párom gyilkosa /befejezett/

2 fejezet

Egésznap az esti bulin pörögtem. Egy csomó tervet csináltam és azokhoz is póttervet, hogy mindenféleképpen sikerrel járjak el az este folyamán. Bebizonyítom a Főnöknek, hogy nem is olyan nagyfalat ez a csibe mint, ahogy mondják. Nincs is benne semmi különleges azon kívül, hogy van egy csomó pénze. Ráadásul nem is titkolja ezt, ezért a hibájáért most jól ráfázik. Valójában az apja miatt megy ez a nagy felhajtás. Kellett neki bele menni a fekete piacba, ez már az ő hibája és a büntetése is. Egyetlen szeretett kis csibéjét most elveszik tőle. Most majd megtanulja, hogy nem érdemes ujjat húzni azokkal a fickókkal.

Szóval a suliban minden ment úgy, ahogy eddig. Sose történik semmi érdekes. Ez is csak egy átlagos egyetem, ahova gazdag kölykök járnak. Délután van és készülök a partyra, de nem tudom, hogy mit vegyek fel.

-M segíts! Mit szoktak felvenni a gazdag picsák a bulikra? - kiabálok ki a szobámból és nagyon remélem, hogy meghallja.

-Először is lehetne halkabban, G aludna. Másodszor pedig vedd fel azt a szexi vörös ruhádat. - lép be a szobámba.

-Azt legutóbb el kellett égetnem, mert csupa vér lett. Nem volt egyszerű leszúrnom azt a férfit. Elégé ellenkezett. - mesélem - Valami más ötleted? - nézek rá a szekrényből.

-Mit csináltál a fekete fűzős ruháiddal? - néz rám gyanakvóan.

-Semmit, de azok túl régimódiak. Nem mehetek azokban! Valami új és divatos ruha kell nekem, de olyat még nem találtam. Ráadásul egy óra múlva el kéne indulnom - akadok ki.

-Na, had nézem csak azokat a ruhákat- lép hozzám. -Hmm...-egészen a szekrény mélyére ásott, mire ki vett egy ruhát- Ez az igazi- jelenti ki és elém tartja a csipkés, vérvörös, mini ruhát.

-Igazad van! Ez tökéletes! Dögös, ribis, és mai. Király vagy Méreg! - ölelem át, mikor elveszem tőle a ruhát.

-Gyorsan készülj el és elviszlek. - kacsint rám és elhagyja a szobát. Felvettem a szoknyát, a hajamat feltűztem hegyes hajtűkkel, amik támadásra is alkalmasak és felvettem egy magas szárú zárt cipőt, amiben pedig Cukit rejtettem el. Teljes kész voltam, még egy kevés sminket is tudtam feldobni, mielőtt újból megjelent volna, M az ajtóban.

-Kész vagy? - kérdezi.

-Néz csak rám. - mutatok végig magamon.

-Wáó szexi vagy! Mint mindig. - dicsér. Imádom ezt a fiút. Ő az egyetlen az életemben, akit valaha közel engedtem magamhoz és ennek meg is van az oka, hogy miért.

-Köszike édes! Na de menjünk nem szeretnék elkésni! - utasítom. Gyorsan odaérünk a házhoz, csak 20 percre van tőlünk, ami azért elégé megkönnyebbíti a dolgom, ha mégsem sikerülne a mai nap. Ami természetesen nem így lesz, ugyanis 1000%-osan felkészültem. Olyan kis butuska ez a lány nem is tudja, hogy a saját ellenségét hívta meg a házába. Hát azt kell, hogy mondjam a háza egyszerűen lenyűgöző, mikor megláttam hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Süt róla, hogy mennyire gazdagok és hogy ide nem teheti be csak úgy akárki a lábát. Ha az én házamat egy kisebb palotának neveztem, akkor ez egy kész kastély. - Köszi, hogy elhoztál. Majd írok, ha jöhetsz értem. - szállok ki az autóból.

-Nincs mit édes. Várom a hívásod. Ja és vigyázz magadra! - mosolyog rám.

-Mintha bármi bajom eshetne. Csak egy csibe torkát kell elvágnom. - indulok meg a bejárat felé. Csöngetek és szinte rögtön ajtót nyitnak nekem.

-Patrícia szia! - ölel át legújabb barinőm. Ez csak vicc. Helen nyitott nekem ajtót és rögtön beterel. Bent már javában folyt az élet. Hangosan dübörög a zene és vonagló testek vannak mindenhol. Látszott mindenkin, hogy félig már biztos, hogy be van állva. Nem tudom, hogy a drogtól vagy a piától, de nem is érdekel. Ezektől ma távol tartom magam. Józannak kell maradnom, hogy sikerrel járjak el. -Gyere igyál valamit! - vezet be a szoba közepére a barátaihoz. - ő itt Patrícia! - mutat be nekik.

