Ｔｈｅ Ｓａｖｉｏｕｒ- 𝓐𝓷𝓭𝔂 𝓑𝓲𝓮𝓻𝓼𝓪𝓬𝓴 𝓯𝓪𝓷𝓯𝓲𝓬𝓽𝓲𝓸𝓷

4.

A környéken nem láttam taxit, ezért felvont szemöldökkel néztem Ellára, de ő csak beült a vezető oldali ülésre, és onnan szólt hozzám.

- Majd holnap visszamegyek érte - kiabálta ki a lehúzott ablakon, és intett, hogy szedjem a lábaimat.

- Hát hogyne - suttogtam magam elé, majd beszálltam az izgatottságtól vibráló barátnőm mellé.

Akármennyire is vágytam az ágyamra, az energiája rám is át ragadt, ezért csak azt vettem észre magamon, hogy pont ugyan olyan örömmel szállok ki az autóból, mint ő. Vidáman, beszélgetve indultunk el a parti sétányon, hogy találjunk egy helyet, ahol legalább egy ital erejéig le tudunk ülni. Az összes bárba belestünk, hátha megpillantunk egy szabad helyet, de minden asztal foglalt volt, sőt sokak a pult mellett, vagy annak támaszkodva beszélgettek.

A sor végére már csak egy reményünk maradt. A magányosan álldogáló fabódé, ami elég közel volt a parthoz, hogy napközben betérjenek az emberek egy frissítőre, de túl messze ahhoz, hogy legyen kedvük este is elsétálni odáig. Végül mi úgy döntöttünk, hogy megtesszük a távot, és a homokban botladozva felé vettük az irányt. Csak közelebb érve tudtuk megállapítani, hogy nem is olyan kicsi hely, de a légkör barátságos volt, és a felhalmozódott tömeg ellenére a pultos kitörő örömmel fogadott minket, mikor elfoglaltuk a kiszemelt székeket.

- Szép estét a hölgyeknek! - villantotta ránk hófehér fogsorát, miközben elénk tolt két itallapot. Ellával vigyorogva néztünk össze, és egy pillantással beszéltük meg a férfiról kialakult véleményünket.

A lapot átfutva, hamar megállapítottuk azt is, hogy a felsorolt italok nagy részéről még nem is hallottunk, ezért sajátos módszert választottunk a döntés hozatal megkönnyítésére. Egy szívószállal köröztünk a választék felett, majd mikor elegendőnek éreztük, egyszerűen leengedtük a végét. Nem tudtam, mire kell számítanom, de meglepődtem, mikor egy rétegezett shot-ot raktak elém, aminek a tetejét meggyújtották és a kezembe adtak egy rövid szívószálat.

- A végén fújd el - kacsintott rám a férfi, olyan mosollyal az arcán, ami egyértelműen azt sugallta, hogy a hatására is kíváncsi lesz. Nagy levőt vettem, majd miután kifújtam, az egész kotyvalékot felszívtam, és a következő lélegzetvételemet a kékesen égő láng elfújására használtam. Csak ezután néztem Ellára, aki kikerekedett szemekkel nézte, ahogy a mixerrel folyamatosan tartva a szemkontaktus hajtottam végre a feladatomat.

- Köszönöm - toltam vissza a kis poharat - Egy olyat is szeretnék - böktem a barátnőm által szorongatott szivárványszínű koktélra.

- Szóval, hogy boldogulsz a magazinokkal? - tett fel Ella egy teljesen általános kérdést, de eszem ágában sem volt az én munkámról beszélni.

- Nem ezért vagyunk itt, - ráztam meg a fejem - most te fogsz beszélni - vettem át a poharamat, amit rögtön az övéhez koccintottam. Ugyan tisztában voltam vele, hogy a panaszkodás nem szokása, de azzal is, hogy szüksége van arra, hogy elmondhassa mi bántja

Már a sokadik pohárnál jártunk, és én már sokadszorra próbáltam feltűnés nélkül lenémítani a telefonomat, amin folyamatosan az anyám neve villogott, mikor Ella megelégelte, és felsóhajtott.

- Vedd fel! - bökött a táskámra, ami azóta is szüntelenül rezgett.

- Gyors leszek - ígértem, miközben lemásztam a székről, a kezembe fogtam a táskámat, és elég messze sétáltam ahhoz, hogy a bárban szóló zene már ne legyen zavaró, ráadásul így volt időm, hogy felkészüljek a beszélgetésre.

- Szia Anya, miben segíthetek? - szedtem össze minden erőmet, hogy képes legyek normálisan kiejteni a szavakat, amik bár egyszerűnek tűntek, az ereimben keringő alkohol megnehezítette a dolgomat.