén, Ellán kívül az egész világ ellene van. Még a legnagyobb álmának v...