-Sziasztok! - köszönök.

-Szia szépségem! - lép hozzám egy srác. Helyesnek helyes a barna hajával keretezett arcával és nagy szemeivel, de nem az esetem. - Igyál meg velem valami! - megfogja a kezem és az asztalok felé kezd húzni. Látszik rajta, hogy már nincs magánál. A tervtől függetlenül hagyom magam, majd csak sikerül leráznom. Nem lehet olyan nehéz lekoptatni egy ittas sráct.

-És a nevedet esetleg megtudhatnám? - hogy később tudjam kit kell levadásznom, ezt természetesen csak magamban tettem hozzá. Kérdőn nézek rá, most már a piás asztaloknál vagyunk.

-Hát persze baba. Robi vagyok. - küld felém egy mosolyt, miközben kitölti nekünk az italokat. -Tessék- nyújtja felém a poharat, amit el is veszek tőle.

-Köszönöm- küldök felé egy álmosolyt. Visszaverekedtük magunkat a csoporthoz. Csöndben figyeltem végig a társaságot, ahogy buliznak. Az italt, mikor nem figyeltek egy növényre öntöttem. Biztos nem lesz semmi baja. Én csöndben magamban elvoltam, addig amíg ide nem jött ő.

-Gyere Pat! menjünk táncolni! - húz fel ültömből hirtelen Helen.

-Oké csajszi. - megyek bele. Na majd most fogom elcsalni egy nyugisabb helyre. Táncoltunk, nagyon sokat. Észre sem vettem, hogy telik az idő és közben még egy-két pohár pia is lecsúszott. Nem így terveztem, de így történt. Egy kicsit most én is jól érezem magam, ami sose árt az embernek. Na igen, de itt kezdőtek a problémák.

-Gyere hozzunk még piát! - fogja meg a kezemet Helen. Vele megyek, hisz nem volt okom rá, hogy ellenkezek. Egy kihaltabb folyosó felé veszi az irányt.

-Hova megyünk? - kérdezzem. Hirtelen szembe fordul velem és megcsókol. Visszacsókolok. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. - Mi a....? - eszmélek fel hirtelen és elhúzódok.

-Jajj. Ne haragudj Patrícia. Túl sokat ittam és te olyan szexi és gyönyörű vagy ebben a ruhában. Nem tudtam neked ellenállni. - mentegetőzik. - Ugye nem fogod elárulni senkinek sem, hogy a lányokat szerettem? - tér hirtelen magához. Láttom a félelmet a szemében, ami kivételesen nem nyugtat meg. - Nyugi nem mondok el senkinek semmit. Viszont most nekem le kell lépnem. Nem történt semmi. Oké? - nézek rá.

-Rendben- ahogy ezt kimondja sarkon fordulok és rohanok kifelé. Nem értem, hogy mi történt az előbb, de gyorsan hívom Mérget, hogy minél előbb elhúzhassak innen. Ennyi elég volt ahhoz, hogy hirtelen kijózanodjak és rájöjjek elbuktam. Ilyen sosem történt velem, nem tudom, hogy fogok a Főnök szemébe nézni ezek után. M hál istennek hamar ideért.

-Szia! Na, hogy ment? - érdeklődik rögtön, ahogy beszállok.

-A lényeg, hogy elbuktam. A részleteket holnap megbeszéljük, ha már tisztább lesz a fejem. - közlöm vele semleges hangon. Nem reagál semmit. Tudja jól, hogy most csak arra van szükségem, hogy kialudjam magam és átgondoljak mindent. Szótlanul telik az út hazáig. Ilyenkor már senki sincs fent, hogy kérdezősködni tudjon így zavargás nélkül jutottam el a szobámig, ahol úgy ahogy vagyok ledőltem az ágyamra. Elkezdtem átgondolni, ezt a mai napot, főleg a bulit.

Nem értem, hogy mi történt és miért hátráltam meg rögtön. Simán ettől függetlenül véghez kellett volna vinem a tervem. Nem akadályozott benne semmi sem. Na most mihez fogok kezdeni? Hiszen ez csak egy ártalmatlan csók volt. Nem lesz belőle semmi. Hogy fogom én ezt megmagyarázni Eriknek...- ezekkel a gondolatokkal aludtam el.